boncasag

2012-01-28T03:46:00.001-08:00

Benedek mondásai, a héten:

-Lakásunk Eszter és Ábi nélkül, mint egy leeresztett lufi

-meséltem arról, hogy én Baján, férjem Erdélyben nőtt fel, micsoda véletlen, hogy találkoztunk, mi lett volna, ha nem...erre Benedek: akkor mások lettek volna a szüleink!!

-meghalt Fáni néni férje, mondtam Benedeknek, pár szót erről, idős volt, stb. szóval már nem fogunk találkozni vele-B. de, még találkozhatunk! ha mi is meghalunk

Meska szemezgető

2012-01-07T13:51:00.001-08:00

Mostanában a Meska a játszóterem, az ami kikapcsol, az a lazítás, a szórakozás percei.

Fogalmam sincs, hogy miért, de nagyon jó játék nekem míg összeállítok egy szemezgetőt! Külön öröm, hogy aztán rendre kikerül a főoldalra, és látható, hogy sokaknak tetszik, sokan megnézik, "kedvelik". Élvezem a különböző témák, hangulatok, színek, kedvek megjelenítését. Nagyon jól esik, hogy sokan, akiknek beletettem az alkotását, írnak utána, hogy köszönik. Törekszem arra, hogy ha több közül nem kell döntenem, akkor olyat válasszak, akitől még nem, vagy csak kevesen vettek.

Nem ez a fő vonala az életemnek, annyi, de annyi minden más van. Munka, vizsgaidőszak, gyerekek, különóráik, egészségük. Ez a fenti pár sor, arról a pár percről szól, amikor lazítok. Szerencsére csak kettőt lehet belőle egy nap készíteni. Külön jó hogy korlátoznak :)

Itt vannak a szemezgetők:

http://www.meska.hu/Selector

érdemes visszafelé lapozgatni :)

Nyaralás Rémes és Csodás

2011-07-06T00:51:00.001-07:00

Első nyaralása a családnak, első amikor nem barátokkal, barátoknál, családhoz, rokonokhoz

az első igazi csak mi, szállásfoglalás stb.

Eljött az indulás pillanata, fogom a legkisebbet, gyere, húzom a cipődet, jééé, ez a gyerek lázas, adtam neki egy lázcsillapítót, és indultunk.

Taxiban: én hátul a három gyerekkel, ölemben a kicsi, a lázas, nincs jól. Elkezd egyszercsak hányni, majd még többet, és még többet. Én csak kapkodok, vigasztalok, zacskót, keresek, törlőkendőt keresek.

Vonat, böröndnyitogatás, ruhakeresés, hisz hármunknak, tetőtől talpig át kell öltöznünk!

Eger, átszállás. Hopp, nincs meg a pénztárcám, de tényleg. Hát bizony, elveszhetett, ellophatták a taxiban, vagy a vonaton is akár, alkalom, lehetőség volt rá bőven, hisz egészen más dolgokkal voltam elfoglalva.

Este, még egy gyerek lázas.

Másnap reggel, irány a betegekkel az orvos: az ám, mindhármuknak antibiotikum szükséges, igencsak betegek.

És még egy kis ráadás: én is elkaptam! Nagyon. És még, hideg, eső, egész héten!

Mindennek ellenére, a tervezettnél, még egy nappal tovább is maradtunk. Mindezek ellenére a nyaraláson készült fotókon csupa sugárzóan boldog, mosolygós családtagok láthatóak. Nagyon jó nyaralásunk volt. Volt időnk sokat pihenni, együtt lenni, olvasni, játszani, csodálatos helyeken kirándulni. Ettünk finom pisztrángot, többször is. Esténként almacidert iszogattunk. Tollasoztunk, pingpongoztunk, csocsóztunk, drótkötélpályán suhantunk, lengőtekéztünk, kártyáztunk, aludtunk sokat, beszélgettünk, nevettünk. Gyönyörű helyeken barangoltunk, patakok mentén és felett járkáltunk, vele játszottunk. Fáról meggyet, bokorról ribizlit ettünk.

Szilvásváradon jártunk!

Ábel két édes mondása, az utolsó napon, a vonaton: Én apa ölébe akarok ülni, onnan látni lehet az egész világot!!

Ábi mi leszel, ha nagy leszel?----"Ember"

reggeli

2011-06-12T01:08:00.000-07:00

Ma reggelinél, a gyerekek az apukájukkal elemezni kezdték, hogy ki milyen pólóban van, az apa végül összesített, Benedek a tenger, Eszter a tengerpart, és Ábel a szárazföl . (B. kék csíkos, Eszter, strandos, fagyis, Ábi szafaris, elefántos pólóban volt). Mire én, megállapítottam, hogy ez tényleg így van, B. a tenger, az elvont, a szellemi, Eszter, a kettő keveredése, találkozása, és Ábi a gyakorlatias, a konkrét, mindenben. És, ha ezt továbbgondolom, véletlenül nálunk is épp így van, én a legidősebb testvér volnék a tenger, a középső, a vegyesebb, és a kicsi a gyakorlatias.

2009es feljegyzés, megtaláltam, megőrzöm itt

2011-04-26T21:47:00.000-07:00

Micsoda csoda Van két ember aki szereti egymást, és lehet belőle mindenféle varriációk sora. Annyira másoka gyerekeim, külsőleg hasonlítanak egymásra, de amugy olyaa mások. Ha van kedved és időd, egy kis izelítő belőlük: képeket az iwire pakoltam róluk mostanában:

Benedek olyan szinten irtózott, (irtózik a mai napig is) a működő elektromos dolgokból, hogy minden játékból ki kellett vennünk az elemet. Nos Ábel, a porszivót rendszeresen bekapcsolja, ha mi kikapcsoljuk, ő újra be, tegnap a szobában játszott, a fürdőszobában a mosógép járt, elért a centrifuga igazán hangos programjához, Ábel abbahagyta a játékot, odamészott, és elkezdte erősen ütni verni a mosógépet, és közben kiabált. Porszívóztam ő odament a működő porszívóhoz átölelte, hozzásimult, ráhajtotta a buksiját.

Eszter kapott egy kis bringát, míg fent volt a lakásban folyton rajta ült és mondogatta, ugye milyen jól áll nekem a bicikli :). Meséltem neki arról, hogy holnap csinos ruhát húzunk, és elmegyünk egy ünnepségre, kokárdát is kap ő is a ruhájára, mire Eszter tágra nyilt boldog arccal: Anya, az rózsaszín kokárda lesz?

Benedeknek lenne érzéke arra, hogy vegetáriánus étkezésre nevelje a családot. Grillezett csirkemellet ettünk, felállt és arra kérte az apját, rajta mutassa meg, melyik testrészét esszük a csirkének.

Ábel A fiú
honnan jön ez a csapkodás, hajhuzás, verekedés erős akarat? ez a törhetetlen célratörés, ez a kudarcot nem ismerő erő?
Hogy a könyvek ledobálása, a tányér elhajítása stb. mindent meg akar szerezni és ANNYIRA küzd
A labdázásmánia? És leginkább honnan jön ez az autózás őrület, hisz csak 10 hónapos, honnan tudja hogy berregni kell hozzá, és tologatja most már nem csak az autókat, autózik ő mindennel, almaszelettel, hátizsákkal, nyakláncon az autó medállal.

Eszter reggelinél: Megkóstolom a tejet biztosan olyan hideg lesz mint a Hó Kornélnak a bundája.

Két és fél éves, ma ellentmondást nem tűrően összeválogatta, a ruháját, szoknyától, a harisnyáig, kiscsizma, hozzá a pulcsi, a sapka a táska minden: azt mondja a végén a tükör előtt," tudom hogy jól nézek ki, most kellene az az angol zene "(mi tagadás nagyon vagány lett az eredmény) megyünk lefelé a lépcsőn, újra megszólal, úgy nézek ki mint egy csajszi. :)

Benedek 5 éves, azt mondja : "érdekes, hogy a sas védett madár, az Ábel c. könyvben mégis épp egy rendőr lövi le." :O

Ebéd közben, tojásos galuskát ettünk, anya ez milyen tojás, hogy nincs benne kiscsibe....

Korábban,: Apa a máj miből készül?- ilyen kérdésekkel hoz bennünket zavarba-vacsi közben, májkrémes kenyeret ettünk, Robi: kisfiam a máj az egy testrész....

Csinált egy nagy butaságot, folyt az orra odajön a konyhai fiókhoz, kivesz egy szalvétát belefújja az orrát visszateszi,-leszidom, de higgadtan (hisz még nekem is reggel volt :) mire ő, kicsit pimaszul anya, ha mérges vagy kiabálni kell..

Eszter hamarabb fejezte be a vacsorát mint a többiek, el is ment, majd visszajött és ezt kiabálta, vigyázzatooook, meneküljeteeeek, jön a kakas és megsarkantyúúúz!!

"anyukánk nézz ide", Benedek és Eszter áll egymás mellett a fejüket szorosan összedugva,: "nézd kétfejű sárkány" nagyot nevettem, hamarosan megláthattuk a háromfejű sárkányt is, az is nagyon cuki volt, főleg a legkisebb feje olyan megszeppent csodálkozó arcot vágott mintha nem tudná miről van szó.

Eszter: nézd anya olyan formát haraptam ki az alámából, mint a kóbor királyfi

E: Benedek, bújjunk össze és legyünk nyolcfejű sárkány

B: Apa, nézd itt egy angol béka: Ribbit, ribbit...

Valaki közben három éves lett

2011-04-20T04:00:00.000-07:00

Valaki közben szépen három éves lett kérem szépen. De ilyen napokat élek, hogy nincs időm egy rendes néhány sort írni róla, van ugyan egy összecsapott piszkozatom, de az összecsapott :)

Pár aranyos mondat az elmúlt napokról:

Anya, a fehér pillangó az ragadozó állat? -kérdezte rémülten, mikor az rászállt. Engem megnevettetett a kérdés, ő azonban nem hitte el nekem, hogy nem az, végülis honnan tudhatná, hogy ártatlanka, hisz elfogta az ő lábát (legalábbis ő ezt állítja). (van nekem is egy gyerekkori történetem, amin jót mulatnak a szüleim, amikor egy kisbárányka megkergetett).

Ma voltunk egy áruházban gyönyörű, csodálatos szivárványt láttunk bent a boltban, nézegettük, alátettük a kezünket, majd továbbmentünk. Pár perc múlva azt mondja, érzek valamilyen illatot, mi lehet ez, gondolkozik, áá tudom már, biztosan a szivárványnak az illata :)

Játszanak, én elhozom őt onnan, megfogom őt, elkezdem öltöztetni, ő onnan kiabál, várjatok, mindjárt jövök, csak elfogtak!

A szülinapját nagyon várta, de alighanem valamiféle avatásnak fogta fel, mert attól a naptól kezdve kijavít, ha azt találom mondani neki, hogy kisfiam, -de én már nem kicsi vagyok, én már nagy vagyok, már hááárom éves vagyok, mondja felháborodottan.

Attól a naptól kezdve másképp viselkedik az utcán, a nyilvános tereken, és nem akar etetőszékbe ülni például.

Számonkérte rajtam a korábbi szülinapokat, hogy jó most három éves volt, torta, 3 szál gyertyával, de volt neki 2 és 1 gyertyás tortája is? -khm..elő kellett keresnem neki a fotókat, a tárgyi bizonyítékokat.

Most is a legszófogadóbb, legkedvesebb, nagy igazságérzettel rendelkező fiús azaz lovagias emberke. Konkrétan egy becsületes igazságos lovag jut róla az eszembe. Bátor, harcias, igazságos, tud bocsánatot kérni, belátni, kedves lenni.

Ábel, a legkisebb királyfi

2011-04-09T08:08:00.000-07:00

az elkezdett piszkozat mégis, úgyhagyva

Valahogy, azt nagyon nagyon régóta tudtam, hogy egyszer lesz majd egy Ábelem. Szinte láttam magunkat előre, ahogy a tükörben nézem magam, és ölelem, a kis Ábel babámat.

Amikor Benedek megszületett, láttam, hogy ő nem Ábel. Majd Eszter érkezett. Eszter születésétől kezdve alig vártam, hogy várhassam, a harmadikat. Kicsit tartottam attól, ha ő nem Ábel lesz, akkor hogyan tovább, hiszen negyediket már nem terveztük.

Ábel érkezett, a várva várt kicsi fiú. Vele az üzenet is, hogy az élet értelme, hogy valahol otthon legyünk benne. Ábel mire ideért, én nagyon fáradt lettem, és a három kicsivel, az ügyes, nagyon lelkes anyuka énem hirtelen erőtlen lett.

Ábel mégis, a legkiegyensúlyozottabb, legszófogadóbb, lovagiasan kedves, vicces, energikus, sportos, gondolkodó kisfiú.

Generációk és Dinnyemesék

2011-03-08T22:50:00.001-08:00

Azt hiszem süteményt ettünk épp, egy hazalátogatós hétvégén, amikor megállapítottam, miből maradnak ki a gyerekeim. Hogy én amikor anyu sütit sütött az ujjammal nyaltam ki a krémes tálat, és a dinnyét harapva ettem, hogy az arcom csupa dinnye lett a végére, hisz beleettem magam a szeletbe. A gyerekeim bezzeg, ha néhanapján megkapják a krémes tálat, akkor kiskanállal etetem belőle őket, és a dinnyét tányéron, szeletelve, kimagozva felkockázva kapják.

Erre apukám is elmesélte, hogy ő hogyan ette a dinnyét annakidején, mikor annyi idős volt épp mint most Benedek, azaz 7 éves. Leszedték a dinnyeföldről, betették a kanális vizébe, és úsztak a dinnyével együtt, míg az meg nem állt valahol, ott kimásztak a vízből és ott ették meg a dinnyét, földhöz ütve, kézzel kimarkolva a belsejét. Döbbenetes élmény, hogy a 3 generációnak hogyan változott meg az önállósághoz, a szabadsághoz, a féltéshez, a tisztasághoz, a természethez való viszonya.

Innen folytattuk tovább, hogy ugyanannyi idős koromban én egyedül mentem iskolába és onnan haza, pedig az nem volt közel, busszal kellett járni és a buszig és a busztól még annyi volt gyalog, mint itt Benedeknek összesen az iskoláig. Őt mégis kísérgetem, és még fogom is egy darabig. A férjem is, és én is ilyenidős korunkban már boltba jártunk önállóan bevásárolni. Sőt, hogy a dinnyénél maradjak, óvodáskoromban a barátnőnkkel feltörtük a perselyeinket, és elmentünk egy nem túl közel lévő dinnyeárushoz, mondtuk neki, hogy kérünk egy jó nagyot. hazavittük, és felvágtam én, a legnagyobb, (lehet hogy voltam már nagycsoportos) késsel, úszott az asztal, és az összes unokatesóval dinnyéztünk, jóízűen. Fogalmam sincs hol voltak a felnőttek.

Egyre tovább gyerek a gyerek, féltett, önállótlan. Vigyázott, minden körülménye ellenőrzött. Csak remélem, hogy 20 éves kora körül képes leszek majd nem kisgyerekként tekinteni rá, felfogom majd, hogy felnőtt.

Magam is megdöbbentem apám gyermekkori szabadságán, biztos Benedeknek is fura lenne hallani az enyémet, én mégis képtelen vagyok azt a szabadságot engedni neki ami nekem volt, a saját generációmhoz igazodok.

2011-02-19T22:31:00.000-08:00

Eszter, szerinted a világ véges, vagy végtelen?

-Végtelen

és az élet?

-Az véges

És mi van utána?

-Nem tudom. Majd meglátom. Új élet.

Hét éve ilyenkor

2011-02-15T09:02:00.000-08:00

még nem volt egy gyermekem sem...(pontosabban volt, csak még nem tudtam felfogni, és elképzelni, hogy ez mit jelent), nem voltam anyuka

nem ismertem azokat az érzéseket amiket ma ismerek

hét éve-holnap lesz, egy olyan különleges nap, ami messze kiemelkedik, és nagyon nagyon különbözik minden más naptól az életemben, én azon a napon valahol máshol voltam, reggel bementem egy kórházba, egy szülőszobára, és az egész napot ott töltöttem, engedték, hogy ketten legyünk, nagyon jó szoba volt, engedték, hogy félhomályban legyünk, persze, 2 nyitott ajtó is volt, és néha bejöttek, ha kellettek könnyen lehetett szólni, de nem zavartak minket, a férjemmel voltam, kettesben, együtt éltük át, de mégis, leginkább egyedül voltam, valahol nagyon távol a mindennapi, a hétköznapi élettől, valami nagyon más, távoli dimenzióban, olyan erős volt a fájdalom, és olyan hosszan tartó a vajúdás, hosszan tartott a születésem anyukává, az időérzékem teljesen megváltozott, egy-egy perc, óráknak tűnt, mintha egy perc alatt órákat lettem volna máshol,

és utána az a katartikus kitörő boldogságöröm, az a megszülető soha el nem múló szeretet, szerelem az a tökéletes, gyönyörű és bölcs kisbaba után, a megszűnő fájdalom a feltörő öröm

leírhatatlan, de soha soha el nem feledem, mert komolyan, az életnek egy olyan arcát éreztem akkor, amit nem lehet érezni születés és halál között, tényleg valami más, valami nagyon különleges volt az egész,

(leírhatnám máshogy a részleteit, hogy mi hogy volt, élesen emlékszem minden történésre de a legjobban erre, ahogy megéltem)

milyen vicces, feldobott voltam utána, ilyeneket mondtam:

a szülés olyan, hogy eltűnik a superego, majd eltűnik az ego is, és marad az id

a fájdalom sokkal rosszabb volt, mint előtte gondoltam, de az öröm is olyan szintű, amit előtte el sem tudtam képzelni soha

olyan érzésem volt a szülés után, mintha egy olyan buliban lettem volna, ahol mindenki józan volt, csak én voltam nagyon nagyon részeg, furán is éreztem magam a szülésznőkkel és az orvossal való találkozáson később.

És úgy érzetem, hogy de hát miért nem mondták el nekem ezt az egészet azok a nők, ismerősök, rokonok, akik szültek, gondolok itt az egészre hogy milyen, a fájdalom, az öröm, az egész élmény, a változás nagyságára aztán rájöttem, hogy nem lehet elmondani, hisz nem értheti meg, aki még nem esett túl rajta, bár azt hiszi, hogy érti, és ekkor úgy éreztem, hogy összeköti valami azokat a nőket, akik ezt átélték, más csoportját alkotják, közös élményük van, azokhoz képest, akik előtte állnak.

A szülés különlegessége, amiről írtam, egyetlen egyszer történt velem, bár háromszor szültem, ez az élet és halál "közötti, más dimenzióban levés" egyetlenegyszer történt velem.

a kisbabám, a pocakomban éreztem őt valamilyennek, úgy éreztem, hogy ismerem őt, hogy milyen, ismerem a lelkét a habitusát, azokat a vonásait, amelyek állandóak, amelyek most valamilyenek, és ugyanezek lesznek 20-40-60 év múlva is, nem éreztem, hogy kislány e vagy kisfiú, de azt igen, hogy milyen. Leírtam akkor, és most leírom ide:

"Kedves Kisbabám! Rég nem írtam ezt a naplót, most ide leírom, hogy az eltelt 8 hónap alatt milyennek ismertelek meg:

bölcs, szeretettel teli, kíváncsi, érdeklődő, nem szereted, ha rád irányul a figyelem, kedves, nyugodt, gyengéd, szereted, ha anya és apa összebújik, beszélget, megnyugtatod az aggodalmaskodót. Csodálatos vagy! Apa szerint: szép, kedves, óvatos, szeret bennünket, ragaszkodó. .. sokszor kérdezték tőlem, rugdos a kisbaba? és nem tudtam azt mondani, hogy rugdos, ő nem rugdosott, csak finoman mozdult, forgott, sohasem rúgott meg.

7 évesen, nagyon okos, bölcs, érzékeny, természetszerető, gyönyörűen rajzoló, nagytudású kisfiú, aki nap, mint nap elkápráztat a hihetetlen bölcsességével! Döbbenetes életigazságok tudnak elhangzani a szájából. Érdeklődése, tudása nem az a tipikus hét éves, ugyanakkor félénk is, szorongó is, aki tart az új helyzetektől, szereti a megszokottat, bár erről lehet, hogy mi is tehetünk, hisz rengeteget költözködtünk az első években. Szoktam mondani, hogy mindhárom gyermekem hozott számomra valami tanulnivalót, Benedek azt hozta el, hogy mindenhol, a legcsúnyább helyzetben is észre lehet venni valami gyönyörűszépet, egy poros, forgalmas út mellett gyalogolva a homok mintázatát, ahogy nyoma maradt az esőcseppeknek, a buszon,tömegben állva, kibámulni az ablakon, és megcsodálni egy naplementét.

Azt is szoktam még mondani, hogy megválasztjuk a párunkat, férjünket, felségünket, és megtanulunk valakit úgy szeretni, mint magunkat. Gyermekünk születik, és a szeretetnek egy sosem ismert fokával találkozunk, valakit jobban szeretni, mint magunkat, egyáltalán, valakit igazán feltétel nélkül szeretni, ez csodálatos, talán ez az élet értelme. Elnézést a nagy szavakért, én hét éve, olyan eufórikus állapotba kerültem, hogy hónapokig lebegtem még utána (annak ellenére, hogy fizikailag a gyermekágy sőt, hónapokig, tovább különböző fájdalmaim, problémáim voltak). Nehéz felfogni ezt a teljesen hétköznapi, teljesen mindennapi csodát. Született egy új emberke (már ezt is) aki a szemem láttára, napról, napra nőtt, és már nem is hasonlít az egykori újszülöttre, (kívülről) hanem igazi nagyfiú ):

Holnap lesz a születésnapod kicsi Benedek, hét éves kisfiam, eltelt a kisgyerekkor, nagyon gyorsan, de tartalmasan, csodaszépen, Isten éltessen kicsi bogaram, egykori gyönyörűszép kisbabám, kívánom, hogy boldog legyél, és úgy élhess, ahogy szeretnél, kibontakozhasson belőled az a tehetség, ami benned van, legyél bátor, az élethez! Nagyon boldog vagyok, hogy az anyukád lehetek!

U.I.: Kiegészítés: a szülés közben többször eszembe jutott, hogy hogyan lehetségesek a többedik gyerekek, én nagyon szeretnék majd, másodikat, és harmadikat, de ez elviselhetetlen, ezt nem lehet kibírni. Igaz, hogy a leghosszabb fájás is, csak kb. 1 perc, (mindig néztem mennyi van még hátra) de elképzelhetetlenül hosszú volt az az 1 perc, és arra gondoltam, biztosan elfelejtik addigra, hogy milyen volt ez az érzés, és gondoltam, én emlékezni akarok rá, mivel figyeltem erre, így megtapasztalhattam, hogy néhány nap múlva már felidézhetetlen az a tipusú fájdalom, ami volt, nem lehet igazán emlékezni rá, nem lehet már tudni, hogy milyen volt, kitörlődött, kitörlődik, talán nem véletlenül..

Nem akartam

2011-02-08T10:05:00.000-08:00

lehangoló lenni, másokra önteni az én nehézségemet. leírtam és ezzel kiírtam magamból, a kedvem már jó, ahogy visszatérek a saját közegembe, barátok, munkatársak, család, máris jó a kedvem, ugyanakkor most már nem akarom leszedni, amit írtam, akkor azt éreztem

és most teszek ide, 3 nem is ide való képet :)

Néha

2011-02-08T05:34:00.000-08:00

szeretnék úgy sírni, egy olyan nagyot, mint egy vízesés, és egy sírással oldódjon el belőlem ez a fájdalom, hogy képes legyek csak a probléma praktikus oldalaival törődni, hogy ne fájjon így, minden egyes szituáció, amikor a nagyothallást megtapasztalom, hogy legyek képes elfogadni, hogy ne vágyakozzak ennyire makacsul a csodára, szívbemarkoló fájdalom, a beletörődés képtelensége, tanácstalanság, elveszettség, szorongás

szeretnék annak örülni inkább, amit még hallok, szeretném megköszönni a fülemnek a maradék hangokat, de nem megy, bosszankodom, és szidom igazi dühvel, majd bocsánatot kérek, és hálát adok

Szépséges fotográfiák

2011-01-27T00:39:00.001-08:00

A fotókat én nagyon szeretem. Nem is tudok erről nagyon többet mondani, mert még magam sem ismerem ezt a vonzalmamat. Talán, ha jobban elgondolkozom, a képeken belül tehát a fotók, és azon belül is az igaziak, azaz nem a művészi fotók, nem is a tájak, látványosságok, hanem az életképek, az emberekről, történetekről, életvilágokról, beszélő tárgyakról, porték ilyesmi. A sajtófotót is nagyon szeretem, azok között is akad sok nagyszerű. A túl szépeknél néha gyanakszom mert mostanság más fényképet készíteni, mint régen, nagyon más.

Most amire bukkantam, egyszerűen elbűvöl. Csodálatos kincsek, legalábbis számomra, egy talányos időutazás, fotók, nem tudni kikről.

http://www.fortepan.hu/

Legszívesebben, ha olyan helyzetben lennék, mondjuk egy újság szerkesztője vagy ilyesmi, feltennék havonta egy-egy képet, és történeteket, írást várnék az olvasóktól hozzá, jó játék lenne.

Mutatnék néhány gyönyörűséget. Nagyon örülnék, ha írnátok, hogy tetszik e, és melyik, illetve, ha van kedve valakinek leírhatná, milyen címet adna neki. Érdemes rákattintani, mert így kicsiben nem adja vissza ugyanazt a hangulatot, arckifejezést, ami megfogott benne.

UI: Én nem bírom ki, játékos alkat vagyok, hozzászólásban nekiállok címeket adni a képeknek, aki akar játsszon velem. (persze a címadás csak elrontja mert épp az a bájos benne, hogy azt vetít bele az ember, ami benne magában van :)

3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.

Ilyenekkel ütjük el az időt..idebenn

2011-01-22T00:38:00.000-08:00

A kis elsősöm játszik a betűkkel..egyedül!

Az elkészült mandalákból (a szobába zártság miatt kialakuló mozgáshiánytól való felpörgés ellen kiváló megnyugtató hatású színező, látványos volt, ahogy a tűzvörös mozgékonyból, fokozatos rajzokon át, eljut a lassabb zöldig, kékig :).

A kiállítás igazi volt, málnaszörppel, és süti is lett volna, ha nem hiányzott volna itthonról a sütőpor.

Várjuk a véleményeket, kinek melyik 3 tetszik a legjobban. Hogy melyiket ki színezte, a sportszerűség kedvéért titok :)

A kiállításmegnyitó után békát ugrasztunk mindenhonnan, mindenhová, és nagyokat nevetünk.

Végül seprűn is lovagolt a három kis csibész :)

Ha leszámítom azokat a kis időket, mikor egymást nyúzzák, azt mondhatom, egész vidáman elvannak.

Ábel pedig, még betegen is úriember, megmosolyogtató, micsoda stílusa van, a kis komoly fiús fiamnak! (akinek még az álmai is fiúsak, Eszter: Képzeld anya az Aranyhajról álmodtam, mire Ábel, én pedig valami fiúsat..)

(Közben a szakma, az egyetem és a munka hívogató, lehetőséget kínáló dolgaiból számtalanból kimaradok, néha néha oda is kukkantok, ugye jól sejtem, hogy azok a dolgok megvárnak, és később is lesznek, amikor jobban ráérek abban elmerülni?)

Mandala Szinezés

2011-01-20T02:31:00.000-08:00

"Végtelennek tűnik a a haladása, de

mégis biztosnak."

Sokadik napja vagyunk itthon, kisebb nagyobb betegségek egymásba érnek, és mível az iskolás nem megy iskolába emiatt, a testvérei is itthon vannak. A betegségből kifolyólag ki sem nagyon megyünk. Egymásba érnek a legózások, végtelen mesélések.

Ide várok minden ötletek betegszobába való szórakoztatónak, 3 gyerek más-más korosztály. Általában csodásan játszanak együtt, most már kezd sok lenni a bezártság.

Ma színezni kezdtünk. Mandalákat, internetről nyomtatva.

Eszternek is Ábelnek is új, nagyon tetszik nekik. Benedek már ismeri, az iskolában szoktak ilyet szióínezni, azt mondja nagyon jó: "Végtelennek tűnik a a haladása, de

mégis biztosnak."

magyar nyelv csodái

2011-01-18T10:51:00.000-08:00

méreg:olyan anyag, amely egy élő szervezet pusztulását tudja okozni, többnyire úgy, hogy bekerül a szervezet belsejébe, és ott váltja ki negatív hatását.

méreg:erős, zaklatott érzelem, amit valódi vagy képzelt sérelem vált ki, és benne van a vágy a visszavágásra vagy a bosszúra; düh, harag.

a méreg, ami az emberben gyűlik, keletkezik, a másodiknak írt jelentés alapján, mérgez, mint az első jelentés, rossz hatással van az emberi szervezetre, mérgezi..

tömeg: Összegyűlt emberek sokasága. Egy adott helyen összehívott, vagy alkalmilag összeverődött emberek gyülekezete, amelyre könnyen ráragad a benne levő, rá ható hangadók véleménye, szándéka és felszított hangulata.

a tömegnek sok elvont jelentése van még, de pl.: passzív gravitáló tömeg a test és a gravitációs tér kölcsönhatásának mértéke. Azonos gravitációs térben a kisebb passzív gravitáló tömegű testre kisebb erő hat, mint a nagyobbra. (Ezt az erőt nevezik a test súlyának. Gyakran a hétköznapi értelemben a „súlyt” és a „tömeget” szinonimaként használják, mert a gravitációs tér nagyjából állandó nagyságú az egész Föld felszínén. A fizikában a kettőt megkülönböztetjük: egy testnek nagyobb lesz a súlya, ha erősebb gravitációs térbe helyezzük, de a passzív gravitáló tömege változatlan.)

Felkavart ez a tragédia, nehezen szabadulok a hatása alól. Jó, hogy még messze van, jó, hogy még reggelente, vagy estelente, kényelmetlenül alszom, mert a kis lurkók gyakran átszökdösnek hozzánk, milyen jó, hogy itt vannak, keresnek minket, hogy együtt vagyunk. Csak lassú legyen az idő, nem várom azokat az éjszakákat.

Itt találtam egy verset: http://blogzsofi.blogspot.com/2011/01/szetszakadt-pokhalo.html ami kb. kifejezi amit érzek, csak én nem tudom így leírni.

egy vers

2011-01-17T10:21:00.000-08:00

Óh szív! Nyugodj! Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehelete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott úton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zúzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen ágyat bont a köd, mint egykor melléd: mellé leülök. Bajos szél jaját csendben hallgatom, csak hulló hajam repes vállamon. Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén szerelem szólal, incseleg felém, pirkadó madár, karcsú, koronás, de áttetsző, mint minden látomás.
	József Attila

elgondolkoztat

2011-01-16T09:59:00.001-08:00

hogy amikor nemrég Németországban történt hasonló tragédia, a résztvevők, azaz, akik a helyszínen voltak, később bűntudattal, bánattal tértek vissza (így olvastam) sajnálták, hogy részesei, akárhogyan is, de okozói voltak a tragédiának.

Nálunk most szintén érdekes a reakció: más történt mint amit mondanak, eltitkolják, eltusolják, rejtik az igazságot, nem összetaposta őket a tömeg, hanem cigányok késelték őket halálra..-állítják a résztvevők (kurucinfo, facebook) csak szerintük ez nem fog kiderülni, mert valakik ezt eltitkolják

szóval két ország, nép, nemzet, más-más történelem, és egy fiatal generáció, aki maga sem tudja még, de úgy cselekszik, gondolkozik ahogy..

aki érti érti

Kocsma- meghatározás

2011-01-07T04:54:00.000-08:00

"Eszter, hol vettétek apával a kürtős kalácsot?

E:-Az Ikea kocsmájában.

Én, nevetek, de ő határozottan állítja, hogy ez komoly.

Mesélem Benedeknek, aki szintén hahotázik, majd nagy okos módjára felvilágosításba kezd:

Eszter, a kocsma az egy nagyon kicsi hely, és emberek ülnek ott, arról is fel lehet ismerni, ott hogy könyökölnek."

Öltöztetés közben egy reklámújság italajánlatára esik a tekintete, "nézd anya sördivatbemutató."

Ma újra kettesben klassz napunk volt, reggel fodrászat, aztán egy érdekes labdavásárlás neki, játékboltban legózás, szökőkutazás, szemészet, ami szintén JÓ program volt, Ikeában játszás, ott ebéd stb. Egyszer-kétszer az aluljárón is áthaladtunk, ahol ezúttal 3 zenész szép magyar népzenét játszott.

Összegzés hazafelé, mi tetszett a kislánynak a legjobban, hát épp úgy jártam mint múltkor a Diótörőnél, most is az "utcazenészek" volt számára a legjobb program.

Azt hiszem tervbe veszem a Veszprémi Utcazene Fesztivált az idén :)

Eszterről, Benedekről

2010-12-22T12:56:00.000-08:00

A Diótörót néztük, a Nemzeti Táncszínházban, megyünk hazafelé, kérdezem, Eszter, neked melyik szereplő tetszett a legjobban? "Hááát, a karácsonyfa nagyon szép volt. "

Az előadás után Mikulás csokoládét adott a gyerekeknek, ő egy pillanat alatt kibontotta, és az egészet megette. Később mondom neki, hogy sietünk haza, pl. ebédelni, én nem ettem, meg sem kínált a csokijából. E: "Nem akartam, hogy elromoljon a fogad."

Felmegyünk a metrózásból, az aluljáróban egy bácsi hegedül, Eszter arca felragyog, nagyon lelkesen mutatja, és mondja nekem: Oda nézz anya, látod, hallod? (nagyon lelkesen, mintha az egész Diótörő nem hozta volna így lázba) A bácsi észleli a pillanatot, ránéz Eszterre és azt mondja: Mennyből az angyal, és elkezdi hegedülni...szép, kedves pillanat..mesélem a családnak, amikor hazaérünk...mire Eszter kiegészíti, szerinte ez úgy lehetett, hogy a bácsi biztos valamelyik ovistársának a nagypapája. Meglepődve kérdezzük, hogy ezt miből gondolja. Abból, mondja Eszter, hogy biztos látta őt az ovisműsoron amiben ő angyalként szerepelt.

Ma amíg a testvérei aludtak, mi meglepetéssütit sütöttünk. Nagyon tetszett neki, majd míg a süti sült, ő söprögetni kezdett, és beszélni: Meggondoltam, inkább mégsem táncosnő, vagy énekesnő leszek, hanem inkább söprögetőnő, éttermekben fogok söprögetni, nagyon tetszik neki, elmondja még sokszor különböző változatokban, söprögetőnő, söprögetőasszony, majd inkább meggondolja magát, és sütőasszony, sütőnő akar lenni, és Magyarország minden emberének akar finom sütiket sütni, mindig kiválasztja majd a legfinomabbat és azt adja nekik, és minden anyukának meg fogja dicsérni a gyermekét, hogy nagyon cuki.

Pár napja történt:

Eszter játszik két babával: "Anya nézd, nekem két Jézusom van, az egyik Jézusom barna bőrű, a másik meg fehér!"

Pár hete történt:

Körülnéztem a fagyasztóban, találtam egy tavaly HÓGOLYÓ-t!! :)) (igazit!, tavaly többet is be kellett tennem, amit Benedek egy számára kedves kislánytól kapott)

És még egy Benedekes:

Benedek (6é) csak fekszik az ágyon, és néz maga elé, kérdezem: mit csinálsz? B: csak gondolkozom az élet dolgairól , én, és például miről? B: például, hogy hogy alakult ki egy nép? milyen lehet egy kutatás? hogy építenek egy tengeralattjárót?-ilyenekről. Akkor jól van, mondom és gondolom én :)

Ma délután azt játszották, hogy Eszter Mária, a polója alá egy pici játékbabát tettek, és eljátszották a betlehemi történetet (Eszter az oviban, Benedek a bábcsoportban résztvevője volt a betlehemi előadásnak) nem is eljátszották, hanem ezt a témát játszották.

Pár napja a Diótörő, azelőtt a Vili a veréb volt szerepjátékaik ihletője. A gyerekeim szinte csak és kizárólag ilyeneket játszanak, történeteket, fantáziákat, semmivel, vagy kelléktárgyakkal. Tényleg azelőtt a Piroska mese játszása volt pár napig, mert a téli holmik előkeresésekor kézbe kerültek a jelmezek.

Rendes játékokkal, amiket valahogy kell játszani, aminek bármiféle szabálya van, szinte sosem játszanak. Ezért nehéz is játékot venni nekik. Illetve néha nem tudom, hogy nem kellene e.

Egyik nap rémálma volt Eszternek, éjszaka ébresztett riadtan, hogy vigasztaljam meg, nem számítottam rá milyen igazi rémálmot fogok hallani. Egy csontváz volt, beszélt és mozgott, és azt mondta neki reszelős hangon, hogy engem, az anyukáját el fogja vinni.

Akkor sikerült megnyugtatnom, azt mondtam neki, az ember sokszor álmodik olyasmit, amit érez, pl. ha ő aggódik értem, félt, hogy ne veszítsen el, (sok mesében meghal az anya vagy mert foglalkoztatja az öregedés, a halál)és azért álmodik ilyet.

Végül nappal elintéztük, reggel részletesen elmesélte az álmot. Elmondtam, hogy a csontváz valójában nem tud mozogni mert pont az élet hiányzik belőle, ami mozgatja. De ha mégis ilyen lenne, az apukája, testvérei úgyis megvédenének. Mindjárt tervet is szőttünk, a 3 fiú, és Eszter minden hódolója, Benedek minden barátja, a testvéreim felsorakoztak, karddal, puskával támadtak a csontvázra, majd rengeteg hógolyóval megdobálták (őket, mert mint kiderült volt egy kék boszorkány is, aki az összes ennivalónkat és pénzünket is elvarázsolta). Szóval a gyerekekkel közösen lehógolyóztuk Eszter rémálmát. Remélem sosem tér vissza, bár éppen ma jutott az eszembe, hogy Benedek is pont ilyen idős korában szenvedett egy ideig a rémálmoktól, igaz ő egyáltalán nem tudta elmesélni, felébreszthetetlen volt belőle.

2010-08-17T05:37:00.000-07:00

Nem írtam, mert felgyorsult az élet tavaly,

mindkét évet kitűnővel zártam nagyon szeretem ezt tanulni,

majd dolgozni kezdtem, egy igazi anyabarát munkát kaptam, hála egyik tanáromnak érte

tehát akkoriban sűrű volt az élet, tanulás, vizsgaidőszak

most nyár van, és lassú az idő, mert csak keddenként járok dolgozni, de annyira értékelem most az időt, annyira élvezem, hogy velük lehetek, hogy ezért nem írtam ide :)

Benedek és a misztikum

2010-08-17T05:30:00.000-07:00

csak hogy ne felejtsem el

Benedek:

-Halál="Kiszületik belőle az élet"

--pocakban témáról: amikor elkezdett folyni a nagy víz, hová tűnik a világom és hová megyek én?

-Eszternek adtam egy fülbevalót, ami az enyém volt, mondtam az övé lehet, és majd ő is továbbadhatja az ő kislányának és az is tovább, mire Benedek: és így megy ez körbe-körbe

-víz-óceán: óceán, pára, felhő, fagy, hó, jég, növényeken keresztül....a szerencséseknek nem kell ilyen hosszú utat bejárniuk, hanem eső formájában újra hamar visszajutnak az óceánba....(én, de miért az a jó, miért az a szerencsés: hát gondolom az a jó, ha visszajut, és benne van, nem amikor kül formában....)

-sok nap múlva miután sokat agyaltam a fenti dolgon, és mi van ha az emberrel is igy van-gondolom és kérdezem?-rámnéz és azt mondja, visszajut igen, az anyukája hasába, egyből, zuhanás, zuhánás, aztán pörögnek pörögnek az események, és visszajut az anyukája hasába, majd mozdulatokkal el is játssza az egészet

Benedek a szuperjátszón

2010-08-08T13:38:00.000-07:00

...kavicsot gyűjt, simazöld füvön lejtőn szaladgál, legurul, galambot kerget, homokot szór, legyet próbál elkapni, sziklára mászik...

játszik mindennel ami a természet és bárhol máshol is megtalálható, és alig azzal, ami odaépített tárgy :)

pedig erre a játszóra menés, kifejezetten program volt, főleg az ő kedvéért, hisz itt oly sokféle, érdekes játék van :)

Kukacok és gyerekek

2010-04-17T05:10:00.000-07:00

Néhány hete történt..

Egy nap a játszótéren, már kissé sötétedett, a gyerekek még vidáman játszadoztak amikor Eszter hirtelen odajött hozzám, és kérlelni kezdett, hogy menjünk haza. Éreztem, hgoy ez nem a szokásos, nyafogás, hiszti, valamitől nagyon meg van rémülve. Kiderült, hogy a kis barátnője azt mondta neki, hogy valami kukac bemászott eszter nadrágjába. A kislány már bánta tettét, nem gondolta, hogy Eszter ennyire komolyan veszi, és próbálta mondogatni, hogy már kimászott. Elég nehéz volt megnyugtatni.

Másnap az volt a történet, hogy a barátnő nadrágjába mászott be.

Harmadnap a barátnő édesanyja mesélte, hogy valamelyik padra nem engedte a kislánya hogy leüljenek, mert ott kukacok vannak.

Akkor még semmit sem értettük. (milyen kukacok tartják rettegésbe lányainkat)

Kkövetkező nap a játszótéren Eszternek pisilnie kellett, felkaptam, kivittem a játszótéren kívülre és kezdtem volna pisiltetni, mikoris ő nem tette le a lábát, hanem rémülten csimpaszkodott föl rám, és igazán iszonyatosan megijdeve mondta, hogy ide ne, itt kukacok vannak, felmásznak rá...-és akkor lenéztem és láttam, hogy tele van a fáról lehullott kukac formájú vmivel a föld. Kérdeztem, ti erre hittétek hogy kukacok? áht ez a fáról esett le, a fának volt a része, növény, nem tud mozogni. Eszter láthatóan fellélegzett, megnyugodott, és azonnal szaladt a barátnőjéhez, beszélt vele pár szót majd futott hozzám vissza. Képzeld elmondtam a barátnőmnek anya, és ő azt mondta, azt hitte, hogy lelőtték a vadászok ezeket a kukacokat azért nem mozognak már.

Te jó ég, bele sem gondol az ember mennyi ismeretlen dolog van gyerekkorban. Látja hogy tele a föld kukaccal, fogalma sincs, hogy mi az, nem kérdezi meg, mert érzékeli, hogy mindenki természetesnek veszi, próbálja ő is, de iszonyodik, undorodik, és nem az az első, hogy megkérdezi, hogy anya, mi ez, hanám magában próbálja megfejteni.

Kiscicabogár

2010-04-08T05:44:00.000-07:00

Bárányhimlős lett húsvétra a két kisebb gyerek, Benedek sajnos nem kapta el.

Ábel humorérzéke egyre jobb, újabban könnyesre nevetteti a családot, nagyon jól esik a nevetés. Vicceit nehéz írásban megosztani, azért egy-két babaviccet megpróbálok leírni.

Ebédel a család, húsleves, Ábi a következő szöveget találja ki és mondja minden egyes kanalazás előtt: menekül a répa..hamm-menekül a borsó..hamm, menekül a tészta...-mi meg nevetünk, ahogy a kanala elől menekülnek a falatok de ő elkapja őket.

Nagyon sokat bukfencezik, akárhol. Figyelnem, kell, hogy ha ágyon kezdi le ne bukfencezzen róla. Ide-oda bukfencezett egyik este az ágyon, közben azt mondogatta, malac vagyok röf-röf, malac vagyok röf röf.

Benedekkel sokat bogarásznak mostanában. Igaz, már nem fertőznek, de nem merem a feltünően pöttyös gyerekeimet játszótérre vinni. csigázunk, kukacozunk, gilisztázunk, bogarazunk. Ábi elég irigy az általa talált gilisztákkal, bogarakkal, csak, ha kedve van, osztja meg mással. A múltkor engem akart megajándékozni, : Tessék anya, bogár Köszönöm Ábi nem kérem Ábel döbbent, értetlen arcot vágva kérdez vissza: neeem? (hát ez hogy lehet-gondolja magában)-ezen, ahogy visszakérdezett, napokig nevettem.

Benedek és Eszter, nagyon korán tisztán, és bő szókincs birtokában szépen beszélt. Ábel is sok szót használ, jól ragoz, stb. de a bababeszédet általa ismerjük meg, ő nem beszél tisztán, nagyon cuki. Pl.katicabogár-összecsúsznak a hangok, és a talicska helyett is csak tilicska sikerül, de a katicabogár az igazi kedvencem, naphosszat elhallgatnám, hogy piros kiscicabogár, ott egy sárga kiscicabogár, stb. :) A szineket magabiztosan ismeri, ahogy a tesói is ennyi idősen.

Ilyen Ábel most, majdnem két évesen. Kézenáll továbbra is, segédeszköz a fal, vagy a könyvespolc, talán lassan vehetnénk neki bordásfalat. A könyveket már ő is szereti, de a legjobban a labdát. Pattogtatja, fejeli, dobja a lába között hátra, a feje fölött hátra, gurítja, rúgja, dobja. Minden nap szerelmesebb leszek belé. Olyan szeretet van közöttünk vidám, nevetős, hancúrozós. Hamarosan kezdek dolgozni, remélem, lesz időnk egymásra továbbra is.

Bambusz

2010-03-25T05:32:00.000-07:00

Néhány nappal ezelőtt Benedek sóhajtozva járkál a lakásban, ilyeneket mondott hogy ajjaj, és hogy ajjaj. Kérdeztem mi a baj: "Az a baj, hogy nincs egy társam az oviban aki úgy szeretné a természetet, mint én. Mindenki harcolni szeret, én szeretem egyedül a természetet."

(Vigasztaltam, vannak még más gyerekek is, akik úgy szeretik, és hogy a harcos barátok biztosan szivesen hallgatják az érdekességeket a természet világából.)

Ízelítő Benedek természetimádatából, mely ma a felnőtteket (engem és barátnőmet) is megszégyenítette..:

Szép tavaszi nap remeknek ígérkezett, hogy egy geoláda azaz kincskeresés ürügyén sétáljunk egy kellemeset a gyerekekkel a közeli parkban. A geoládáról sajnos utólag kiderült, hogy csak virtuális geoláda vagy geopont volt azaz kincset nem találtunk. Azonban hiába van közel, az úton oda és vissza lassan haladtunk, minden bogárnál, növénynél megálltunk a gyerekekkel, és sok kis játszótér is utunkba akadt.

Egy helyen Benedek örömmel szaladt felénk, hogy mit talált, egy mogyorót, amin egy picike kis lyuk volt. Mire Benedek, az a gyanum, hogy egy bogár ezen a kis lyukon keresztül rakta be a petéit a mogyoróba. Majd a természetazonosítós kis könyvéből hamarosan ki is kereste nekünk a mogyoróormányost.

Benedek hívott minket, hogy talált egy olyan növényt, amit a pandák esznek, azaz bamuszt. Mosolyogtunk a naív gyermeken, elmagyaráztuk, hogy az lehetetlen, ez valami más. Visszament, vizsgálta, kérte hogy menjünk tapintsuk meg a szárát, levelét, mert nagyon érdekes. Gondoltam is, hogy lefényképezem és megkérdezek majd egy szakértő barátunkat, ám micsoda véletlen, épp megláttam őket az út túloldalán. Odamentem, elmondtam, hogy Benedek felfedezett egy érdekes növényt, nem tudjuk mi az, megnézné e. Mire ő, de nem arra a bambuszra gondolsz ugye? Arrébb valami?

Hogy segítsek Eszterke?-Óvodai problémák

2010-03-12T05:35:00.000-08:00

Nehéz erről írnom, az ember szívesebben ír a sikerekről. Sohasem gondoltam, hogy éppen Eszternek lesznek problémái közösségben. Magabiztos, önérvényesítő, pozitív énképpel bíró határozott kislányom van. Bámulatos optimizmussal, önbizalommal. Vagy csak volt? Elromolhat ez ha nem vigyázunk?

A környéken az ovikban már csak vegyes csoportok vannak. Eszter csoportjában egy vele egykorú kislány van csak, bár ő is idősebb nála, a többiek viszont abszolút nagyobbak, idősebbek. Szerintem ebben a korban a kor, hierarchiát is meghatároz.

Elég lassan, véletlenszerűen jöttem rá, hogy gond van, most viszont már azt is látom, hogy a probléma hosszabb ideje fennáll már. Azt tudtam, hogy Eszter mindig csak ezzel a vele egykorú kislánnyal játszik. Az utóbbi hetekben arról is beszélt, hogy a többiek nem bírják őt, nem kedvelik, nem játszanak vele. Ennek sem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Azt mondta, elég neki egy barát is, ha ő nincs ott, akkor meg jó neki egyedül is játszani.

Egyik nap, nem akart menni oviba, ez egyébként egyáltalán nem ritka dolog, hol hisztizik mindenen, hol egyszerűen meg is fogalmazza, hogy nem akar menni. Most ilyeneket vetett be: nem akarok átöltözni, mert olyan cuki vagyok pizsamában..-majd egyszercsak zokogva borult a nyakamba: nem akarok menni, összevesztünk a Diával, a megütött engem.-Vigasztaltam, Benedek is elmesélte, hogy ő is látta, hogy Eszter sírt, hogy senki nem vigasztalta meg.-Mondtam Eszternek, azért menjen csak oviba, majd játszik Benedekkel és a barátaival ma. (egy csoportba járnak) Benedek azt mondta, ez jó lenne, de az ő barátai nem akarnak Eszterrel játszani, mert Esztert undorítónak és gusztustalannak tartják. Ezen azért már elcsodálkoztam. Elindultunk oviba, (igyekszem röviden írni) ott rákérdeztem az óvónőnél, elmondta, hogy Eszter az óvodában gusztustalankodik evés közben, ezért ezt mondják rá a gyerekek (vajon tényleg csak ők?) már ültették ide, és oda emiatt. Most olyan mellett ül, aki nem fujjog, hanem nevet rajta (?! ez a megoldás). Az egészen nagyon elcsodálkoztam, egyrészt az elmondás alapján elég régóta mehet ez, Eszter eközben elég régóta hordhatja ezt az undorító vagy, gusztustalan vagy cimkét, az ovonénik próbálkoznak ugyan megoldásokkal ide oda ültetgetik, de a probléma van. Mi a probléma? hogy Eszter csúnyán eszik kiköpködi, belenyúl? És az, hogy emiatt a csoport kiközösíti? Hogy beépül valami rossz önmagáról a személyiségébe?-igen

Ami a legmeglepőbb számunkra maga a csúnyán evés, Eszter picike kora óta gyönyörűen, tisztán, önállóan eszik, a legszebben mindhárom gyerek közül. Ami viszont itthon jellemző ár evés közben, az, hogy szereti, ha rá figyelünk, énekel, vicceseket beszél, vagy hangosan beszél.

Mintha az óvodai figyelemfelhívás nagyon félrement volna. Lehet ezen javítani?

Benedek az utóbbi két napban beszédesebb lett, elmondása alapján a helyzet fokozódik, ebéd közben a gyerekek Eszter egyetlen barátnőjét győzködik, hogy ne barátkozzon ő se Eszterrel, mert csúnya és undorító(an eszik). Mindkét napon ez volt a téma az ovis ebéd alatt, az óvónénik semmit nem szóltak bele, illetve egy dolgot, Benedeket megkérdezték, otthon is ilyen gusztustalanul eszik? Benedek mondta, hogy nem.

Eszter: Az első nap, mikor hallottam a dologról, mondtam Eszternek, kislányom, talán megtudtam, miért nem játszanak veled a gyerekek? Nagyon lelkesen, felugrott, na miért?-elmondtam amit megtudtam, ő pedig akkor nem mondott semmit, később azt mondta, dacosan, nem baj jó nekem egyedül is játszani.

Tegnap és ma spontán nappal bepisilt, tegnap kétszer is.

Sosem hittem volna, hogy Eszter ilyen helyzetbe kerül, és tényleg nem tudom hogy segíthetnék neki, pedig gyermeklélektant tanultam sokat.

Most fogok neki mesélni Rút kiskacsát, és Hamupipőkét, de más ötletem nincsen. Bárki ha erre jár, kérem írja le az első ötletét.

Uzsonna közben beszélgettünk, kérdeztem miket szokott csinálni amire azt mondják, hogy undorító-ő egyre csak azt mondta, rám mondják, hogy én vagyok undorító, én vagyok gusztustalan-újra és újra nekifutottam, hogy értse a kérdést, ő egyre csak ezt válaszolta,-ez a rossz, hogy úgy érzi nem a cselekedete rossz, nem azt itélik, nem fogadják el, hanem őt magát

In memoriam

2010-03-07T05:47:00.000-08:00

Ez csak a páncél, nincs benne rák:

egy kedves, bátor, hős tarisznyarákra

Tarisznyarákot tartani nagyon izgalmas, van személyiségük, kis eszük, temperamentumuk. Mindennap csináltak valami izgalmasat, átrendezgették a köveket, harcoltak, majd megbarátkoztak egymással, elbújtak az akváriumon belül úgy, hogy alig találtuk meg őket. Répát rágcsáltak, amikor hazaérkeztünk valahonnan mindig megleshettük, hogy nagyon aktívak a távollétünkben, és ijedten búnak, szaladnak, ha közeledünk. Volt amikor bátrabbak voltak a jelenlétünkben, de ha közel hajoltunk ijedten emelték az ollóikat. Első este történt, már mindenki aludt, mikor Benedekkel esti mesét olvasni indultunk, és spontán a mosógél kupakját a levegőztető zsinórjának hagyott kis lyuk fölé tettem, mire visszaértünk, teljesen megdöbbentünk, benne volt a rák! Komolyabban vettük ekkor, hogy szökni tudnak, és akarnak, úgy rendeztük az akváriumot, hogy ez ne történhessen meg. Akváriumot tisztítottunk, vizet cseréltünk, utána hihetetlen aktívak, élénkek lettek a rákok. Következő újság az volt, hogy egyik rák nagyon fehérnek tűnt, majd felfedeztük jéé három rákunk van? ez hogy lehet? nahát, hisz az egyik csak páncél, tökéletes, még a szem, és minden apró részlet ép, hiogy bújt ki belőle? És mikor? Megeszi e a páncélját ahogy írják, nem ették. Nem kellene e elkülöníteni most őket? Mikor egyik puha, védtelen? Nahát, de hisz épp ő megy oda folyton a másikhoz? Mit akar? (információkeresés-ilyenkor gyakran párosodnak)
Egyik rákunk nagyon bújós, lassú állat volt, passzív. Mikor megérkezett, már egy, majd később még egy lába hiányzott, de már látható, hogy ez nő vissza.
Na de a másik, a kicsi, ő volt a szökős, a vedlős, a harcos, a bátor, a szaladós, aki mindig csinált valamit, élénk, fürge, kis kíváncsi, bátor állat, jajj :(
Péntek délután Ábelért mentem a bölcsibe, beszélgettünk, most megyünk boltba vásárolni, majd oviba a nagyokért, játszótér, és haza megnézzük a tarisznyarákokat-mondom én, mire Ábel-egyik hol van? egyik hol van? fura volt, hogy miért mondja-.....hazaértünk, és az egyik valóban nem volt benne, hogy hogyan jutott ki ma sem tudom, egy cserép állt másképp, felfordítva, de innen még nem juthatott ki. Kerestük, kerestük, óvatosan léptünk, rákennivalót tettünk a földre, szombat reggel Robi négy könyvesszekrényt lepakolt, szétszerelt, hátha mögötte van. Már a lakás minden zegzugát megnéztük, kezdtünk a másik rákra gyanakodni, hátha megette, (de hogy egy pici darabja sem maradt?)És ma, vasárnap dél körül, a gyerekszoba egy eldugott, ajtó mögötti sarkában a földön megtaláltam a bátor kis világfelfedező rák megszáradt testét. :( :( :( (sírás, most írás közben)
Olyan kontrasztos most ez, hogy mi jobb, élni, nyugalmasan, biztonságosan, hosszan,-vagy izgágán, kíváncsian, aktívan, és belehalni. Persze az élet nem ilyen fehér és fekete. Ez a nyughatatlan kis kíváncsi bajba került, és mi nem tudtunk rajta időben segíteni. Nagyon bánt mindannyiunkat.
Benedek egy játéktarisznyarákkal azóta néhányszor eljátszotta a kiszökést, happy end-el, azaz, hogy a rák kimászott, körülnézett a gyerekszobában, és időben visszajutott az akváriumban.

Szomorúak vagyunk mindannyian, bár mindenki igyekszik magában tartani, azért beszélünk róla. Bárcsak visszafordíthatnánk az idő kerekét, és aznap délután lenne, és nem hagynánk abba a keresést addig, míg meg nem találjuk, élve.

Furcsa, hogy egy hét alatt sikerült egy lelket megmentenem, és egyet elveszítenem :(

2010-03-03T04:16:00.000-08:00

Állok a vadvizes tavaszban,

bódít a szagja, mint a bor,

kedvemben egy füttyös kamasz van,

aki voltam valamikor.

Vizek futnak, jegek ropognak,

dudorászom, kurjongatok -

Lelkemben patakok zuhognak,

patakok, patakok, patakok.
Áprily Lajos

Kutyamentés

2010-02-27T12:44:00.000-08:00

Ez már újabb kép, most már jó helye van, el is tünt a szeméből az a riadalom.

Még sszomrú körülmények között, kiálló bordákkal, rémülten.

Szeretem az állatokat, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nem váltanak ki belőlem semmi különös érzelmet, a kirívó esetektől eltekintve nem szoktam felkapni a fejemet az állatokkal kapcsolatos hírekre.
Mentünk az egyik kiszemelt álltalános iskolába, viszonylag sietve, egy családi ház udvarán egy nagyon nagyon sovány kutyára lettünk figyelmesek. Én ilyen csontsovány kutyát még nem láttam. Odaadtuk neki ami nálunk volt pár keksz és siettünk tovább visszafelé is figyeltük a házat, sötét volt. Engem nem hagyott nyugodni a dolog. A kutyus szomorú tekintete a kiálló csontjai. Totál nem értek ilyen dolgokhoz, de valahogy folyton a fejembe volt. Nem tudtam mit tegyek, nem akartam vádolni a gazdát nem feltételeztem hogy szándékos oka van, nem akartam rendőrséghez fordulni, és nem akartam azt sem hogy rossz lépésem miatt elaltassák. Egy fórumon igazi állatbarát embereket kerestem, és találtam, akik tudják mit kell tenni ilyenkor, és meg is teszik. Napokon keresztül tartott a "mentőakció". Hála a jó embereknek, akiket találtam, ez a kutya remélhetőleg hamarosan jobb állapotban lesz. Bárcsak úgy lenne. A megmetnő embereken kereesztül a Noé Állatotthon fogadta be ezt a gyönyörű, szomorú szemű aranyos kutyát. Képek a kutyáról: http://gallery.site.hu/u/Macimama/Allatkak/Kada_001/ és a hölgy van még rajta aki megmentette a helyről ahol nem bántak vele túl jól.

Vándorcirkusz

2010-02-27T12:39:00.001-08:00

Ma délután váratlanul vendégünk érkezett. Egyetlen rokonunk sem lakik a fővárosban, így ez igen ritka alkalom, és bármilyen váraltanul is érkeznek, nagyon örülünk a látogatásunknak. A gyerekek különösen. Ma anyukám huga toppant be, aki amúgy a szülővárosomban lakik. Hat gyermeket felnevelt, elmúlt már ötven éves, de a temperamentuma, a kedve a lénye olyan mint volt. A gyerekeimet kézenállással, cigánykerékkel, bukfenccel, és fejenállással szórakoztatta. A gyerekek nagyon örültek a mutatványoknak. Eszembe jutott, hogy a nagymamám, mikor kicsi voltam, zsonglőrmutatványokkalkápráztatott el, fogott három almát..és., mesélem ezt a férjemnek, lehet hogy a felmenőim vándorcirkusz tagjai voltak, csak eltitkolák előlem :) Eszembe jutott, hogy anyu a hajas fejbőrét tudja előrehátra mozgatni, R. felhivta a figyelmem, hogy Eszter milyen gyakran mondja magára, hogy ő bohóckislány..szóval ki tudja :)

Azóta...
Ábel nagy sikerrel több bukfencet is csinált! Majd a kézenállással próbálkozott, egész jól megy neki, komolyan.

Fodrásznál Eszterrel

2010-02-20T13:19:00.000-08:00

Eszter olyan kislány aki nagyon várja hogy hosszú haja legyen, de a haja vékony szálú és igen lassan nő, ugyanakkor enyhén hullámos és egyszer fiúsra volt rövidre volt levágva, mindezek eredményeképp most összevissza állt, annyira összevissza hogy nem vállalkoztunk házi hajvágásra, egy szombat délelőtt kézen fogtam, és fodrászhoz idnultam vele. Találtunk egy üzletet nyitva, beléptünk, köszöntünk, Eszter elkezdte mondani, én nem ebbe akarok jönni anya, hanem a halványrózsaszínbe (az utca túloldalán egy halványrózsaszín fodrászüzlet)halkan probálom meggyőzni, sikertelenül, ő csak ismételgeti hangosan, én nem ide én a halványrózsaszínbe..., elnézést, mondom az üzletbe, és távozunk, a halványrózsaszínhez sietünk, zárva van, vissza az első helyre, nagy mosollyal fogadtak, nem volt jó a halványrózsaszín? Leveszem Eszter sapkáját, elkezdem mondani mit szeretnénk, Eszter hangosan megszólal, de csak formára vágják, csak formára szeretném, nem rövidre, amíg a frizura elkészült, még sokszor elhangzott tőle ez. Sokat mosolyogtak a pöttöm, ámde igen határozott, öntudatos kislányon a felnőttek. Mivel azt mondtam neki, hogy mig várakozunk magazinokat nézegetünk majd,-de erre nem került sor, mert azonnal mi jöttünk, a frizura elkészültével kellett leülni és átlapozni pár ujságot.-Máskülönben sokszor azt érzem kötélidegek kellenek hozzá, mondjuk, amikor ugyanilyen öntudatos a buszról leszállás, vagy az úton átmenés közben.

A történet néhány héttel ezelőtti.

(Holnap lesz Benedek óriási zsúrja :)

A tarisznyarákok jól vannak, és nagyon izgalmasak mindennap történik velük valami új, folyton figyeljük őket.

A munkalehetőségemnek végülis nagyon örülök, hatalmas szerencse, vagy áldás.

2010-02-19T02:11:00.001-08:00

Legjobb: Ábelt megnevettetni , látni ahogy együtt játszanak, szeretik egymást
Legrosszabb: reggel siettetni őket, szobájukban rendet rakni

születésről Benedekkel

2010-02-13T12:27:00.000-08:00

Én: Benedek, hihetetlen, hogy 6 éve ilyenkor anyának, még hatalmas nagy pocakja volt, és benne ott voltál te. Én még nem anya voltam, és apa nem apa, hanem Erika és Robi voltunk, és még nem is tudtuk, milyen az, ha az embernek gyereke van. Hat évvel ezelőtt ezzekben a napokban, csak vártunk, vártunk...ahogy ismerlek mostmár téged, gondolom, nehezen indultál el, mindig ragaszkodsz nagyon ahhoz amit már megszoktál,

Benedek: Igen, amikor elkezdett folyni a víz, azt gondoltam, mivé lesz ez az én világom, és hová megyek én?

(amikor elkezdett folyni a víz? honnan tudja...magzatvízfolyással indult a szülés, de erről a részletről sosem beszéltem neki..)

2010-02-13T10:22:00.000-08:00

egy túlzsúfolt hét után az ember nem vágyik másra, csak nyugodt, itthoni együttlétre, mézes teára, pihenésre. Azt hiszem holnap nem megyünk sehová.
A múlt héten a gyerekek szemszögéből: hétfő de. pizsiparti az oviban, du. iskolaelőkészítő az egyik kiszemelt iskolába, kedden délelőtt farsang az oviban délután iskolaelőkészítő egy másik kiszemelt iskolában, (persze mindhárom jön mindenhová), szerda délelőtt Alma együttes buli az oviban, délután balett egy környékbeli közösségi házban, csütörtök délelőtt Magyar Rádióhoz mentek foglalkozásra az oviból, délután Bencéhez (kisbarátjuk) mentünk vendégségbe, pénteken záró farsangi mulatság, délután Julcsika és családja vendégségbe jöttek hozzánk, szombat délelőtt egy közeli kistemplom tartott egy kedves jelmezes gitáros összejövetelt a gyerekeknek,-csupán ennyi
máskülönben azt gondolom, hogy a tél arra való hogy az ember sokat legyen bent, együtt, pihenve, lelassulva, most következzen tényleg ez, legalább egy napig :) jövő hét úgyis a szülinapról szól majd-és a másik változásról

2010-02-13T08:04:00.000-08:00

Annyi minden történik, hogy csak, fel van fordulva, megbonyolódva az életem
azért nem írok, mert akkor szeretném, ha már minden biztos lenne
ilyenek vannak hogy egy hihetetlen álomállásajánlatot kaptam-de még vannak ezzel kapcsolatban és bennem bizonytalanságok
Benedeknek a szülinapjára igazi meglepivel készülünk -a nagy zsúron kívül amit megrendelt-tarisznyarák!!! belevágunk egy kisállattartásba
iskolaválasztás Benedeknek
hamarosan bővebben

Apróságok

2010-02-02T08:31:00.000-08:00

Fényképezés nélkül nincs igazi ihletem írni, nagyon szeretek hozzá illusztrációt választani. Így jövök rá, hogy ez egy kicsit hobbi nekem. A gépünk viszont fura betegségben szenved, folyton lemerül benne az elem, 1-2 kép után már. Cseréltünk már elemet, elemtöltőt, nem tudom mi lehet a baj.

darabka írások:

Két időtálló dolog:
Keménykalap és krumpliorr, nézzük a gyerekekkel, és nem tudom megunni, nekik ugyanúgy vicces, mint nekem gyerekkoromban, és én sokadszorra is nevetek mindenen.
Papírbaba, hozzá kivágós, szinezős papírruhák, én is játszottam vele ksilánykoromban, de azt nem gondoltam volna, hogy egy hétig betölti a gyerekek szórakozásának tárgyát, vágnak, szineznek játszanak vele, mennek a Velencei tóhoz velük, korcsolyázni stb.
Hatamlas hó esett, óriáshóemberekkel volt tele a park, mi hatalmasakat szánkóztunk nagyon jó volt.

Láttam egy gyönyörű, és nagyon mély, elgondolkoztató filmet: Tavasz, nyár, ősz, tél, és megint tavasz.

Emlékek:

nem tudom miért jutott eszembe mostanában párszor, hogy amikor először költöztünk fel Budapestre, és látatlanban béreltük ki egy barát lakását, hogy amikor először bementem, kicsit sírtam, mert annyira szörnyűnek láttam azt az omladozó falú, körfolyosós bérházat, a fura lakóival, úgy éreztem, hogy én ilyen szörnyű helyen még nem is jártam, és én itt lakjak?-majd eljött a december, és a szomszéd lakásban lakó útépítőmunkás Mikulásruhát öltött magára és meglátogatta a ház kisgyermek lakóit..addigra már szép volt a hely nekem is, egy érdekes báj, amit messziről nehéz meglátni.

Benedek mondta ma, hogy emlékszem e, hogy régen mindig úgy rajzolt embert, hogy minden embernek az egyik kezében labda a másik kezében palacsinta volt. Igen, kb. egy év volt, míg minden emberrajza igy nézett ki. Imádom a gyerekrajzokat, hiszek is benne, hogy sokminden megfejthető belőle, ennek a mélyjelentésére nem jöttem rá.

egy kicsit rébuszokban is: szerintem: az ember életét egyik legjobban meghatározó döntése: a párválasztás:és az, hogy nézd meg az anyját vedd el a lányát nem közhely.

Vizsgaidőszakon túl

2010-01-25T13:11:00.000-08:00

Hihetetlen, legalábbis számomra, de minden jegyem ötös lett, azaz kitűnővel végeztem, bár ez nem volt célom. Volt benne pár számomra különösen nagy siker, egy-egy komolyabb tanári dicséret miatt:) Egyik oka az lehet, hogy ami az embert érdekli, az szivesen tanulja, a másik nagy ösztönzőm az volt, hogy ha már elveszem az időm, magamat Ábitól akkor legyen értelme, nehogy felesleges legyen.
Könnyű most az idő újra, sőt még jobban mint előtte, a siker, és a visszanyert szabadság örömmé teszi a napjaimat gondolom, hisz csak holnaptól. Ábelt nem viszem a sulikezdésig, és ez nagyon jó lesz, várom.

Más: Most hogy tél van, sokszor látok állatszőr bundát. Ritkábban mint gyerekkoromban akkor igazán nagy divat volt. Nekem már akkor sem tetszett. Most igazán elborzaszt és eltűnödöm rajta, hogy aki hordja, annak tényleg nem jut eszébe az állat aki hordta azelőtt? Ma egy különösen szörnyűségeset láttam (persze ismertem már ilyet gyerekkoromból, de most újra viszolyogtam rajta) a nyakba hordós fajtát amin a kis lábacskák is ott lógnak, vááá.
Igaz, nem vagyok vegetáriánus, húsevés közben is felidézhetném azt a kis élőlényt. Mindenesetre ha jobban belegondolnék evés közben, lehet, hogy hamar leszoknék a húsevésről (állatevésről)

2010-01-16T21:33:00.000-08:00

Nagyon nehéz vizsgám jön, kicsit meg vagyok ijedve tőle, anyuék eljöttek egy hétre, segítenek, hogy tudjak tanulni, ámde sajnos nem értem amit olvasok, nem nekem való, nehéz felfognom, gazdasági dolgok, Marx, stb. ha valaki tudja hol van leírva egyszerűen értelmesen, logikusan az ázsiai, az antik és egyéb termelési módok kérem szóljon
és Ábel ma éjjel kruppos köhögésbe kezdett :(
Lehet hogy ez lesz életem első UVja?

Egy dal, Eszteremre gondolva (rég szeretem, de ma megtaláltam a szövegét)
ABBA: Slipping Through My Finger
[Kicsúszik a kezem közül]
Iskolatáska a kezében, kora reggel indul,
Szórakozott mosollyal int búcsút,
Nézem, ahogy távolodik, s feltör bennem az a jól ismert szomorúság
És le is kell ülnöm egy pillanatra...
Az érzés, hogy örökre elveszítem őt
Anélkül, hogy igazán beléptem volna a világába
Boldog vagyok, valahányszor együtt nevethetek vele,
Ezzel a mókás kis csajszival...
Kipereg az ujjaim közt az idő
Megpróbálok megragadni minden pillanatot,
S az érzéseket, amelyeket rejtenek
Kipereg az ujjaim közt az idő
De tényleg tudom-e, hogy mi jár a fejében?
Valahányszor úgy érzem, hogy most talán már értem,
Ő megint nő egy kicsit
S lassan kicsúszik a kezem közül...
Álmos szemmel ülünk a reggeliző asztalnál, ő meg én
Még fel se ébredtünk, és én hagyom, hogy csak úgy elteljen a drága idő
S amikor elment, jön ez a furcsa, szomorú érzés
Meg a letagadhatatlan bűntudat
Mi történt a csodás kalandokkal?
Hány helyre terveztem, hogy majd együtt elmegyünk!
(Lassan kicsúszik a kezem közül)
Hát, volt ami megvolt, de a legtöbb tervből semmi se lett
És hogy miért...? Nem tudom...
Kipereg az ujjaim közt az idő
Megpróbálok megragadni minden pillanatot,
S az érzéseket, amelyeket rejtenek
Kipereg az ujjaim közt az idő
De tényleg tudom-e, hogy mi jár a fejében?
Valahányszor úgy érzem, hogy most talán már értem,
Ő megint nő egy kicsit
S lassan kicsúszik a kezem közül...
Néha arra vágyom, bárcsak kimerevíthetném a képet
És megóvhatnám az idő mókás trükkjeitől
(Kicsúszik a kezem közül...)
Lassan kicsúszik a kezem közül...
Iskolatáska a kezében, kora reggel indul,
Szórakozott mosollyal int búcsút

Nagyon szomorú

2010-01-14T12:43:00.001-08:00

http://www.idokep.hu/?oldal=legszenny

2010-01-10T03:06:00.000-08:00

Nem írok mostanában tartalmas, mély dolgokat, csak feljegyzek ezt azt, amit szeretnék megőrizni. nézzétek el nekem, nagyon kemény vizsgaidőszakom van, jó néhány vizsgán túl vagyok már, de még mindig sok van hátra. Nem célom kitünőnek, de még jó tanulónak sem lenni, mégis, egyelőre csak jelesem van.
Vizsgaidőszak után sok lassítást, gyerekekkel tartalmas pillanatok sokaságát ígértem magamnak. Alig várom, még 2-3 hét. Nagyon várom.
Azt azért nem mondom, hogy minden szuperul megy és semmivel nem vagyok elmaradva, a lakásban nem szivesen vezetnék körbe vendéget, egy takarítónőt sokkal inkább :)
Hát ez van, minden nem fér bele.
Mostanában..már nem azzal fenyegetik egymást, ha összevesznek, hogy "nem leszek a testvéred"-hanem, Benedek a naaagy játékszervező egy láthatatlan papírra jegyzi fel, az aznapi játékprogramot legördíti, majd onnan olvassa a következőt...) egyszerűen azzal riogatja Esztert, hogy kiradírozza, és nem fogja visszaírni.

Rajzok

2010-01-09T22:03:00.000-08:00

Szóval, amit nyertem... néhány bejegyzéssel lejjebb Éva rajzával_
egy rajzpályázaton ( http://www.hallasvilaga.hu/ )nyertem egy csúcsmodell, nem látszós mindent tudó hallókészüléket. A barátnőm rajzolta, ezt: -szerintem tényleg nagyon jó, szép lett, és http://www.hallasvilaga.hu/images/18_plusz.jpg nyertünk vele.
Itt lehet még szavazni, mert a közönségdíjas is kap egy készüléket, szavazzatok, hagy örüljön valaki: http://www.hallasvilaga.hu/galeria.html
Benedek (a kisfiam) rajza is a rajzok között van. Három rajzal lehetett nevezni, én kettőt adtam be.
Először kicsit depressziós lettem az ajándéktól, ahelyett hogy nagy örömet éreztem volna, karácsony előtt kaptam egykét nappal.
Egy hallássérült fórumban többen leírták, hogy a használat után hamar úgy hozzászoktak, hogy előtte viszonylad jól, utána hamar készülék nélkül már nem hallottak, és bár az orvos azt mondta némelyiknek, hogy a hallása nem fog változni, a használat után hamar romlani kezdett. Mindenesetre, én csak az egyetemen fogom használni, mert azon kívül nem is veszem észre, el is feledkezek arról hogy problémám van. Azért érdemes megnézni a rajzokat, némelyik elgondolkoztató. Beniére is büszke vagyok. Évűé tényleg nagyon jó.

Táncos Eszter, Jószívű Ábel

2010-01-02T21:58:00.000-08:00

Megnéztük a bécsi újévi koncertet, együtt, a család. Esztert annyira elvarázsolták a táncok, hogy a kedvéért újabb és újabb felvételeket kellett keresnünk az interneten, amelyeket szintén szájtátva nézett végig. Végül tegnap délután, már csak a zenét kérte, és táncbemutatót, balettelőadást tartott nekünk. Hihetetlen volt, aranyos, pici ügyes kislány, rengeteg mozdulatot ellesett, megtanult a látottakból.

Ábinak névnapja volt tegnap. Rendeztünk neki egy pici családi ünnepelést. Volt almás pite, hozzá tej, és gyertyagyujtás, éneklés, ajándék. Kis szerszámosládikát kapott, játékszerszámokkal,-Eszter nagyon benne volt az elején az ünneplésbe, éneklés, ölelgetés, puszi, de ahogy az ajándék következett, egyre rosszabbul viselte, hogy nem ő az ünnepelt. Minden játékot el akart venni Ábeltől (pedig több darabból állt, de neki mindig az kellett ami Ábelnél volt) végüls szivszaggatóan sírni kezdett, elvonult, és suttogta, hogy világgá megy. Odamentem hozzá, ölbevettem, és kérdeztem, miért akar világgá menni. Eszter azt mondta, hogy azért mert Ábel nem engedi hogy játszon a játékokkal. A zene szólt hangosan, és Ábel jóval arrébb játszott, azt hittem nem is figyel ránk, de a következő pillanatban elkezdte az ajándokjáték darabjait egyenként odahordani Eszternek, és mindet, de mindet odaadta neki, nagy mosolyogva, elsőnek aztamiért a legjobban veszekedtek. Pici másfél éves fiú, hihetetlen figyelmes, önzetlen, és szereti a testvéreit. Meghatódtunk :)

szilveszter

2010-01-01T21:40:00.000-08:00

Szilveszter napján, a délutáni órákban sikerült eltörnöm a kislábújjamat. Úgy történt, hogy Eszter ébredt a délutáni alvásból, kijött, hogy "pisilni kell"-én pedig rohantam segíteni neki, közben belerúgtam valami székbe. Iszonyatosan fájt, fáj, dagadt, piros és lila, de nem nyafogok :) Csak egyszer még aznap este Eszter véletlen rálépett, Robi pedig rátérdelt.

Kedves meghívásunk volt szilveszterre. A játszótéri ismeretségek igazi kis barátságokká kezdenek errefelé alakulni, lassan már egy kis falu vagyunk, a környéken. Az egyik kisgyerekes családnál búcsúztattuk az évet több kisgyerekes család társaságában. Gyerekek és felnőttek egyaránt nagyon jól érezték magukat. Volt gitározás, éneklés, diavetítőzés. Tudtuk, már napokkal előtte, hogy a szervezők tombolát rendeznek. Tombolajhegyeket kaptunk a vitt sütikért, innivalókért, és volt családi kvízjáték, általuk összeírt kérdésekkel. Az én családomat napok óta lázban tartotta a kiszivárgott hír, hogy a "főnyeremény" egy törpehörcsög. Anyukám semmitől nem fél, csak az ilyen egérféléktől, de nagyon nagyon. A telefonos kapcsolattartásunk igen sűrű lett a szilveszter előtti napokon, anyu minden féle érzelmi és észérveket bevetett, a lehetséges főnyereménnyel kapcsolatban. Mi tagadás, nyerő szériánk van, nyertünk Éva rajzával, pár napja nyertem mozijegyeket. Tombolán olyan sokmindent nyertünk, hogy viccesen bundát kiáltottak már....igen! megnyertük a törpehörcsögöt is. Robi és Benedek nagyon örült. Én meg....nagyon szégyellem magam, szinte bepánikoltam, nem tudtam elképzelni, hogy hazahozzuk a lakásunkba, közbe meg láttam, hogy örülbnek a fiúk....nem hoztuk el...megegyeztünk a házigazdával, hogy választhatunk helyette halakat az akváriumból, -amit amúgy is terveztünk előbbb utóbb beszerezni. A fiúk már túltették magukat, azt mondja Benedek-ő ilyen-jobb is hogy nem hoztuk el, mert a hörcsögök rövid életűek.-Én meg láttam, hogy egész este, mennyit nézegették őket, és sajnálom, hogy rájöttem, én is irtózom kicsit tőlük.

Hála

2009-12-31T06:39:00.000-08:00

Hálát adok mindenért, a szüleimért, a családomért, az életvidám tündérlelkű gyermekeimért, a férjemért, az ő szüleiért, mindannyiunk egészségéért, hogy van lakásunk, vannak barátaink, tudunk enni adni a gyerekeinknek, hogy sok vidámság, nevetés, kirándulás, szánkózás, élmény kerül, végtelen felsorolás jöhetne, hála az ízekért, a szinekért, az illatokért, a megismert új emberekért, a ráébredésekért, azért hogy van kiket megölelnem.

Mindenkinek, aki erre jár, egy legalább olyan jó évet kívánok mint az előző volt, és hogy észre vegyünk minden apró dolgot, aminek örlüni lehet, megéljünk minden percet, ami jó.

Megfogadni nem szoktam, mert miért pont ilyenkor-de amúgy meg minden nap megfogadom magamnak, hogy kevesebbet veszekedek, kiabálok, szóval jobban odafigyelek magamra, és csiszolgatom szorgalmasan a hibáimat, nap mint nap. Nekem ez így jobban megy mint a nagy fogadalmak.

Eszter nyafogások

2009-12-26T21:50:00.000-08:00

-Jajj annyira fázom, még a popsim is reszket!

-Nem elég hogy kislány vagyok, még egyedül is öltözzek!-mondja felháborodottan.

-Apaaa, szivecske alakút kérek (fonottkalács szelet, vajjal, mézzel)-neeem ez nem szivecske alakú, ez repülőgép!

Karácsonyi játék

2009-12-22T09:10:00.000-08:00

Nem döntöttem még el, hogy milyen szép varázslatot szövünk mi a karácsonyhoz, ki hozza a fát, az ajándékokat, angyalok, jézuska, szülők?-szeretném az idén, lehet hogy utoljára teljesen meglepni őket, hogy egyszercsak, mire a finom ünnepi vacsorával végzünk, szép ruhában vagyunk, valahogy a nappaliban, mi szülők sem tudjuk, honnan, ki hozta, ott van fa, csillagszóró, gyertyák, zene, ajándékok-mondhatjuk, mi sem tudjuk mi történt, van aki angyalokra gyanakszik, van aki jézuskára.

Én szeretem a karácsonyt, gyermekkorom óta. igaz, a családom számára is, mint sokan panaszkodnak a hangsúly a rendrakáson, a takarításon volt, illetve hogy minek hogy kell lennie, igen, egy kicsit stresszes volt na. Én belül valami varázslatosat éreztem, valami többet, egy csodát, és így várom ma is, egy kicsit megállunk, megállítjuk az időt senki nem szalad sehová, együtt vagyunk, és egy kicsit megtisztulunk lelkileg, lehet hogy ezért a nagy takarítás, szimbolikusan. És mielőtt újra lendületet vennénk, a lényegre, az élet lényegére, az örömre figyelünk. Várjuk, várjuk a karácsony, mire odaérünk kitisztitva a lakás, ünneplőben a testünk, lelkünk, a lakásunk, és ajándékot adunk egymásnak-örülök ilyenkor már előre annak, hogy örömet okozhatok.

nem is erről akartam írni, hanem, hogy a gyerekek az oviban sokat hallanak mostanában Jézuskáról ( na arra, hogy Jézuska hozza a fát, ajándékokat tényleg kicsit képtelen vagyok, a bennem élő felnőtt sugárzó Jézus képpel valahogy nem tudom összerakni ezt a Jézuskázást) -szóval az oviban karácsonyi műsor, betlehemi játék stb. sokat hallanak róla mostanában. A gyerekek mindent kijátszanak magukból ugye...tegnap odajön hozzám Benedek: anya azt játszuk, hgoy én vagyok Jézuska apukája, Eszter jézuska anyukája, Ábel pedig a kisJézus, elmosolyodom magamban, és kicsit töprengeni kezdek, vajon jól van e ez így. Pár perc múlva látom hogy úgy játszanak, hogy a Virág baba- eszter szines bőrű kislány babája a Jézuska-mondom, nem úgy volt, hogy Ábel a kis Jézus?-Dehogynem, feleli Benedek vidáman, kettő van belőle!

Jól van ez így? hogy ilyet játszanak? nem kellene rájuk szólni? Végülis az jó, ha mindenki olyan jó szeretne lennimint Jézus.

Pár perccel később látom, hogy azt játszák, hgoy lakás leghosszabb részén egyik pontból a másikba szaladnak hármasban (Jézuska, anyukája, apukája) és énekelve kiabálják Hállelújá, Hállelúja

Éva rajza

2009-12-22T06:47:00.000-08:00

Éva rajzolt nekem egy pályázatra, nagy dolgot nyert vele a számomra, nagyon nagyon kellene örünöm, örülök, és közben egy kicsit depis leszek tőle, depis lennék, ha hagynám magam. Nem szabad a gazda.

Vizsga

2009-12-16T08:41:00.000-08:00

Sikerült az első vizsgám, ötöst kaptam, nagyon örülök neki! Nem szidtam volna le magam akkor sem, ha nem sikerül, vagy rosszabb lett volna. A gyerekek nemigen hagytak készülni az előtte lévő napokon, kezdtem azt gondolni itt vannak a korlátaim, nem megy. Arról szólt nekem ez a vizsga hogy képes vagyok még tanulni, megjegyezni, érteni, és elmondani is. Örülök nagyon :))))
Egy mondat a tananyagból :) Geertz: „az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat”

Csak úgy, emlék

2009-12-10T23:12:00.001-08:00

Szörnyű vagyok...8.11. és nem vagyok képes felkelteni őket, nem rohanok iskolába, bár ma lenne az utolsó nap, de elkezdek tanulni az első vizsgámra, még nem iskolás senki, azaz nem időre mennek, és hagyom őket aludni,

Benedek olyan aranyos volt tegnap, főztem hajában krumlit, főtt tojást stb. a vacsorához, megdícsért, hogy :finom lett a tojás, nagyon jól sikerült

Ábel kezd beszélni, könyvem, ittam, stb. Anya gyere már! mondja édes hangsúllyal folyton-olyankor is, ha mesekönyvet nézegetünk, és épp másfelé nézek, anya gyere már, és mutatja a könyvet

Tegnap azt mondták többször sírt a bölcsiben, kérdeztem, sírtál Ábi, megvigasztalt a Zsuzsi, csak nézett, majd odajött hozzám átölelt, azt mondta "anya szejet"

A héten bölcsiben kapott mikuláscsomagot, benne finomságok, mesekönyv: így vettük észre, hogy Ábelt még kicsinek kezelve sokszor kimarad, illetve ritkán kap személyesen csak ő valamit, hihetetlen nagy kincsként kezelte a dolgait, először próbált minél több csokit megenni egyedül, mig a tesók oviban vannak, aztán amikor hazajöttek, élvezte, hogy mindkettő kedveskedik vele...hogy kapjon a maradék csokiból..és a kis mesekönyv :),ezt mondogatta folyton: konvem, és nagy kegyet gyakorolt, amikor valamelyik tesó megnézhette.

Tegnap viszont Fáni nénitől kapott egy kis játékkaticát, alig bírta kivárni hogy menjünk az oviba, hogy a testvéreinek megmutassa

Megnézhettem Esztert baletton, kis szórakozott kajla kutyakölyök, alig figyel a tanárnőre, csak mosolygott ránk, a szereplés lekötötte minden figyelmét, édes volt

Benedek cuki :)

2009-12-08T07:54:00.001-08:00

Sokmindenért, a végtelenségig lehetne sorolni az ötletes, aranyos, mély dolgait

például néhány hete ilyen kincseket talált heverni a földön, szív alakú dióbél

az előbb megkocogtatta a karomat és kihívott az előszobába, ott sorakozott gyönyörű rendben 5 pár cipő, mindannyiunké, bennük újságpapírokból kivágott csokik, üdítők, finomságok, ki minek örülne!

Ma először arra kényszerültem, hogy pizzát rendeljek (szakadó eső, tárolókulcsot Robi véletlen elvitte magával, 3 apró gyerkőc, és üres kamra: ami nincs itthon épp, kenyér, tej, alma, hagyma-semmilyen, stb.) Benedek örvendezni kezdett a tenger gyümölcseinek, és amikor a pénzt készitettem elő, lelkesen felajánlotta a perselyét, hisz abban van pénz, és ő okos,mondja-tudja, hogy mire való a pénz, arra, hogy elköltsük :)

Nagyítóval szétszereli a golyóstollakat..

Édes gyerekek ők hárman, szeretem, ahogy együtt játszanak

nagyon sok napja itthon vagyunk, szobafogságban, ma van az utolsó, felváltva beteg volt mindenki a családban, volt aki kétszer is, jó volt itthon lenni, még ha olykor nehéz is :)

Saját idő

2009-11-30T05:55:00.000-08:00

Írom az egyik esszémet:

"A civilizált világban a munka gyarkan mindennapi taposómalom, rendszeresen ismétlődő. A törzsi társadalmakban epizodikusabb véltozatosabb, és összességében kevesebb időtartamot foglal magába. A családi gazdaságok szükségletei korlátozottak, keveset kívánnak, így a munka nem válik rohanó kényszerré. Vélhetően kevesebbet dolgoznak, többet pihennek mint mi. Ami a legfontosabb, a törzsi munka nem elidegenedett munka. Nincs elidegenítve a termelési eszköztől és a terméktől. Az ember mint férj és apa, mint társadalmi lény végzi munkáját, nem különül el ölállóan a munkás státus. „A munka nem válik el az életétől.” Nincs olyan tér és idő, ahol az ember az élete egy részét nem önmaga minőségében tölti, a munka és az élet viszonya nem eszköz és cél, azaz nem elszenvedi a munkát a munkaidőn kívüli élet miatt. Nem azt tekinti saját idejének ami a munkaidőn kívül marad, a pihenőidőt. A törzsi embernek a munkatevékenységgel töltött idő is saját idő, saját élet része. Az ipari forradalommal, a kettő különvált. "

Itthon vagyok, órám lenne, de most épp Eszter és Benedek beteg.
Szóval a fenti szöveg mosolyogtat egy kicsit, áhááá ezért van hát hogy jó néhányan igen jól érezzük magunkat ebben a 2-3-4-5-6 évben amikor itthon lehetünk. Ugyan egyfelől, a látszat, mintha semmit sem csinálnánk, pl. én, ma: csak ágyaztam, öltöztettem, lázat mértem, orrot szippantottam, tejbegrízt főztem, mosogattam, játékszobát rendberaktam, pelenkáztam, körmöt vágtam, gumicsizmákat mostam le, porszívóztam, főztem gyümölcslevest és spenótos rizottót, és persze meleg mézes teát, gyereket fésültem, folytassam még?, gyereket altattam, és most esszét írhatok, olyan érzésekkel, hogy milyen kerek, jó, rendben lévő a világ (ugyan suliba ma sem jutottam el) de a saját időmben éltem, tényleg, a munka amit tettem része az életemet, nem veszekedtem gyereket öltöztettem, oviba vittem gyereket öltöztettem, és irodában ülök és végzek valamilyen idegen munkát hogy legyen ellátmány az életünkre...-nem tudom sikerül e értelmesen leírnom, de értem már, tényleg miért szereti a nők egy része ezt, mert közel áll a természetes állapotokhoz is, (persze tudom, modern nők is vagyunk, és visszavágyunk egy idő után, ill. nincs faluközösség, nagycsalád sokunk körül, hogy a segítség és a társaság is meglegyen, és a munka amit fent leírtam nem is számít munkának a tudatunkban, hisz nem is az tényleg, hanem csak az élet:)

Az idézett szöveg Vadászok Törzsek Parasztok c. könyv alapján íródott

Futtában

2009-11-27T06:12:00.001-08:00

mert az idő az nagyon kevés folyton
írnom kellene arról hogy mit mondott az orvos, és milyen érdekeset tapasztaltam egy másik hallásvizsgálaton
hogy itt a vizsgaidőszak, sok beadandó esszével, nyomasztó szóbeli vizsgákkal, és közben itt van az influenzaszezon is, így hetek óta nem bírok iskolába, könyvtárba menni, vagy mondjuk itthon összedobni egy esszét, mindezt azért megbocsátom magamnak, titkon örülök is hogy velük vagyok, de nem tudom hogy lesz tovább-egyáltalán nem tudom hogy lesz tovább
Amit viszont le is írok, hogy ha majd 5 év múlva vissza akarom idézni milyen volt Eszter hárommévesen, az ez:
-Anya, már meguntam a balettot, engem most már csak az érdekel amikor a színpadon fogunk szerepelni. (azért persze ez csak egy mondat vol, de boldogan jár)
Eszter, ha egyszer választhatnál bármelyik hangszer közül,...te melyiket?
" Én a mikrofont választanám!! :)
Iskolaelőkészítőkre járunk, hogy sikerüljön jól választani Benedeknek. A karácsonyhoz is közeledünk bár ezt még valahogy nem érzem, amit viszont igen, hogy örömet szerezni szeretnék az idén is, a játékállományt tovább szaporítani...csak mértékkel.

Lassan minden a helyére kerül

2009-11-12T05:00:00.000-08:00

Azaz, ma mertem lógni, hogy Ábival lehessek egyedül csak vele, vele törődjek, rá figyeljek, megkostóljam azt ami lenne, ha nem mentem volna iskolába. De mentem, és ez jó is, de nem kahpat akkora hangsúlyt az életemben, nem egyetemista vagyok, akinek mellesleg van 3 kisgyermeke, hanem három pici anyukája, aki mellette egyetemre jár.

Muszáj lógnom, néha nem mennem és csak vele lennem, ez nagyon jó mindkettőnknek, és kell ez ahhoz, hogy később ne bántson, hogy nem figyeltem rá mig apróka volt. Egyre több szót próbál mondani, persze egyelőre én értem főleg, mások számára csak a nem szó érthető amit viszont éjjel nappal mond nagy élvezettel.

Eszter boldog a balettjával. Szerda előtt két nappal és utána két nappal gyakran mondogatja, hogy balett, balett, balett..

Benedek a tengeri állataival rendszeresen tengeri éttermet nyit, persze halászás után, és finomságokat süt főz nekünk Az étteremben Buena Vista Social Club muzsika szól, Eszter a táncosnő, Ábelnek a bohóc szerepet adták. Az elkészült képek óta továbbfejlesztett változat van, az Ikea irodabútor, nálunk éjjeliszekrény-ugye a gáztűzhely, arra kerül a doboz rácsos teteje, ami a grillező, ja és mostanság a kettő közé piros duplo kockák, ez jelzi az izzást, a tüzet, és a tetejére finom tengeri finomságok. Benedek mindenféle szószokat készít hozzá. Eszter néha cukrászdát nyit mellette.

Más: ha apás- anyás játékot játszanak, érdekes, hogy Ábis sosem lehet tesó, vagy gyerek, neki mindig a "papa" szerepét adják :)

Milyenek vagyunk...

2009-11-04T11:32:00.000-08:00

Egyik este levágtuk itthon a fiúk haját. Hajnyíró géppel, amit nehezen viselnek, ezért, hogy ne izegjenek mozogjanak, az én feladatom volt, hogy lekössem őket. Szép és jó lett volna ha bábozok nekik, de ez csak most jutott az eszembe, akkor fáradt voltam, és a tévét kapcsolgattam (máskülönben-nem mentegetőzésképp, de szinte sosem nézünk tévét). Tehát kapcsolgattam, (ami amugy nem szokásom soha) és figyeltem, hogy mindhárom gyerkőcömet teljesen más hozza lázba, Benedek, a természetes, tudományos műsoroknál örvendezett és kérte, hogy hagyjam ott, Eszter ott, ahol tánc, zene, hangverseny volt, Ábel a tenisz és a foci láttán örvendezett hangosan. Ez ki is fejezi a személyiségük főbb vonásait. Hihetetlen mennyire mások hozzánk képest, és egymáshoz képest is.

Elkezdtem már a karácsonyi ajándékokat beszerezni. Nincs már szükség több játékra, de azért szeretek igazi vágyakat kifürkészni, megvalósítani. Amit Benedeknek vettünk, nem olyan nagy dolog, műanyag tengeri állatok, (különböző rákok, polip, teknős, halak, tengeri csillag, rája..) olyan jól kitaláltam, hogy naponta beszélt erről a vágyakozásáról, mi meg hallgattunk, egy nap Robi már nem bírta tovább, előjött azzal hogy adjuk oda. Hát engem sem kellett túl sokáig győzködnie. Odaadtuk, egyszerűen leírhatatlan milyen hatalmas örömöt szereztünk vele, komolyan annyira örül,t hogy a szemeink megteltek könnyel, olyan nagy pillanat volt, hogy csak na. Spontűn, igazi örömszerzés, beszél a vágyairól és egyszercsak ott terem...Olyan jó volt, és azóta olyan jókat játszik.
Ma teljesült egy másik vágy a kislányunknak is. Ma vittem el a balettra, ahová két éves kora óta vágyakozik. Nagyon tetszett neki, bement, már korábban csinálta amit a nagyobbak mutattak neki. Egyedül, azaz nélkülem bement, és végigtáncolta az ötven percet. Nagyon ügyes volt, nagyon akarja.
Nagyon pörgősek a napjaink, alig van lelassult idő együtt, csak az a szűk kis este, és akkor kellene mindent csinálni. A reggelek feszültek, rohanósak. Ez mindenkinél igy van? Vagy valamit rosszul csinálunk? Ha iskolás lesz egyikük még ilyenebb lesz? Szeretném, ha sok, lassú együttlevős időnk lenne. Én úgy emlékszem nekem olyan volt a gyerekkorom, de most nem értem, hogy hogyan.

Az elsőszülött joga..

2009-11-02T04:47:00.000-08:00

Nem tudom, honnan találták ki a gyermekeim, de a születési sorrend bizonyos előnyöket biztosít, ezt mostanában folyton hangoztatják. Benedeknek jár minden először, az első szelet csoki, neki adni oda először a pohár innivalót, ő választhat előbb mesét, ő játszhat először akármivel-mert ő született először, majd Eszter hisz ő másodszor, és végül Ábel. A két "nagy" nagyon egyetért ebben. Ábel még kicsi, nem érti, tiltakozik a hátrány ellen, amíg sorra nem kerül mondja a magáét.

Az ősszel nem tudunk betelni, még ma sem vittem őket sehová, egy nappal meghosszabbítottuk a szünetet. Kint voltunk, játszottunk, gyönyörködtünk.

B: úgy sodorta fújta a leveleket a szél a földön, hogy úgy nézett, ki mintha a tenger hullámozna, a tenger sárga levél.

A gyönyörű kék égbolton figyeltük, ahogy a magas fákról ereszkedik lefelé a sok apró levélke, pörögve, forogva: " mintha apró ejtőernyős kis manók szállnának lefelé"

Őszi vidámság

2009-11-01T06:50:00.000-08:00

Nincs szükségünk túl sok mindenre, hogy jól érezzük magunkat. Csodálatos napsütésben, aranyló őszi levelek között együtt lenni, nagyokat nevetgélni, játszani a gyerkőcökkel. Ezek a semmiségek töltik meg igazán örömmel a lelkünket.

Párnacsata és diafilm

2009-10-31T01:09:00.000-07:00

Hatalmas párnacsata volt minálunk tegnap este, megtelt a lakás a gyerekek nevetésével.
Diafilmnézés követte, Laci és az oroszlán és a Harcsabajusz kapitány-nem tudom mi a titka ennek a mesének, de nekünk is ez volt a kedvencünk gyerekkorunkban.

Selyemhernyó és a többiek

2009-10-28T05:13:00.000-07:00

Benedek ötletei, fantáziája gyakran szórakoztató néha bosszantó :)
-Selyemhernyókkal jött ment, egyre több lett belőlük, azaz fehér madzagokkal, vastag cérnákkal járkált, mondogatta, hogy selyemhernyók, tette őket ide oda, játszott a madzagokkal és a játékállatokkal együtt...a mi hibánk, hogy nem jutott eszünkbe utánajárni honnan jönnek ezek a "selyemhernyók" -Régóta van egy kárpitozott matracunk, amit, egyfajta vendégágyként, pótágyként használunk...hát ebből szedegette ki a madzagokat
-Nekünk, most, hogy jött az ősz, hűvösebbek a napok sem kell hideg kilincsekhez érnünk, Benedek ujjbábokat húzott a lakás kilincseire-kilincsmelegítőként, a legtöbb helyen polip van.
Legtöbbször sziveket, virágokat rajzol mostanában, Nekem, elhalmoz a szeretetével. Sokat ír számokat, ez foglalkoztatja mostanában. Nagyon féltékenyek egymásra ezen az ovis szünetes héten, küzdenek azért, hogy nehogy bármiben kevesebbet kapjanak, mint a másik. Eszter kruppos volt a múlt két éjjel. Máskülönben béke van, szeretjük egymást, szeretünk együtt lenni. Lassú nyugodt hetünk van, megpihenés még a következő, karácsonyig tartó hajrában. Jövő hét már nagyon mozgalmas lesz. Eszter talán kipróbálja a két éves kora óta vágyott balettet. Kíváncsi vagyok, hogy a valóságos találkozás során is annyira tetszeni fog neki.

Fejezetek

2009-10-26T06:08:00.000-07:00

Már régen szerettem volna írni, de nem jutott rá idő, így összegyűlt egymástól eléggé különböző kis dolgok, amit szerettem volna leírni.

1. Medvecukor Benedek módra:

2, Az iskola rengeteg élménnyel gazdagít, ezekről szerettem volna írni bővebben, hogy most mégsem megy arról majd a legvégén. Tetszett, hogy voltunk görög ortodox templomban, zsinagógában hatottak rám ezek a dolgok. Láttam jó néhány gondolatébresztő filmet, pl. a Virdzinat, hallgattam előadást Mongóliáról. Az előadások nagyon jók. Jó megismerni a világ, a kulturak a vallások különböző arcait. (van megoldhatatlannak tűnő nehéz feladat is :) de remélem mégis, hogy menni fog. Nagyon jó filmajánlókat, könyvajánlókat, előadás és programajánlókat írhatnék.

3. Tegnap kirándulni voltunk. Csodálatos őszi nap volt, kirandulóidő, meseszép környezet. A gyerekek este édesen vették számba az élményeiket: a Morgó nevű gőzmozdony, hogy láttunk dalmata kutyát, barangolás az erdőben apával, köveken átmentünk a patakon, zenélt a Kolompos Együttes, felkapaszkodtunk a hegyoldalon a gyökerekbe kapaszkodva, ettünk finom mézet (medvehagyma, galagonya, selyemfű) szagolgattunk fűszernövényeket, tapogattunk terméseket, stb. Jó volt ezt leírni, mert nagyon jó nap volt, sok nevetéssel. Ezt a mostani hetet nagyon vártam, hogy sokat lehetek velük együtt csak rájuk figyelve lelassult időben. Kár, hogy épp e hét első napjára esett

4. A hallásvizsgálat, sok év óta újra először. Amibe kapaszkodtam, hogy talán az egykori balesetem (álkapocstörés) okozta a dolog, és nem romlott, hanem stagnáló állapot, ez megdőlni látszik. Sajnos a bal fülem is olyan már, mint a jobb volt, azaz romlott, ez azt jelenti nagy valószinűséggel, hogy tényleg otosclerosis. Reméltem nagyon hogy nem az, belehaltam annó mikor ezzel a diagnózissal mentem haza 2001ben, hogy én, aki társasági lény vagyok, kapcsolatokban élő, sokat beszélgető, másokat hallgatni tudó és szerető ember, szépen lassan elveszíytem a hallásomat. Most itt van újra, és a legrémisztőbb nem is az iskola, az most ebből a szempontból mellékesnek tűnik, hisz nem tudom, hogy mikor és mennyire fogom elvesziteni, milyen gyorsan, milyen lassan, és hogy meddig segithet a készülék. Annyira fáj, bárcsak tudnék sírni egy nagyot, most amig alszik ez a három édes gyerek. Szeretnék velük sokat beszélgetni, nevetni, és kamaszkorukban nagy beszélgetésekkel segíteni nekik. Aki ebbe a cipőbe kerül, a neten keresgélve látom, hogy mindenki igy szenved lelkileg, nagyon ehéz. Elnézést, ha valaki nem akart szomorút olvasni.

U.i.: Néhány óra múlva-Addig is míg..sütöttem sütőtököt és almát, fotóalbumokat nézegettem a gyerekekkel,és született néhány gondolat (fogadalom?):addig is, keveset figyelek belülre, hanem amennyit csak lehet, inkább másokat hallgatok, másokra figyelek (hisz ki tudja meddig) a számitógépet sokat tartom kikapcsolva, magamat bekapcsolva az életbe, (mert ráérek utána a gépen függeni és ott elégíteni ki a kommunikációs vágyaimat)megpróbálok arra figyelni ami van, nem arra ami nincs, és amig van megtölteni, kihasználni amig csak lehet,és remélem utána sem fogom hagyni magam, igyekszem ebből a leckéből is mindent megtanulni amit csak lehet, (volt már néhány kemény lecke)a két legfontosabb személy (anyám és férjem) (a gyerekeimen kívül) akikkel sokszor csatározásban állok ilyenkor kiderül, hogy nem véletlen ők vannak mellettem, mert ilyenkor, ha megrogyadozik a lábam hihetetlen erős határozott optimista támaszok birnak lenni, és annyi erőt tudnak adni nekem.Megyek gőzmozdonyosat játszani..

2009-10-13T01:22:00.000-07:00

Tegnap volt a születésnapom. Vacak idő volt, de nagyon jó nap. Megengedtem magamnak, hogy lógjunk az oviból, bölcsiből iskolából Itthon voltunk és élveztem a gyerekek társaságát. Aranyosak voltak, ágyban sokáig mesét olvastam nekik, főztünk finomat, zenét hallgattunk táncoltunk, festettünk, rajzoltak nekem tortát, finomságokat.

Délután elmentem a 2 héttel ezelőtti rossz emlékek szinhelyére, a szemináriumra, váraltanul a készitett feladattal mindenkinek ki kellett mennie, előadnia, erre nem számítottam, olyan lámpalázas lettem, hogy csak na, majdnem kirohantam a teremből, de persze nem tettem, hanem kimentem és elmondtam, nem remegtem, nem féltem, sikerült. Ennek örültem.

A gyerkőcökkel még ma is bentről nézzük, ahogy a szél tépázza a fák lombját.

Érdekes, ha úgy gondolok az éveim számára, hogy X évvel ezelőtt kezdődött anyukám számára az anyaság, előtte szabad fiatal lányka volt, és ez az egész új volt számára, X évvel ezelőtt ismerkedett az anyaság érzésével, egy egynapos babával, minden akkor kezdődött el. (számomra)-így hihetetlen kevésnek tűnik valahogy, hogy ennyi évbe ennyi minden belefért. Ha meg konrétan a saját éveim számaként gondolok rá, akkor meg rengeteg, olyan sokféle különböző élet(szakasz) volt már benne. (és lesz még benne sok) Ami most van, az nagyon jó, három pici hálás, kedves kisgyerek édesanyjának lenni, érdekes, vágyott szakra járni, azaz magával az élet, a kultúrák különböző formáival ismerkedni. Aha, szóval mindenképpen sok év, csak anyu élete szemszögéből hihetetlen valahogy felfogni, hogy csak annyi év és ő nagyon máshol tartott.

2009-10-07T12:00:00.000-07:00

Ezt a díjat kaptam Csillától http://csilla-firkak.blogspot.com/. Köszönöm szépen.

Ez a blogírás részemről titkos naplónak indult, illetve emlékmegőrzésnek. Valami más is lehetett benne, különben nem tettem volna nyilvánossá gondolom :) Viszont ismerőseim számára ismeretlen, nem árultam el senkinek. aki olvassa, személyesen nem ismer engem (egy kivétellel), hanem valahogyan, véletlenül rátalált. Én még egyelőre ott tartok, hogy nem szeretném, hogy befolyásoljon írás közben az, hogy tudom, hogy olvasnak, és valamilyennek kell lennem.

Örülök a díjnak, mert magam is sok blogot olvasgatok. Kifejezhetem, hogy néhány blogíró bejegyzését különösen várom. Nagyon nagyon szeretem Szösszeneteket Mártától: http://prodanmarta.blogspot.com/

Csodálatos világ az övé, tiszta, szép, valódi, nagyon szeretek hozzá látogatni. Picikét hasonlít a mi világunkhoz, nekünk is az a szép.

Anyamadár, ha lehet ismeretlenül, blog által megismerni és megszeretni valakiket, akkor én őket nagyon :) Olyan, mintha ismerném őket, velük örülök, ha örülnek, és mérgelődök, vagy szomorkodok ha az van. Úgy olvasok róluk, mintha kedves ismerőseim lennének. http://hicudzsi.freeblog.hu/

Eszter blogja, http://mindennapraegyjatek.blogspot.com/ azért kedves nekem, mert nem vagyok igazán ügyes, az a kreativ boltból ügyeskedő, könyvből fejlesztő tipus. Eszter blogján igazán eredeti, nagyon jó, könnyen megvalósítható játékötletek vannak. Sokat kipróbáltunk már.

Végül egy régi és egy új kedvenc:

Az első blog, aminek rendszeres olvasója lettem:

http://blog.mamazon.hu/

És a legújabb, elbűvölő gyönyörűség, alig várom az újabb bejegyzést: Remélem, folytatódik, mert nekem nagyon tetszik ez a virtuális kirándulás:

http://tea-ido.blogspot.com/

Jó játék ez a blogvilág. Igazi, értékes emberi világokra lelhetünk általa.

2009-10-05T05:26:00.000-07:00

Élvezem az őszi meleg napsütést, a gyermekeim varázslatos világát. Az apukájuk egy hétre Helsinkibe utazott, így először próbálok megbírkózni a helyzettel egyedül. A két kisebb rendesen náthás is lett, úgyhogy nehezített verzió, azaz nem kaphatom össze a lakást, főzhetek és bevásárolhatok, amíg oviba, bölcsibe vannak. Így viszont legalább sokat együtt lehetünk, már úgyis hiányoztak.

Születik, születik az új identitásom, és ez nem rossz, hanem jó, a 25 éves életérzésű anyukaidentitásból kiszületik lassan a valóság, hogy 35 éves nagyotthalló, háromgyerekes, kicsit szorongó (e szorongás csak az identitás átrendeződési folyamatának végéig tart) egyetemi hallgató vagyok. Nem is baj, hogy lassan kialakul a valóság. A kedvem jó, a három egészséges gyermekem, és az izgalmas, érdekes szép életünk mindennap örömmel tölt el. Jó volt ez a lelassult idő, amit itthon voltam velük. Nekem is újra olyan lassan teltek a percek, mint régen, kiskoromban. Én is újra nézhettem velük ahogy a nap felszárít egy harmatcseppet, vagy ahogy a hangyák leeszegetik a levéltetveket a bodzalevelekről.

Szóval, nem lesz egy egy szomorú, nyavajgós blog, csak épp egy átalakuláson megyek át, aminek előbb vagy utóbb itt lett volna az ideje. Folynak tovább az apró csodák, mert hát éljen az élet, mert olyan csodaszép és sokarcú.

Ábel

2009-09-28T11:36:00.000-07:00

Szeretem :)

Szembesülés a gyengeségeimmel

2009-09-28T10:49:00.001-07:00

Egy igazi vacak nap, ma már többször el kellett volna sírnom magam, akkor most jobban érezném talán magam, és nem a blogba engedném ki az ujjaimon át azt ami rossz volt, ami fájt, vagy csak bosszantott.
1. Bosszantott, hogy reggel az óvónéni olyan volt amilyen. Igazából apróság csak a stílusuk egyszerűen nem teszi olyanná az ovit ahol szivesen hagyom a gyerekeket..
2. Ábel ma sírt, nem akart elengedni, ma kapaszkodott belém, nem akart elengedni. És még hibáztam is, volt egy pont, amikor bementem az épületbe, le birtam tenni Ábit, mondtam, hogy csak betolom a babakocsit. Ő ekkor kint ücsörgött, csüggedten. A bölcsis néni azt mondta, menjek el az épületen keresztül, azonban én nem bírtam ezt megtenni, mert ilyen hülye vagyok, nem bírtam megtenni, hisz akkor azt mondtam neki, hogy még visszamegyek. Visszamentem és tényleg rosszabb lett az elválás. Utána körbementem és meglestem az udvaron, sírósan, gyámoltalanul volt továbbra is, igaz törődtek vele vigasztalták. Később még egyszer meglestem ugyanezt láttam.
3. Elhagytam egy hosszúújjúmat (mikor alig van normális ruhám) ugyanugy ahogy már nem először, a derekamra kötve.
4. A legrosszabb. Tudom néhány éve hogy hallássérült, nagyothalló vagyok. Elég kemény volt ráébredni, szembesülni a diagnózissal. Nincs hallókészülékem, mert az életem működött így is, a közvetlen emberi beszéddel jól boldogulok, hallom, ezért nem vágytam "géphangra". Az iskola kezdete óta már derengett, hogy a témát elő kell vennem, foglalkoznom kell ezzel. Nem voltam elég gyors, és ma egy tanár, a szak legkomolyabb tanára első óráján, erős kellemetlenségek, égések közepette kellett megtapasztalnom, hogy ....hát majdnem sírtam.
Ennek az embernek 3 órája volt, hamar rájöttem, hogy SEMMIT nem hallok belőle. Nem akartam mégsem hazamenni, hogy lásson, meg hát próbálkoztam, írtam a többiekről. A harmadik óra azonban szeminárium volt. Hamar körkérdésre kerlüt sor, elég elöl ültem, gyorsan lenyomoztam a többiektől, hogy mi a kérdés. Nevet kellett mondani, és, hogy ki milyen nyelven tud olvasni. Ez a másik, a nyelv nekem gyengeségem, sajnos nem hogy több idegen nyelvet, de valójában egyet sem beszélek vállalhatóan. Szóval a többiek több nyelve mellett már ez is nehéz volt, hanem, a tanár, hát párbeszédet próbált folytatni velem, úgy, hogy egy szavát sem hallottam. Borzasztó volt. később újabb kör következett, ahol mindenkinek feladatot adott, minden kérdést, minden mondatot, tolmácsolt, vagy leírt nekem a mellettem ülő. Szörnyű volt a felismerés a fogyatékosságomról, mintha hirtelen, egy csapásra lettem volna süket. Valahogy összeomlott bennem a világ, a sírás csak nőtt belül, ami reggel keletkezett mióta a síró kicsi Ábelt otthagytam.
Elhagytam a kényelmes játszóteres, itthonlévő anyukaéletet, a biztonságos nehézségeket, és szembe kell néznem magammal, hogy más területen meg nem vagyok egész: utálok szerepelni, rosszul hallok, sokmindenre nem érek rá, mert nem tudok egészen ott lenni, mert van három gyerekem
A nap végén, hazafelé békávézva találkoztam egy ismerős apukával: három kicsi gyerekük van, várják a negyediket, az újépítésű lakásuk nem készült el, a régit eladtak, harmincvalahánynégyzetméteres lakásban élnek átmenetileg. És a legnagyobb nehézségük, hogy a kicsikéjük cukorbeteg lett. A máskor szűkszavú apuka az együtt utazásunk alatt végig mesélte a nehézségeket, amiket a kisfiú betegségével megélnek. Inzulint kell beadniuk neki napjában többször, nagyon fegyelmezetten etetni, mozgására figyelni állandóan mérni a vércukrát. Pl éjfélkor és hajnalban is. Ha túl alacsony felkeltetni etetni. Minden elővigyázatosság mellett is gyakran túl magas, vagy túl alacsony az érték. Mivel éjszaka is kelni kell, fáradtak, kimerültek is.
Szembesülve a történetükkel a nap végén, látom, hogy lám, hogy szeretem sajnálni magam, és, vannak dolgok, amikhez képest semmi bajom, bajunk, egy boldog világ az enyém. Tudom hogy ezt kell éreznem, próbálkozom.

Szép napok

2009-09-22T01:05:00.000-07:00

avagy egy érdekes és csodaszép hétvége

Egy nagyon hosszú vonatozás után (melynek felét a családommal, felét a csoporttársaimmal töltöttem-ide oda járkáltam közöttük) felét Ábrahámhegyen töltöttem a csoporttársaimmal, érdekesen éreztem magam, hiszen a tanár kivételével csak én nem voltam 22 éves :S nagyon vegyes érzéseim voltak. Nagyon hajnalig tartott a mulatozás, illetve a tábortűznél való beszélgetés. Őszintén, furcsán éreztem magam, de remélem, majd megszokom. Itt kellene az, hogy tényleg ne érdekeljen senki véleménye, hogy ki mit gondol, csak menni az úton amin szeretnék. Mennyi bizonytalan érzés, de a beszégetések alatt is, csak egyre azt éreztem, hogy dolgom van nekem az antropológiával.

Szombaton délben Balatonszepezden folytatódott a hétvége a családdal. Nagyon éles váltás volt két teljesen más életszakasz, életstílus, de nyilván ezt nem így kell felfognom, még dolgozok rajta.

Ez innentől kezdve csodálatos volt, feketeszedrezés, gesztenyegyüjtés, csodálatos idő, környezet, tűzön sütött finomságok, és a Balaton gyönyörű partja. A fiúk fürödtek is, mind. Amióta Benedek megszületett, 5 és fél éve, nem volt éjszaka, amit távolt töltöttem volna a gyermekeimtől, ez volt az első. A gyerekek örömét nagyon jó volt látni, ahogy folyamatosan játszottak a természetben, a természettel.

(a kép nagyobb méretben-tákattintva-szebb :)

Lámpaláz

2009-09-22T00:51:00.000-07:00

Praktikus tanácsok nagyon lámpalázas, szorongó embereknek, akik utálnak kiselőadást tartani, egyáltalán, nyilvánosság előtt megszólalni
mert én ilyen vagyok, nagyon, a lámpaláz lerontja a teljesítményemet, de nagyon, nem tudok értelmesen beszélni, a testem sem működik velem együtt.
A sima megszólalástól is izzad a tenyerem, és, míg a vizsgastressz kihoz belőlem minden jót, addig a nyilvánosság előtt való beszéd, minden rosszat.
Örök hála Adri barátnőmnek, aki tudott nekem bőséges praktikus tanácsokkal szolgálni, míg a neten hiába kerestem, megosztom, hát azokkal, akik maguk is szenvednek a fent leírtaktól:

"egyreszt legzestechnika, meg kell tanulnod lelegezni
a testnek vannak bizonyos pontjai amiket el lehet lazitani
gyakorolni kell a beszedet emberek elott
gyakorolni, gyakolroni, ha nincs ember, akkor kiteszel babakat, macikat kozonsegnek igen
test
vallat leengedni, es a
terdet kilazitani
az utobbi nagyon fontos, ha a terd bemerevedik a stressztol, lemerevedik az egész test
eleg csak megroggyantani a lábad
labad
vall, karok lazan
a testsulyod helyezd mindet labadra
MELYEKET lelegezz
a legjobb a hasi de azt nehez ha nem tudod eleve
MINDIG figyelj ezekre:!!!!!!!!
nem csak a kezdeskor!!!!!!!!!!
szemkontaktus iszonyu fontos.
eloszor is keszits atlathato jegyzetet, nyilakkal, szamokkal, filcekkel szinezve, logikus es szelllos hogy bele tudj nezni
ha felbol beszelsz
es!!
szemkontaktus a legfontosabb, a kovetkezokeppen
egy-egy emberre nezel egy, vagy ket, vagy nehany mondat erejeig. aztan
masra nezel
sose pasztazzon a szemed!!
akkor nem fogod meg oket
nezz a szemebe tobb embernek!
de!
ne sorba menj...
hanem innen -onnan valassz mindig tudatosan egy hallgatot!
ha pl. felirsz valamit a tablara es utana ujra megmutatod
hagyd ott a kezed egy pillanatra
NEKIK nem egyertelmu talan amit mondassz, TEHAT ido kell HOGY FELFOGJAK
meg valami
ami nehez de nem lehetetlen
erezd oket!
erezd hogy jonnek-e veled
kovetnek-er
a CSEND beszel
: ezert hagyj hatasszunetet!
GYAKOROLNI KELL
kerd meg a gyerekeket es Robit, meg baratnoket hogy hallgassanak meg
: NAGYON TUDD amit mondani akarsz!!!!!
hogy ne kelljen ott gondolkodni
mint egy verset
es az majd megnyugtat!
: ha nagyon tudod, az megnyugtat
nezd, mivel olvastad a konyved
szakerto vagy a tobbiekhez kepest
erted?
ha valamit kihagysz, az se baj...................
de ha nem ott FOGALMAZOD MEG A MAGAD SZAMARA IS amit mondani akarsz, akkor nincs baj
hasbol, keszuletlenul csak azok tudnak beszelni vlamairol akik NAGYON lezserek
nem ereznek stressz egyaltalan
a tudas az alap
vedd komolyan fizikai reszet!!
a tudas az alap
vedd komolyan fizikai reszet!!
hol szoktal stresszes lenni? vallad vagy terd?
oke, vall leereszt, es mozgasd a karod elotte, emeld fel, es engedd el hogy visszazuhanjon
sokszor
mig nem vagy laza
Es
NE BIRALD MAGAD KOZBEN!!
: majd utana
akkor rontjuk el, amikor hirtelen KOZBEN porbaljuk magunkat birnalni
kezdheted idezettel is, ha valami megragad.
ne ragasztgass!!!
irj vazlatot, irj le minden pontot szavakban, amirol beszelni akars
: kulcsszavakat
es ne felj attol, hogyan reagalnak, neha talan hulyen fognak mert nem ertik, MINDEGY, szemed se rebbenjen!!!!!!!!!
tart szunetet egyes egysegek utan
elegezz tudatosan egy-egy mondat utan
a gesztusaid lezserek legyenek!
ne picik, mert az foleg nagy teremben nem latszik
nem kell!!!!
ennek nincs akkora tetje mint hiszed
250 oldalbol RENGETEGET lehet beszelni
jol fog sikerulni"

Eltelt egy hét

2009-09-13T04:59:00.000-07:00

ami nagyon más volt mint eddig. Iskolába jártam, sokat voltam távol a gyerekeimtől. Furcsa érzés volt, első napok erős lelkiismeretfurddalásban teltek, majd kezdtem érezni a saját önmagamat újra, nem csak mint anya. Érzem, hogy jó, hogy ez most megléptem, mert már nagyon a gyerekek mögé bújást szoktam volna meg. Érzem ezt abból is, hogy picit nehéz felvenni a pörgést, és sok szituációban kicsit bizonytalanul érzem magam. A képességeimben, az önmagamban való bizalom eléggé lecsökkent, jó lesz hát újraépíteni. Nagyon fáradt voltam minden estére. Ez még csak az iskolába járás, ez még nem is a vizsgaidőszak korszaka, amikor is majd kiderül, hogy tényleg birom e. A fele óráról kb. muszáj hiányoznom a gyerekek miatt.
Érdekes, azt érzem nincs miről írnom. Rengeteg dolog történik, történt, valóságban és belül is de nem birom leírni. Azt már érzem, hogy amikor a gyerekekkel vagyok, jobban tudok tényleg rájuk figyelni, jelen lenni, mint mikor szinte egyfolytában ezt csináltam, akár hónapokon át szünet nélkül és szomjaztam, hogy a figyelmem pihenhessen egy kicsit. Furcsa most minden, furcsa az egyetemen lenni, furcsa elképzelni, hogy képes leszek erre, furcsa kimenni a játszótérre, bemenni az óvodába.

Robinak ma annyira hiányzott Anglia hogy elment moziba és megnéz egy nagyon angol filmet.
Ábel a héten udvarolt egy Bíborka nevű kislánynak, a korosztályát többnyire kerüli, nagyobbakkal játszik szivesen, ám e kislány mellől el sem mozdult, nyugodtan homokozott mellette hosszú időn keresztül, sőt kavicsokat is ajándékozott neki.
Úgy néz ki, hogy Benedek óceánkutató vagy tengerbiológus lesz, Eszter pedig balerina, mármint a dolgok jelenlegi állása alapján.
Hogy belőlem és az apjukból mi lesz ha egyszer végre nagyok leszünk, még nem tudom, a társadalomtudományok vonz mindkettőnket, engem továbbra is a kulturális antropológia, majd most kiderül, hogy mennyire komolyan, R.,t pedig a kissebségpolitika.
Egy kis önostorozás: lámpalázas vagyok, és nem tudok előadni, de muszáj lesz, a nagyothallásommal muszáj lesz foglalkozni, mert azelőadások egy részét nem hallom, rengeteg olvasnivaló, és írnivaló is lesz, nem tudom, hogy bele fog e férni. De most utoljára írtam ezt le, innentől az ellenkezőjét fogom bizonygatni magamnak, a kétségbeesés, és szerencsétlenség érzés helyett a pozitiv bizakodás töltsön el.

Miért szeretsz?

2009-09-08T04:52:00.001-07:00

-Jaaj úgy szeretlek

-De miért szeretsz?

-Háát, mert Te vagy az Eszter, azért.

-Ha más nevem lenne, nem Eszter?

-Akkor is szeretnélek, mert Te vagy Te.

-És hogyha egy másik kislány lenne, és Eszter lenne a neve?

Próbálgatja a különvöző varriációkat, hogy ki ő, és ki az akit én, mi szeretünk. Pár naponta előjön, és különböző variációkban teszi fel a kérdést. Olyan nehéz jól megfogalmazni, hogy ki is az a kis tündérlány, akiért úgy odavagyok.

U.I.: valamelyik nap a szomszéd néni mondta, hogy mennyire szereti Esztert, birja mindenét, ahogy megy, a járását stb...-meséltem Eszternek, E: és olyankor is szeret, ha megállok?

Ábel a rengetegben - tudtam, hogy nehéz lesz

2009-09-04T06:59:00.000-07:00

Tudtam hogy nehéz lesz, de tényleg nagyon nehéz.

Eszter beszoktatása, iskolakezdés, Ábi beszoktatása.

Teljesen rosszul vagyok, lelkileg, de úgy, hogy fizikailag is. Várom, mikor múlik el, mikor leszek a régi, reménykedek, hogy hamar találok magamnak belső válaszokat, amit el tudok fogadni.

Minden rendben, minden jól megy (majdnem) mégis nagyon fáj, hogy magam lemondok Ábinak erről a csodálatos időszakáról, ennek a pici embernek a nyiladozásáról. Épp most még lassú lehetne az idő nekem és elmerülhetnék abban, ahogy felfedez mindent, és felpörgetem a napokat, bonyolítom az életet. És nem tudom, hogy ez jó vagy rossz lesz? Megéri, vagy sem. Ez egy ajándék az égiektől számomra, vagy egy kisértés. A halasztásról lecsúsztam, most belevágok, úgy érzem kár, hogy nem jött egy akadály, amiért nem jött volna össze, mert dönteni nehéz.

Nem is akartam írni addig, amig össze nem szedem magam, ki nem jutok ebből a kis gödörből. Remélem egy-két hét múlva kirajzolódik hogy lesz, és jobban leszek. Remélem, ha kell fel merem rúgni, ha nem bele merek vágni. (de írok, mert ez a blog, nekem ezért is van, az aktuális érzések, hangulatok magamból kiírásának)

Csak ne lennék ilyen érzelmes, ne lennék ilyen rossz döntésekben, tárgyvesztésben, változás viselésében, mérlegelésben. Bár lehetnék olyan, mint a gyermekeim, hogy a jelen percet élem meg százszázalékosan.

(Az iskolában elég sok óra van, igen sok délután, ami bár megoldható lenne, igy több napon 12 órákat nem találkoznák a gyerekekkel, -mert Robi menne értük, lehet hogy megszoknák, de nem akarok elhúzni az életükből-először azt gondoltam halasztok, aztán azt, hogy lehet, hogy nem megyek be a délutáni órákra, és Ábit csak akkor viszem bölcsibe, amikor muszáj, azaz 4 nap, és akkor is késő reggeltől kora du.ig (3)-de ez igy fél gőzzel suli, fél gőzzel gyerek, vagy nem?-aztán hallgattam, hogy klubdélutánok, meg hétvége Badacsonyba, ez mind nagyon klassz, ha most lennék egyedülálló fiatal, lelkes diák lennék, most csak lógós lehetek, mert nem kérdés, hogy a gyerekek az elsők nekem)

Ha őszinte vagyok magamhoz: A fő bajom: 1. kevesebb idő a gyerekekkel, a figyelmem más felé is fordul, (ami nem biztos hogy rossz, mert erre már volt igényem 2. Ábitól elválás, amikor még olyan pici 3. Kudarckerülő vagyok, nem sikerorientált, így a sulitól is berezeltem kicsit, hiszen oly rég óta vagyok itthon, lehet hogy az önértékelésemen is van mit javitani, anyuka szerepben vagyok már 6 éve..

Tejfog

2009-09-02T12:54:00.000-07:00

Amikor néhány hete mozogni kezdett Benedek foga, meglepve tapasztaltuk, hogy meghatódtunk, én is, apukája is, a nagyszülők is. Mintha valami nagy dolog, jelkép, vagy mérföldkő lenne..Az utóbbi napokban már állandóan foglalkoztatta, nézegette, beszélt róla, egyre jobban mozgott. Ma végül kiesett az első tejfog. Újra meghatódtam most még jobban, eszembe jutott, ahogy valaha néhány éve, az első kisbabámnak (azaz neki) kibújt ez az legelső pici fogacskája, és az volt a nagy hír. Eszembe jutott a kicsi Benedek az első kis fogával, hogy mutattuk neki folyton, hogy rágja meg a dolgokat, hogyan próbáltuk tanítani rágni. Magam előtt láttam azt a szép, édes kis pofit az egy fogával. Eszembe jutott még, milyen puha édességgel kényeztettem néha, amig nem volt rágófoga..

Nem tudtam mi legyen a foggal, nem vagyok egy ilyen gyüjtögető tipus, hogy első hajtincs meg ilyenek, meg hát tejfogból is lesz még néhány. mindenesetre ezt az első fogacskát gondoltam elteszem. Egy gyufáskatulyába tettem. Benedek azt mondta szeretné levinni a játszótérre megmutatni a kis barátainak. (már tegnap a felnőtteknek azt mutogatta, hogy mozog a foga, nagyon foglalkoztatta) Levittük. Épp beszélgettem amikor hozzámszaladt, legörbült szájjal, sírdogálva. A következő történt: A lelkes érdeklődő barátok köréje gyűltek, Benedek nagy lelkesen nyitotta a dobozkát, és a fog kirepült.. a homokozóban álltak. A szomorkodásból hamar komikus jelenet lett. Hamarosan minden gyerek, és szülő a homokozóban kapirgált, mindenki Benedek kis fogát kereste. De mennyi mennyi apró kis fehér kavics volt ami hasonlít egy fogra. Egyik apuka fagylaltot ajánlott a megtalálónak. A felnőttek még sokáig szitálgattak beszélgetés közben, és böngészték a szita tartalmát. A gyerekek hamar játékra váltottak, és különféle fadarabokat, meg egyebeket vettek fel, és kiáltották, itt van Benedek foga, megtaláltam! Ez Beninek nem tetszett olyan nagyon.
(A játszótérre ezentúl mondhatjuk, oda megyünk, ahol Benedek otthagyta a fogát/ majd egy szép napon valaki talál egy apró fehér kavicsot és azt mondja majd, nézd anya ez pont úgy néz ki mint egy fog)

Hazafelé már azon aggódott, hogyan vigyázzon majd az új fogára, hogy ne kelljen egyáltalán fogorvoshoz mennie.

jelenetek a tenger mélyéről

2009-08-30T00:21:00.000-07:00

5 éves tengerbiológustól lejegyezve (rajzhoz fűzött magyarázat volt ez)

"Egy kalamár utolsó része tűnik el a mélységben, de újra eljött az idő. A mélytengeri tintahalak a felszín felé igyekeznek. Maguk után szürke csíkot hagynak. Az első nőstények a fenéken le is rakták az első ikrákat. Ez a vörös kalamár csomóval vonja be az ikrákat a ragadozók ellen egy mélyedésben temeti el, aztán az egészet beszövi.

Ez a fél miliméteres rák az algelevelek közé hálót sző, neki különösen fontos a védett otthon, hisz nemrégiben anya lett. Egyik kisrák előmerészkedett az algalevélre algát enni. Az anyarák a többi kicsinyét is kiengedi falatozni, de azok inkább a hálóba ragadt algákat ették, nem voltak olyan bátrak, hogy kimenjenek.

Cápák jelennek meg a nyílt tengeren, egy makrélahalraj rezgését érzékelték. A dajkacápák is csatlakoztak ők viszont homárt esznek, de ők most nem enni tartanak, egy különleges vizi átjáróval igyekeznek egy szaporodási helyre."

2009-08-29T05:18:00.000-07:00

Minden olyan tökéletes, és visszaszámlálás

Már csak egy olyan napom lesz, mint az összes eddigi sok volt, azaz: délelőtt reggel nagy játszóterezés, a gyerekek szabadon, vidáman játszanak, majd ebéd, alvás, nekem pihi, és délután újra ki játszani. Szerencsére ez a rengeteg gyerekzsúr, asűrű programok teljesen lefoglal, alig tudok gondolkozni, csak élvezem a percet, és ez most jobb is így. Nem várom az ovikezdést. Úgy tűnik szeretem a változást, de még annál is jobban szeretem az állandóságot. Kapaszkodok bele, és meglátok benne minden szépet. Szeretem a szabadságot, és rosszul viselem a kötöttséget. Az eddigi napjaink, teljesen szabadok voltak, ilyen szabadság legközelebb, majd jövő nyáron lesz. Majd utánzom a gyerekeimet és a következő szakaszvan is örülök a szépnek, a szines leveleknek, az esti őszi illatnak, a szép naplementéknek, a gesztenyegyűjtésnek.

Egy fergeteges gyerekzsúr vár ma ránk :)

Szalad az idő

2009-08-25T06:00:00.000-07:00

Nagyon sűrű napok, gyerekzsúrok, öt lesz a héten, a férj félmaratonra készül, orvoshoz látogatás, védőoltás, családlátogatás, ezer dolog, közben minden percet lassítanék, hogy lassan múljon ez az utolsó hét, aztán ovoda, és két gyermekemet biztosan jóval kevesebbet látom, pedig olyan jó volt ez a nagy szabadság, és a dilemma minden percben a fejemben dörömböl, halasztani egy évet és még egy teljes év velük, vagy bölcsi és elkezdeni a sulit, a fejemben megy még csak a meccs, hisz muszáj megvárnom, hogy lássam az órarendet, és egyáltalán, elmenjünk Ábival a bölcsibe, lássuk mit szól hozzá...-de közben azt érzem valahogy, hogy fizikailag nehéz elválnom tőle, érdekes érzés nehéz is megfogalmazni. Apró kis gyermek még ő, még ha olyan kis önálló, kis vagány. Olyan kiegyensúlyozott, láthatóan olyan kerek neki a világ.
El sem tudom képzelni az életünket, ezzel a nagy változással. Reggel a három gyerkőcöt kapkodva elvinni, és minden nap sűrű nap,

egyelőre egyik percben így érzek, a másikban úgy, nagyon szeretnék jól, és bátran dönteni, nem kérdés mi a legfontosabb. Remélem időben megérzem, hogy mi a jó döntés, és merek is dönteni, ebben nagyon gyenge vagyok, tényleg.

Nem tudok írni mást, csak hogy szeretek a gyerekeimmel lenni. Az összes ismerős anyuka ugyanígy érez, nem várjuk az ovikezdést, csak ezt titkoljuk a gyerekek előtt. Nekem ez nehezebb a bölcsi/ELTE miatt plussz.

Így érzek kb: lehet hogy halasztok. vagy nem. vagy igen. vagy mégsem. de asszem igen, vagy mégsem vagy de- valami ilyen hangulat..

Gondolatok

2009-08-20T13:05:00.000-07:00

Tárgyak

Elgondolkoztatott ez a babakocsi elvesztős történet, reggel történt, és az egész napomat meghatározta, bennem reszketett a veszteség, a bosszúság, a hiány. Ezzel szemben Eszter, akié a babakocsi volt, akit a legjobban érinzett, hisz abban tologatta a számára oly kedves babáit, őt egyáltalán nem érdekelte. Rögtön tudomásul vette, elveszett. Nem baj, mondta ahányszor szóba hoztam napközben, majd lesz másik.
Milyen igaza van, azt hiszem ez lehet egy dolog, amit a gyermekemen keresztül meg kell tanulni, nem ragaszkodni túlságosan a tárgyaimhoz. Eszembe jutott sokminden. Először is, a gyerek én. A nagy elhagyós. Mennyi mindent hagytam el, iskolaköpenyt, szabadidőruhát, rajzfelszerelést. Nem tudtam figyelni a holmijaimra. Emlékszem az érzésre, ahogy lélekszakadva rohanok vissza, rémülten, meglesz vagy nem. És többnyire nem. Legjobban egy rajzfelszerelés fájt, paletta alakú festékkészlet volt benne, úgy éreztem ez olyan, mint az igazi festéké. Most eszembe jutott egy másik, ami szintén nagyon fájt. Marék Veronika írt, és rajzolt, nagyon szépet az emlékkönyvembe, csodás volt, büszke voltam rá, de még aznap elveszítettem. Elveszítettem az első szerelem leveleit, emlékeit. Egyszer padlástakarítás közben akadtam egy kincsre, valami apróra, ami még anyukámé volt kiskorában, nagyon örültem neki, ám nemsokkal később véletlenül a tűzre dobtam, a fa a másik kezemben volt. De ez ma már a múlt, ma már nem ilyen vagyok. Mégis, azt érzem az a rengeteg költözés, amire az útóbbi években rákényszerültünk, épp ugyanerre tanít, hisz minden költözésnél voltak dolgok, amiket ott kellett hagynom, nem vihettem magammal. Tárgyvesztés tanulása, lehet, hogy ez nehezen megy nekem, lehet hogy túlságosan ragaszkodok mindenhez?

Úton

Szülővárosomban Tér Film Zene Fesztivál volt, egyik este szerettem, volna, ha mindannyian bemegyünk, és megnézünk egy filmet (One Water) amiről úgy gondoltam, mindannyiunknak érdekes, jó lesz, a kisgyerkőcöknek is. Időben volt a vacsora, fürdés, majd besétáltunk. A vetítés a főtéren volt, nyári este, Ábi a babakocsiban aludt, ahogy előre elképzeltem. Nem is ez a lényeg, hanem az út, a gyalogút, míg odaértünk. Jöttek a gyerekek önmagukhoz képest tempósan, de szokás szerint mindennél megálltak, amit érdekesnek találtak, és persze egy nyári este, séta közben sok érdekes dolog látható :) Én meg sürgettem őket, többször is. Aztán elgondolkoztam hirtelen ezen a dolgon, ez is egy olyasvalami, amit tanulnom kell tőlük, és semmiképp nem az én módomat tanítani nekik. Mert az út a lényeg, és nem a cél. Azaz, (most jut eszembe, erről már írtam is a blogban korábban, úgy látszik ez visszatérő nekem) nem csak az a fontos, ahová tartunk, a jövő, hanem ami addig telik, legyen csak egy párszáz méteres gyalogút, vagy egy sima hét egy nagy eseményig, mindez az életünk, aminek minden percét érdemes megélni, a jelenben, odafigyelve, arrafigyelve. Szóval iganis igazuk van, ha megállnak valami érdekesnél :)
Hát én már ilyen kis önelemezgető vagyok néha.

Játszótéri kreatív

2009-08-20T05:03:00.000-07:00

Őskövület

Eszter elveszett babakocsija, ami 1 éves kora óta állandó kísérőnk volt.

Amivel nem tudok betelni. Mostanában ugyanarra a játszótérre járunk akár naponta kétszer is, pedig van a környéken elég sok. A társaság szinte állandó, gyerekek akik együtt nőnek fel, és nagylétszámú aranyos társasággá verődnek össze. a játékaik elbűvölnek engem. A teljesség igénye nélkül, csak az elmúlt néhány nap játékából leírok néhányat. Egyik délután a kisház hajó volt, először sétahajó, majd Noé bárkája lett belőle, volt dudaszó, kapitány, sok sok gyerek, vasmacska. Szedtek füvet, vittek az állatoknak ennivalót is az útra.

A mászókán pókok voltak, akik szőtték a hálójukat.

Szöcskét gyüjtöttek, a "nagyobbak" (4-5 évesek) a játszótér kerítésén túl, amit beadogattak a kerités rácsain belül várakozó kicsiknek, pl. a 15 hónapos Ábelnek, aki rakosgatta befelé. Telepítették a szöcskéket a játszótérre, ez a játék két napig a kedvenc volt.

Az egyik testvérpár (Lili és Dani), felvilágosította a többi gyereket, hogy melyik növény, (egy gyakori gaz) a gyíkfű, mellyel, ha bekenjük a talpunkat, nagyon gyorsan lehet tőle futni, hát ez a játék is az utóbbi napok kedvence.

A játszótéren van kút, pár gyereknek vizes lett a pólója (ez gyakran előfordul) váltópóló nem volt, így felül ruha nélkül maradtak, minden gyerek utánozta őket, hamarosan egy tucat gyerkőc volt a gumiszőnyegen, felül semmiben, mindannyian fókák voltak, fókamászással közlekedtek.

Tegnap az utolsó játék, nem volt olyan jó, versenyautók voltak a homokozóban, majd döbbenten vették észre, hogy köd van..

A kép, amit a témához tudok mellékelni, egy rák kövület, amit Benedek készített, egy bajai játszóterezés alkalmával.

A régi kedvencem, a játszóteres visszatérő játékaik közül a faültetés, (botokat a földbe, stb., a sátorkészítés, szintén botokat használva, és a madárkalács készítés, mindenféle természetes található dolog felhasználásával.

A fent leírt játékok egyike sem felnőtt ötletéből született, vagy irányított, fantasztikusak a gyerekek olyankor is, ha az anyukák egymással beszélgetnek.

(mai szomorúságom Eszter babakocsija, amit még Skóciából van, és régóta kedvenc társunk, mindenhova visszük, tegnap este kint maradt a játszótéren, és sajnos ma reggel már nem volt ott. Olyan rosszul esik, hogy elvitték.)

Tegnap

2009-08-16T23:11:00.000-07:00

Szikrázó napsütés, heverészés a Duna partján, mezítláb sétálás a hihetetlenül vastag, puha, tiszta fűben, gyönyörű kavicsok gyűjtögetése, gurulás a domboldalról

Negatív

2009-08-15T14:14:00.000-07:00

Régen nem írtam. Eljött ugyanis a három hét, amit egész évben vártunk, amikor fáradtan hajtottuk a sűrű napokat. Vártuk a három hetet, amikor Robi szabadságon lesz, sokat együtt leszünk, megpihenünk, feltöltődünk élményeket szerzünk. Kicsit buták, gyerekesek, ügyetlenek voltunk. Elrontottuk.

Konkrétan nem szerveztünk magunknak három hét nyaralást, csak azt, hogy az első héten a nagyszülőknél, élvezve a helyzet előnyeit, pihenünk, feltöltődünk, sokat leszünk ketten. A második héten Robi visszajön, és kis segítséggel lakást fest, felújít,ilyesmi.

Majd visszajön értünk, és a család együtt elutazik valahová egy hétre.

Az első hét klassz volt. Kezdődött a második. Minden lassabban haladt, mint terveztük itthon, ott pedig Eszter viselte rosszul, hogy nem otthon vagyunk, és hogy apa nincs vele. Közben mellékes apróságok történtek, számítógépet szervízbe kellett vinni, eltört a szemüvegem újat kellett készíttetni. Sok apró, nem várt intézni, fizetnivaló.

Eltelt az egy hét, és a lakás messze nem volt kész arra, hogy visszatérjünk a három lurkóval ide. Teltek a napok, de már nagyon nehezen, mindannyian rosszul viseltük a helyzetet. Végül visszatértünk, a félig festett, bútorok összetolva, festékfoltos sokminden, takarítanivaló lakásba. Azóta a három gyerek szokásos ellátása mellett reggeltől estig, tettünk vettünk. mostanra szép, és jó, és otthonos. Eltelt viszont a várt idő, amit pihenésre szántunk, fáradtak vagyunk, és sokat voltunk külön. A feltöltődés elmaradt, a nyaralás elmaradt. Kicsit rémálomszerűen rossz volt, bizonyos részei, nekem főleg az, amikor már nagyon szerettem volna visszajönni a saját életembe, de nem lehetett.

Arra gondoltam, hogy az égiek, azért találták ki ezt nekünk-mert 1. munkaterápia, Robival hajtunk, dolgozunk egy közös cél érdekében, újra megtanulunk együttdolgozni, konfliktusokat lecsökkenteni-2. ez a "szabadság" után, már felüdülés, és nagyon könnyű lesz a hétköznapok terhe amit azelőtt nehéznek éreztünk. 3, Újra otthont teremtettünk közösen, ami most mindkettőnknek, sőt mind az ötünknek tetszik.

jók: Sok könyvet kiolvastam, rengeteget olvastam, főleg a gyerekek "altatása" közben. Jó könyvek voltak, a többség nagy hatással volt rám, napokig gondolkoztatott. (Robert Capa: Kissé elmosódva, Tara Bahrampour: Látni és visszatérni, Piotr Klodowski: A kelet csodálatos zamata, Knud Romer: Aki pislog, fél a haláltól, E. E. Smith: Noé gyermeke, Sinead Moriatry: 1ről a 2re, Az első héten néztünk pár filmet Robival, a két nap Párizsban nagyon tetszett.

Apukám készített egy kis tavat a kertünkbe és Benedek háznál horgászhatott igaziból, és igazából fogott minden nap néhány halat, amit persze visszatett, de nagyon boldog volt tőle.

Sok aranyos, kedves rokonnal találkoztunk, tartalmasakat beszélgettünk.

Minden pillanatban töprengek azon, hogy képes leszek e bölcsibe adni Ábit, vagy halasztok. Szerkesztem életem első oldalát és ennek örülök. Aggódom Eszter fogai miatt, mert észrevettem, hogy nem ér össze a két fogsor elöl. Holnap, az utolsó napon, pihenünk, kirándulunk valamerre.

Benedek csendes pihenő

2009-07-26T07:39:00.000-07:00

Benedek alkot, a többiek alszanak, szállítja elém a kis műveit, egy óriáspolip, egy hal (korallsügér), egy piros csokitojás, egy sárga és egy narancssárga esőcsepp, melyek esés közben színes festékkel keveredtek össze, egy padlizsántorta, és egy kis mini asztalterítő, rajta két gőzölgő illatozó tea, villa, kenyés és tányér.

Mire e bejegyzést végére értem, érkezett még egy "tengeri kaja" csiga, tintahalkarikák, és hozzá evőpálcika.

(ezért esett rosszul, amikor az oviban még az első szülőin elmondták, hogy a fiúk általában nem szeretnek rajzolni, alkotgatni, azok inkább építenek, autóznak, a lányok szivesebben rajzolnak. Nekem sem akarták elhinni, hogy de, Benedek szeret..év végére elhitték. Addigra Benedek felfedezte, hogy ha reggel elsőnek megy rajzolhat, - festeni, gyurmázni azt nem-és ezt próbálta minden nap, korán menni, és csak rajzolt, rajzolt, egyedül, csendben, rengeteget.)

Isten éltessen kicsi Eszter!

2009-07-26T06:36:00.000-07:00

Kívánom, hogy legyél nagyon boldog!

Visszaidézem a kezdeteket, ahogy érkeztél a családba. Öröm és vidámság érkezett veled!

Jó volt ez a három év, hamar elszaladt. Nőjj nagyra kicsi lány, és persze a hajad is legyen hamar olyan hosszú, amilyenre vágyakozol :)

Hogy ne csak Eszteren merengjünk, hogy mennyire szalad az idő, és ez a sok örömmel járó gyerekkor is hogy repül..Benedeknek mozogni kezdett az egyik foga...hamarosan búcsúzunk az első tejfogtól. Erősen meghatódtam ezen én, Robi is, és Benedek mamája is.

A torta finom lett, és szép, itt találtam: http://hajedblogja.blogspot.com/2009/04/mascarpones-barackos-turotorta.html

Robi készítette el.

mindjárt 3

2009-07-24T06:21:00.000-07:00

Olvasok egy nagyon jó könyvet, ajánlom, akinek csak tudom. Jó olvasni. Vidám, könnyed, hol nevettető hol elgondolkoztató, olvastatja magát, és nem mellesleg nagyszerű képekkel van tele a könyv. Azt érzem az olvasása közben, hol volt ez a könyv idáig? Miért csak most jelent meg?

Sokat gondolok Eszterre, a kisbabára, aki három éve ilyenkor még a pocakomban volt, majd nagyon gyorsan repült az idő, és vasárnap három éves lesz. Én nem tudok betelni vele, a személyisége elbűvöl, elvarázsol a kezdetektől, ő siettetné az időt, hogy nagylány lehessen. Hosszú hajat szeretne, és balettozni meg furulyázni és dobolni tanulni. Szeretem a kis hol kedves csicsergő, hol meghökkentően vicces kis énjét, hol énekel nekünk, hol táncol. Ritkán bújós, de mégis szeretetre vágyó, egyenes, szókimondó. Amit a legjobban csodálok benne és igyekszem eltanulni tőle, a töretlen optimizmusát a hitet önmagában, a képességeiben, hogy minden jól alakul, és a bátorságát.

Nyaralásokról ábrándozom. Képzeletben mindenfelé járok. Velence, Görögország, Rab sziget. Megyünk is valamerre, Balaton vagy Baja, még nem tudom :)

A gyerekek Mamma Mia őrültek lettek, nem mi kezdtük, szép lassan terjedt ránk, más gyerekektől. Mindenestre most már a mieink is látták, igy együtt tudja énekelni a sok kölök az Abba dalokat. Hát és az enyémekre jellemző módon ilyeneket játszanak, hogy : Anya, a Mamma Miás néni meghívott minket a születésnapjára. Motorral megyünk mert nagyon messze lakik..

Startlapot szerkesztgetek, csak még nem tudom, hogy minek, jó lesz e ez nekem valamire.

Ábinak szörnyű éjszakája volt, ébren volt, járkált. Mára belázasodott, nagyon. Hát úgy néz ki nála ilyen az MMR.

A játszótéren ma is-hogy az öcsém szavaival éljek:- fesztiválhangulat volt, mostanában minden délelőtt és délután ilyen. Nagyon jó, összejön egyik vagy másik játszótéren a sok jó kisbarát, akiknek a szülei remekül szórakoznak együtt.

SMSem érkezett, épp most: Gratulálunk! megcsináltad!hozd ki a maximumot a diákéveidből! legyél aki akarsz!-www.diakhitel.hu ...

2009-07-20T06:21:00.000-07:00

A menni kéne.. érzéshez visszatérve, miután elolvastam a Vándorok kultúrák között c. könyvet, és annyi féle külföldi létről, és kultúráról olvastam, rájöttem, engem nem úgy egyáltalán a külföld vonz, hogy csak még egyszer akárhová, hanem konkrétan Anglia és Skócia, rengeteg dolgot szeretek ott, oda szeretnék még valaha, valamennyi időre visszatérni. (irodalom, filmek, zene, tájak utcák, vidék és város stílusa, lakberendezés, még az étkezés is! a kávé is! a tea is.

Eszter ajándékböngészése közben érdekes dolgokra bukkantam. Lemaradtam a babavilág fejlődéséről. Elképedtem, hogy mik vannak?! Mert hogy sétálóbaba, meg beszélő, ez már a gyerekkoromban is volt. De manapság, van könnyező baba, olyan is, ami nemcsak beszél, de meg is tanulja, amit hall! Van olyan baba, ami ha kifáradt, békésen alszik és szuszog! Van, amelyik mászik, van, amelyik úszik. Van zenélő baba irányfénnyel, hogy ez mi lehet? Van világítófejű! Az egyi, ami a legjobban meglepett: A baba, amelyiknek foga valóban növekszik, ezért sok törődést igényel, mert az előbújó fogak ugyanúgy megviselik, mint egy igazi gyereket. Továbbá van, amelyik speciális ételeket képes enni. Van olyan, ami "betegbaba", azaz: Ha sír, mérd meg a lázát! Nézd, szegény babának még az arca is kipirult! Etesd meg a kanalából a gyógyszerével, és hallhatod, ahogy kortyolja azt. Nem fokozom, de van még amelyik gőgicsél, kacarászik, van amelyiknek szívdobogása van, van amelyik hangra fordítja a fejét.

Benedek kis rosszulléte nagyon rossz volt pénteken, orvoshoz vittük, kapott Fenistil cseppeket, az allergiás reakciók hamar csökkentek, azaz a nagyon erős rosszullétből, testszerte rózsaszín kiütésekből, néhány óra múlva újra csak az arcon lévő vörös foltok maradtak. Meg kellene tudnom egy szakértőtől, hogy érdemes lenne e további vizsgálatokat folytatni vele allergia ügyben. (nyavaják vagy nyavalyák?-melyik a helyes, nekem így leírva egyik sem tűnik annak, de itt a neten böngészve látom, hogy nem is egyértelmű-nekem-hogy melyik helyes.)

Alig múlt el ez a gond, jött egy másik. Bár Robiról igyekszem keveset írni, mert nem szereti-érti a blogolást, nagyon erős derékfájása lett, nem jellemző hogy szólna ha fáj valamije, de most nagyon erősen rossz volt a helyzet. Lehet akár komolyabb baj is, persze orvoshoz eddig még nem ment. A nehéz még az volt a dologban, hogy a gyerekek beleélték magukat, hogy vasárnap Tropicariumba megyünk. Fél vasárnap ezzel telt, hogy Robi mozogni sem tudott, Benedek meg a maga módján nyafogott.. Végül elmentünk mégis. Gondoltam Ábel majd jót alszik a babakocsiban, hát nem, ugyanúgy akart nézelődni mint a többiek. Rája mánia indult Benedeknél. Azóta csak a rájákról szóló történeteket hallgatok.

Két hasonlat ami ugyan semmit sem jelent, csak megfogalmazódott bennem.

Ha hallgatsz valamilyen szép zenei művet, és az összhangból megpróbálod kibontani, hogy milyen hangszerekből áll össze, hasonlít ahhoz, amikor egy remekül elkészített finom étel összetevőit próbálod kitalálni. (gondolatok egy finom töltött padlizsán evése és egy szép zene hallgatása közben) (előtte egy vihart volt szerencsém a családtól kissé elzáródva megfigyelni-elmentem ajándékkeresőbe, és néhány órára egy bevásárlóközpontban ragadtam amihez ezúttal semmi kedvem nem volt)

Ha igyekszel vigyázni a környezetedre, ettől független mégis el kell szenvedned annak a következményeit, hogy régebben az emberek, és a jelenben a többség nem ezt teszi, ezek a negatívumok ellenére kitartani a környezetre vigyázó életmód mellett, ez még könnyebb mint, a következő ami pedig hasonló példa: ha a gyerekedet igyekszel arra nevelni, hogy elfogadja a más embereket, hogy tolerálja, ugyanolyan esélyt, jogokat adjon neki, hogy ne legyen előítéletes mondjuk a szinesbőrűekkel szemben, tapasztalhatod, hogy a régebbi emberek, akik nem ezt tették, illetve a jelen emberek egy része nem ezt teszi-ennek a negatív következményeit megtapasztalhatod annak ellenére, hogy te magad másra tanítod. Ki kellene tartani mégis, különben sosem változik semmi. (a példa úgy jutott eszembe, hogy egy ismerős, külföldön élve, a kisfiát a fentiekre nevelte, aztán a kisfiút mégis éppen egy más csoport bántotta, ma már a közelükbe sem mer menni, bármit mond a szülő-az eset elgondolkoztatott, így jutott eszembe a fenti hasolnat.

Egy másik nap

2009-07-17T04:18:00.000-07:00

Tegnap végül, miután más módon sikerült kielégítenem a más kultúrák közé utazás vágyát, azért sikerült észrevennem a nagyváros csúnyaságában is a szépséget. Hiába, sokat tanulok Benedektől :)

Ábel tegnap egy hős volt, egy pisszenés nem volt, egy icipicit sem sírt, amikor az oltást megkapta. Hihetetlen volt. Elmentünk utána a könyvtárba, ez egy olyan családi program, amit mind az öten nagyon szeretünk. Az én választásaim: Vándorok kultúrák között -ezt már olvasom is, nagyon jó!!, Vissza Afrikába, Eső (magyar, svéd, zsidó kultúráról, regény), Kőbe vésett történet (kanadai), Nővérem, India. Ennyit arról, hogyan elégíthetem most ki, ezt a nagy más kultúrák iránti éhséget, ami van bennem. A jövőt meg majd meglátjuk, mindketten nyitottak vagyunk még új utakra. Benedek rengeteg könyvet választott az óceánok, a tengerek élővilágáról. Eszter kivett egy csomó Mártis könyvet. Első alkalom, hogy kölcsönöztünk Ábelnek is könyvet, az éhes kis kukacról szóló klasszikust. Robiét már nem is sorolom.

Benedeken felfedeztem egy ételallergiát. Másodszor jöttek ki az arcán csúnya vörös foltok, teljesen véletlenül vissza tudtam emlékezni, hogy miket evett azokon a napokon, és így jöttem rá, hogy ami azonos, egy bolti Gnocchi, eltettem az összetevőiről a cetlit, de átböngészve, utánaolvasva a szorbinsavra-tartósítószer- gondolok. Most amúgy rosszul is van, étvágytalan, sápadt, azt mondja, olyan rosszul érzi magát hogy legszívesebben egész nap sírdogálna. Sírt is sokat ma délelőtt, most pihen. A hasa fáj.

Eszternek közeledik a születésnapja, nagyon nehéz kitalálni ajándékot, mert a szobájukban kisérletezve a rend létrehozásával-nem megy-úgy érzem, már nincs szükség sem újabb játékokra, sem újabb mesekönyvekre. Nehéz így ajándékot találni. Rengeteg főzőset játszanak, de úgy érzem, ha játékkonyhát, vagy tartozékot vennék, (mármint még többet) csak a fantáziájukat rontom. Ruhazsebkendőt használnak palacsintának, duplóból készitett rúd a kolbász, azt szeletelik játékkéssel, a doboz csíkos teteje a grillező, amig nem vettem játéktortát, addig azt is ötlettel helyettesítették. Ami eddig eszembe jutott, roller, (de van már motor, bringa, babakocsi), vagy egy balettos könyv, esetleg valami ovis dolog. De, amit eddig a legjobb ötletemnek tartok, egy baba lenne, szines bőrű, így ahogy ezt keresgélek tapasztalom, lehet, hogy ezt nem is lehet kapni itthon?

Ábel rengeteg örömet okoz nekünk mostanában. Egrészt egyszerűen egy nevetős, vidám élénk baba akit jó dögönyözni, eléggé huncut is. Elég sok dolgot kezd mondani már, elég nehéz szavakat is, de csak saját kedve szerint. A mesekönyvezést is nagyon élvezi, a földobálást is. Minden rá irányuló figyelemre, játékra mókára nagyon hálásan vevő. Induláskor mindenkinek hozza a szandálokat. Ha szomjas, hoz egy poharat és a kezembe nyomja, az első néhány ilyen alkalomnál, ha túl messze volt a csap-nem tudta hova megyek a pohárral- és nagyon mérgesen karatyolni kezdett, pontosan úgy, ahogy a Menő Manó csinálta amikor mérges volt a rajzolójára. Szeretem, hogy botokat gyüjt, galambot kerget, repülőt mutat, rajzolgat. Ma a bekerített játszótérről ki kellett mennem Eszterrel, (pisilnie kellett)-Ábel átmászott a kerítés alatt és utánunk jött :)

Talán nem mellesleg éjjel azt álmodtam, hogy újra Edinburghban járunk. Jó élmény volt.

Ma sikeresebb napomvan, főztem zöldségcurryt, összeszereltem egy ventillátort és még szerkeszteni is megtanulok jippijáé, és még el is altattam 3 gyereket! Igaz, nem merek kimenni egy pohár vízért nehogy felébredjenek :)

Zavaros Érzések Hőségben

2009-07-16T05:21:00.001-07:00

Mehetnékem van, nagyon, világgá, messzebbre, hosszabb időre, mióta éltem külföldön, ez olykor elkap, erős és ragacsos érzés. Ez csak úgy van, elviselem. Most talán azért is, mert nem megyünk hosszabban, és messzebbre nyaralni. Hozzánk viszont jönnek messze élő igazán jó barátok. Van bennem vágy, hogy éljünk még valaha máshol, álmodozgatok. Pedig itt közben nagyon jó. Én szeretnék, szerettem volna, sokféle életet élni, kipróbálni.

Néha elbizonytalanodok hogy jól döntöttünk e, amikor hazajöttünk, és persze tudom, hogy igen, ez azóta azért bebizonyosodott. (R. munkahelye, én iskolám, itteni légkör, barátok, környezet,) mérlegelek, felidézem magamnak, hogy néha milyen nehéz is máshol lenni, még akkor is, ha minden szép körülöttem, ráadásul repülni is utálok.

Hőség van, nagyon, én ezt nagyon rosszul viselem, lehet, hogy attól folynak így szét a gondolataim, érzéseim. Jól viselném a hőséget, vízparton, (esetleg tenger) egy finom, hosszú jegeskávéval, jó társaságban.

Az is lehet, hogy csak az van, hogy mivel elég vizes kisvárosban nőttem fel, ahol nyáron minden nap vízben voltam, itt, most a nagyvárosban csak partravetett hal érzésem van.

De azért asszem tényleg hiányzik UK.

Közben Ábelt kellett visszaaltatnom, megláttam az ujján egy bigyót, ma megkérdezem a doktornőt, hogy mi az (ma megyünk a 15 hónapos MMR oltásra) és milyen vagyok, máris elöntött azaggodalom, jajj persze nem vágyok én sehová, csak semmi de semmi baja ne legyen egyik gyerkőcnek se. Megbecsülöm azt a nagyon jó jelenlegi életünket, amikor minden a legnagyobb rendben van, leszámítva egy-két apró nehézséget.

Majd míg újra álomba szopizta magát, megint meglódult bennem az álmodozás, hogy nagyobb gyerkőcökkel is útnak lehetne indulni, más világban, élni lakni néhány évet. Kis, pici gyerekekkel nekem nem ment, pedig állítólag ez a könnyű, nekem nem volt az, konkréten tudom is, hogy miért. (a pici korban a nevelődés eltérő értékrendszere nagyon zavart, és én is otthon voltam, nem jártam dolgozni..). Szóval van néhány blog, akiket olvasok, és nagyobb gyerekkel indultak el, ha jól gondolom, már iskolással.

Abbahagyom mert szinte látom, a visszaolvasott sorokon, hogy menyire nem bírom a meleget, a soraim is olvadnak, az érzéseim összefolynak. Azért érdekes, a leírt érzésekhez, nem a szabad égboltot éreztem olyannak, ami tükrözné képben, hanem a vizet, a vizet.

Gyerekdolgok

2009-07-15T05:27:00.001-07:00

Kirándulásnál, Bendeke vizet kér, a flakon már jó ideje a babakocsin feküdt, nem volt éppen hideg, Benedek, miután belekortyolt: "milyen jó napsütötte víz".

Ábelről régen már írtam, hogy miután Benedekkel szétszereltek 1-1 barbie babát, (akit Eszter amúgy csak "nő" nek hív) jóízűen rágcsál néha ilyen combokat, nos valamelyik nap, már csak Benedekkel maradtam reggeli után az asztalnál, mire jön ki Ábi két B. combbal, egyiket Benedeknek kínálja aki visszautasítja, Ábi megvonja a vállát és jóízű falatozásba kezd. Nem csoda hát, hogy a mellékelt képen a pikniken, barbicomb is tálalva van.

Piknik: Úgy látom ez egy kedvelt játéka gyerekeimnél, ha esik és nem tudunk kimenni, ha túl meleg van és nem tudunk kimenni, hát ők piknikeznek, pléd leterítve, és mindenféle finomságok kerülnek elő a kis fonott piknikkosárból.

Uzsonnázunk Benedekkel, főtt kukorica, majd őszibarack, végül májkrémes kenyér, megszólal Benedek: Ezek a kedvenceim, ezek a csendes órák!

Másik játék mostanában, hogy B. az ApukaPampalini, Eszter az AnyukaPampalini és Ábi a KicsiPampalini...

Eszter még cumizik, a régi rengeteg cumicsoportot melyek szinekben különültek el egymástól, mostanában van cumizóscumi és van dörzsölgetőscumi. A másik két gyerek nem cumizik. Nem aggódunk, Eszter is abbahagyja majd.

Játékos gondolatok, látva ahogy hullanak a fehér virágok a fáról: mik potyognak? mik ezek? talán porcicák? Talán hópelyhek?

Rajzoltam egyiküknek egy kisfiút, másikuknak egy kislányt, hogy kiszinezhessék. Benedek hozzáfűzte, ez a kisfiú arra gondol, hogy szeretne születésnapjára, hogy hajóra szállhasson és elmehessen megtapintani egy bálnát. Eszter: Ez a kislány arra vágyik, hogy születésnapján felrepüljön az égbe és megsimogasson egy angyalkát.

Szalad hozzám Eszter: Anya, ezt jó erősen puszild meg! - és mutat a karján egy szunyogcsípést.

Mondom a légyre, szemtelen légy, hozzáfűzöm, ezt szokták a légyre mondani. Benedek elgondolkozik, ez nagyon érdekes, mert éppen a légynek nagy szeme van.

Látunk sok bodobácsot (felénk papucsbogár) kérdezem Benedeket látott e már olyat amikor kettő össze van tapadva és úgy mennek? Mire ő természetes, közönyös hangon. Szerintem csak párosodnak, vannak olyan állatok amik így szoktak, példáula lámpáscsápú hal...

Sok szép, és okos dolog mellett keményeket is tud mondani Benedek. Ma például, hogy: ő nem akart ebbe a családba születni, rosszanyuka vagy! és hogy ezt miért kaptam? mert a sokadik hiábavaló szólás után, idegesen szóltam neki, hogy húzza fel a szandálját, hogy indulhassunk. (hát hiába, délben, forró nyári napon, amikor a kicsi már álmos és éhes, nem vagyok éppen a helyzet magaslatán néha ami a konfliktusmegoldást illeti, szégyellem is magam, egy-egy ilyen mondat azért felébreszt).

Ebédnél valamit mondtam Ábelnek és rámosolyogtam, Eszter rámszól, anya, rám is mosolyogj! megteszem, és most rá is, mutat Benedekre.

Ezek a mi volt a napban a legjobb és legrosszabb kérdésre este gyakran meglepő választ kapok. Például tegnap, arra számítottam, hogy azt fogja mondani, hogy amikor valaki lefröcskölte vízzel a játszótéren, vagy amikor ő ellökte Ábelt és vérzett Ábi szája, de nem. Azt mondta, amikor hazafelé azt mondta hogy Kukurikú-felmászott egy aprócska dombra a járda mellett és ott mondta- mondom neki, de az nem volt rossz, -mert többször kértük, hogy jöjjön már-nem haragudtunk, csak kértük, hogy gyere, mert apa nehezet cipel, deee, mondja Eszter, az volt a legrosszabb,, hogy körülötte sok szemét volt! -azaz azért mászott fel oda, mert sok szemetet látott-szemétdomb, és maga ez volt a legrosszabb, ez a csúnyaság, mint a múltkor a játszótéren a játékpuska, vagy az amikor piszkálta egy kisfiú a barátjukat.

Tata: vizek, levendulák, és kullancsok

2009-07-14T03:34:00.000-07:00

Néhány napot Tatán töltöttünk jó társaságban. Megerősíti azt, hogy valóban érdemes hazánk még kevéssé ismert városait jobban megismerni, mert például ez is gyönyörű. Rengeteg szépség, tavak, vár, vizimalom, arborétum, angolpark, levendulák mindenfelé az útszélen. További látnivalók: http://www.tata.hu/turizmus . Az enyhén túlzsúfolt kollázs, egy kattintással nagyobban is látható.
Benedek "horgászhatott" a zsebpecájával, sokat sétáltunk, játszottak, grilleztünk, beszélgettünk, és még arra is jutott idő, hogy a felnőttek társasozzanak. Labdáztunk a gyerekekkel, kuckóztak, sétáltunk, vakondtúrásokba vöröshagymákat ültettek az apró gyerekkezek. A két apa látott gyönyörű szivárványt, amilyet még soha. Reggel körülfutották a tavat, és közben az előző napi esőcseppek az enyhe szellő hatására hullottak alá, ez állítólag nagyon szép volt és mellesleg jóleső, hűsítő élmény is, a kora reggeli nap már erősen sütött, és a futók örültek a víznek.
Benedek azt mondta, ez élete legjobb kirándulása :), remélem sok ilyet hallunk még tőle.
Egyetlen szépséghibája volt a dolognak, pedig már készültem ajánlani pl. a szüleimnek ezt a helyet. Az első két nap, a barátaink két gyermekében találtunk 1-1 kullancsot. Másnap, míg mindenki aludt, a barátnőmmel az én kis Ábelemmel sétára indultunk, hogy ő is elaludjon. A közeli kis erdőbe mentünk, ahová terveztünk délutánra mindenkivel együtt ey nagyobb kirándulást. Rövid séta volt, majd visszatértünk a kertbe, immár mindenki aludt, a babakocsiban Ábel is. Mi ketten a kerti pléden beszélgettünk. Majd megláttam rajt a egy mászó kullancsot, majd ő is rajtam. Rendben, Csakhogy! innentől kezdve folyamatosan ez ment, egyre sűrűbben, nem túlzok, akkor rövid időn belül, kb. 20-30 kullancsot fedeztünk föl! A legtöbbet magunkon, még mászva, de volt a babakocsin, a kávésbögrén és Ábelen is! Egyre szörnyűbben éreztük magunkat, a pszihés hatása nagyon rossz volt, viszketett minden, és minden mozgó apró dologra, minden sötét pöttyre kullancsot hittünk. Nehéz volt elfeledkezni róla. Ruhát cseréltünk. Arra jutottunk, hogy valószinű, hogy a kis erdőből hoztuk, nem a kert a hibás. Azért a füvet lenyírtuk.
Másnap további min. 10 kullancsot találtunk. Barátnőm, akik gyakran töltenek időt ugyanebben a házban SOHA eddig ilyet nem tapasztalt, nem érti, én sem, hogy hogyan szaporodhattak így el.

Mindennapok:
Eszter lát egy régi hvg címlapot, amin egy politikus a győzelem jelét mutatja a kezével: E: Szerintem azt mutatja a néni, hogy hány éves.
Benedek ma papírt és grafitceruzát hozott a játszótérre, a terve az volt, hogy kavicsokat fog "tanulmányozni" és rajzolni. Az egyik után így nyilatkozott: olyan volt mint egy minibálna szilája.
Mostanság, étlapokat, tökházikókat, tengeralatjárókat rajzol. Ja, és kullancsokat.
Ábellel egyre jobban lehet társalogni, megbeszélni. Élvezem velük a mindennapokat, persze nehéz is, rend például sosincs, nem sikerül, mire valahol összepakolok, ők közben máshol szét. Szorongva is, még várva is várom a szeptembert, amikor is nagy fordulatot vesz elvileg a mindennapi életünk. Még most sem tudom, hogy jól teszem e. Nem vagyok elég elszánt, lehet, hogy Ábi első-második sírásánál elszáll a "bátorságom". Nagyon jó korszak kezdődik épp vele, imádom ezt a másfél és három közötti időt. Ha sírni fog, vagy szenvedni a bölcsiben, hááát. Na jó, nem is gondolok erre, megfogadtam már, az eddigi életút egyik fordulatánál, hogy többet, nem megyek a problémák elé, akkor foglalkozom velük, ha vannak, ez még nincs. Jól megbeszéltem magammal.

Kullancshoz egy tipp, amit még soha sehol nem olvastam! Érdemes világos ruhát húzni, azon sokkal könnyebb felfedezni a kullancsot! Azon a kullancsos délutánon én világos szoknyában, és sötét trikóban voltam, a sötét trikóval nehéz dolgunk volt, míg a világoson elég könnyű volt észrevenni.

Vízpermet

2009-07-06T14:01:00.000-07:00

Egy apró, egyszerű tárgy mi mindenre jó. Vizet permetezni egész nap, fára, kőre, padra, egymásra, virágra, kaktuszra, minden takarításra alkalmas tárgyra.

Szeretem az ilyen játékokat, mint a szappanbuborékfújás, a papírrepülő, vagy ez éppen, olyan egyszerű, és mégis örömet szerez.

Kiálltunk este az erkélyre, nézni, hogy a sötét felhők elmentek, eső nem jött, helyette sötétkék az ég. Mivel csillag egy szál sem volt az égen, E és B kitalálták, hogy leguggolnak, és az üvegen keresztül mégis láthatnak csillagokat.

Benedeknek már megszoktuk, azt a többi gyerekhez képest furaságát, hogy nem szereti a szemes járműveket, pl. Verdák, Thomas, nem szereti a meséket, ahol ezek beszélni tudnak. Ma viszont azzal állt elő, az esti meseválasztásnál, hogy olyan állatos mesét sem szeretne hallani, ahol az állatok beszélni tudnak. A bálnák hangjáról és a bálnák partravetődéséről kellett olvasnom neki, eléggé tudományos könyvből.

Eszternek a mai napban az volt a legjobb, hogy fogócskát játszott a barátnőjével, és a legrosszabb, hogy a barátnő tesóját bántotta egy ismeretlen kisfiú. Benedeknek a legjobb a vízpermetező volt, és neki is az volt a legrosszabb, hogy a fenti kis cimbora összetűzésbe keveredett egy kisfiúval.

Én meg Robival keveredtem értelmetlen vitába, egy elég távoli kérdésről, Benedek iskolaválasztásáról. Elég távoli kérdés és fontos is, csak épp túl keveset tudunk a szóba jövő iskolákról, és mintha mindkettőnknek lenne még mit tisztázni magában, hogy milyen iskolát képzel el Benedeknek.

Velencei-tó jaj de jó!

2009-07-06T06:31:00.000-07:00

A tavaly nyári jelszó előkerült, mint egy versikét mondogatják lelkendezve többször egymás után: Velencei tó jaj de jó...
Felfedeztük ezt magunknak, hogy alig egy óra vonatozás után kint vagyunk a nagyvárosból, fürödhetünk természetes vízben, a bőrünket víz, szél, fű, homok és nap érheti. Nekünk van benne némi stressz is, elkészületek, vonatozás, pakolgatás, és egyáltalán a gyerekekre való vigyázás, hiszen, hárman, aprók, bátrak, és bátran mennek messzire vízben, és szárazföldön egyaránt. Benedek egy kacsa, egyfolytában a vízben. Mint valaha én. Boldog volt, mindennek úgy örült. ( kiderült, hogy a kollázson szereplő alsó képről Robinak, és nekem is a Baraka egyik képkockája ugrott be :)

Napóra, működik, pontosan! Amikor megláttam, felbukkant egy régen elfelejtett, poros régi emlékkép, sosem jutott eszembe gyerekkorom óta. Szinte a gyerekkori érzést éreztem, ahogy gugolok, süt a nap, bot a kezemben, és napóra alkotásával próbálkozok, számtalanszor, nagyon sokszor, mindig sikertelenül, de mégsem kudarc volt, hanem jó játék. Megörültem tegnap, ennek a szép órának.

2009-07-06T06:06:00.000-07:00

Olyan hőség van, hogy jól esik visszagondolni a pár nappal ezelőtti, hangos, erős, energikus

lüktető, szakadó, hűsítő esőre, amikor az erkélyről ezt a képet készítettem.

Nagyvárosi örömök

2009-07-03T06:10:00.000-07:00

Az egyik közeli játszótér mellett, tegnap délelőtt vízszerelés folyt. A játszótéren egy aprócska tócsa keletkezett. Megengedtük a gyerekeknek, hogy belemenjenek, sőt, mi is levettük a szandálunkat, beleálltunk. A vízszerelő bácsik, észrevették, hogy a nagy hőségben örülönk a víznek. Fogták a csövet, és jó vastag sugárban növelték a kis pocsolyánkat egy aprócska tóvá, látszott örülnek, hogy micsoda hangos vidámsággal fogadják a gyerekek. Nagy játék kerekedett, hol azt játszottak, hogy flamingók, és álldogáltak a vízben, hol azt, hogy krokodilok, majd teknősbékák és négykézláb mászkáltak. Majd voltak még sasok, és járt a (játék)fagyis autó is, ez utóbbi persze homokból, és lettek kis szigetek is. Annyira jót játszottak a gyerekek pusztán, vízzel, és némi fantáziával, hogy szerintem egyike lesz azoknak az emlékeknek amikre majd nagykorukban is emlékezni fognak. Mi meg a szokásos napirendet elhagyva hagytuk őket sokáig játszani, nem tödődve az ebédidővel, a vizes-saras ruhákkal. Nagyon jó volt nézni, mennyire jól érzik magukat.

(egy személyes öröm, hogy egyik legjobb barátnőmmel, akit már kb. 5 éve nem láttam, mert Kanadába költözött, hazalátogattunk, és újra eltölthettünk együtt némi időt, mitől van az, hogy van akivel 5 év után is követlenül ugyanott folytatod, a másikkal meg, aki szintén jó barát egy hét is távolságot tud teremteni? Mindenesetre jó volt látni Katát Torontóból, remélem ezentúl sűrűbben hazajön :)

Tánc

2009-07-01T22:58:00.000-07:00

Néha előfordul, hogy a játszótérre, valaki egy új, a többiek számára nem ismert játékot hoz ki, általában valamilyen gyerekjármű, és kicsit az határozza meg, az aznapi játékokat. Hát tegnap egy kisfiú egy puskát hozott ki, aminek ha meghúzta a ravaszt, vagy megnyomta a gombot, lövöldözés hangos hangját hallhatta az egész játszótér, illetve különböző, lövésre buzdító angol jelszavakat. Sok rohangászás után a kisfiú, csak unottan ücsörgött az egyik játéklovon, és nyomogatta a gombokat, folyamatos ratatatát hallottunk így. Eszter és az egyik kis barátnője eleinte zavartan mosolygott, majd a hangra, a ritmusra édesen táncolni kezdtek. Szép volt, ahogy a rondaságot próbálták vidámmá, és széppé tenni.

Eszembe jutott, mennyire meghatott, mikor Eszter még a pocakomban volt, és elmenünk az orovosomhoz, ott a szivhangvizsgálaton Benedek és Robi volt velem, Benedek Eszter szívhangjára táncolni kezdett.

Este megkérdeztem Esztert, mi volt a legjobb, és a legrosszabb. A legjobb az uzsonna volt, (barack és keksz, ki tudja miért) és a legrosszabb a puska, válaszolta. Ezzel a válaszával újra meglepett, mert akkor semmi nem látszott ebből, legalábbis én nem vettem észre rajta, hogy többet érzékel a puskából, minthogy egy hangos játék.

Hét

2009-06-29T13:38:00.001-07:00

Csillától ( http://csilla-firkak.blogspot.com/ )kaptam ezt a stafétabotot. Hét dolog rólam. Első :) de ez még nem számít bele, hogy a kérdésen a végtelenségig tudnék gondolkozni, hogy mi a legfontosabb hét. Mégis, ma elhatároztam, hogy ez a hétköznapi kellemesen fárasztó nap után, ami első hétnek eszembe jut, azt írom. Köszönöm a játék lehetőségét.

1. Lenyűgöznek a különböző kulturák, a másféle életformák, a sokféleség, a sokszinűség, ez meghatározza sokszor a választásaimat, étel, film, könyv, zene, kiállítás, egyéb program.
2. Nyitott ember vagyok, elfogadó, ezért barátomnak tudok elfogadni egymástól nagyon különböző embereket.
3. Nagyon nehezen döntök, a végtelenségig mérlegelek.
4. Az úszás, a vízben levés számomra valami misztikum, metitáció, relaxáció. Nagyon sokat jelent számomra.
5. Nagyon szükségem van emberi kapcsolatokra, rám igazán jellemző, hogy társas lény vagyok.
6.Öntörvényű, szabad ember vagyok, aki nehezen birja a kötöttséget, a szabályok követését, ám mégis, túlságosan is foglalkoztat, de nem befolyásol, max. elbizonytalanít, mások véleménye.
7. Igyekszem megtalálni azt az utat, ami az enyém. Sosem akarom abbahagyni az útkeresést.

+ Minden gyerekemtől tanultam valami nagyon fontosat. Igyekszem méltő lenni a legfontosabb feladatomhoz, életcélomhoz az ő nevelésükhöz.
A mesterségesen keltett szükségletek helyett csak a saját vágyaimra vágyok :). A gyerekeimet megtanítani arra, hogy mi minden jó van, itt a földön, mi minden hoz boldogságot függetlenül a pénztől, vagy a körülményektől. Legjobban, a hazugságot, a rosszindulatot, a manipulációt nem szeretem.

Muszáj leírnom, hogy míg ezt a hetet gyüjtögettem, valahonnan a semmiből, folyton ez a József Attila vers jutott az eszembe, és fel fel bukkant a gondolataim mögül, mint valami háttérzene:

A hetedik

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

.......

Lovas és Figurina

2009-06-28T14:52:00.000-07:00

Ezen a hétvégén volt a mi kis környékünk legjobb ünnepe a Szt. László napok

Szombaton volt Alma együttes koncertje,-ami nekem nem tetszett, számomra egy volt a kiábrándító gyermekműsorok között. Mostanában egyetlen jóval találkoztam, a Búgócsiga Zenede a MüPa-ban, azt bárkinek jószívvel ajánlom. Ezután a föld mélyén lévő hosszú pincerendszeren egy kis túra, a Dreher család régi romos villájának megnézése, és a kis kápolnát is megnézhettük belülről. Több kedves, ismerős kisgyerekes családdal volt ez közös program. Ezen a napon, este lefekvésnél megkérdeztem Esztert, mi volt a mai napon a legjobb, és mi a legrosszabb. Eszter azt felelte, a legjobb a zene, a legrosszabb pedig...: a ló. Kutatnom kellett az emlékeimben, mintha elmentünk volna ma tényleg egy ló mellett délelőtt tényleg. Milyen ló: Az a barna, amelyik ott állt. Beszélgettünk még róla, ledöbbentem, milyen a gyermek lelke. Történik egy apróság, ami számomra csak egy villanás, észre sem veszem szinte, ő meg nem mondja, és estéig megmaradó szorongást kelt benne. Ha nem kérdezem aznap este sosem tudom meg. Hogy az a nagy állat, amit ő még közelről sosem látott talán, megijesztette, hiszen egyáltalán nem ismeri.

Lovasbemutató

Késve érkeztünk, már messziről szép énekhangot hallottunk, odaértünk, már nyargaltak a lovakkal, régies öltözékben, korapeli sátorral, valaki a Honfoglalás dalt énekelte, ami nem a kedvencem amúgy, de most gyönyörű volt. Ott, a helyszinen énekelte, egy szép ruhába öltözött lovas. Fű, lovak, zene, látvány, nemtudom mivolt velem, tele lett a szemem könnyel, meg voltam hatódva valahogy és libabőrös lettem az egésztől. Rejtegettem az érzéseimet, mert nem is értettem, utólag megtudtam, hogy másokra ugyanilyen hatással volt(nem én árultam el először). Szóval többen elsírtuk magunkat, erős érzelmi hatása volt. Csak tudnám, hogy konkrétan mitől. Gyönyörű volt.

Tapasztalati úton is ni egy kort elég érdekes élmény, olyan időutazás szerű, kár hogy nem alkalmazzák ezt iskolákban, oktatás során. Látni a lovasokat, a repülő nyilakat, az égő szalmát, az ügyességi lovas játékokat, a lovagi tornát. Egy számomra érdekes momentum: Álltunk egy nagy fa alatt, néztük a műsort, épp az volt, hogy körbenyargaltak a lovasok, és egy középen lévő szalmazsákra nyilaztak, valami rossz érzés kapott el, paramami dolog, hogy mi lenne, ha egy nyil felénk repülne, nemigen volt erre esély, mert nem úgy álltunk, csak éreztem, hogy nem kellene e hátrébb húznom a gyerekeket, vagy elfordítani a babakocsit, benne Ábellel, erre kb. 2 perccel, előttünk landolt szép lassan egy nyílvessző. Pont a műsor végén szakadni kezdett az eső, így mindenki befutott az épületbe. Itt kávézgattunk, sütiztünk, a gyerekekkel megkostoltattam a pattogós cukorkát, múltkor ugyanitt sikerült egy másik gyermekkori idétlenséget a cigirágót megmutatni, és még Limó is van.

Konkrétan ilyesmi volt: ősmagyar-, középkort, illetve Szent László egyik legendáját is megelevenítették. Az eseményre kilátogató nézők láthattak sólyomröptetést, lovasíjászatot, phalanx lovassági harcmodort, különböző hadipróbákat.

Itt bent, nem sokkal később a Figurina Bábszinház (http://figurina.mlap.hu/) előadását láthattuk. Bárkinek nagyon ajánlom, aki szereti az eredetit, és a szép régi tárgyakat. Négy mesét láthattunk, a bábok tulajdonképpen mindennapi használati tárgyak voltak, bemutatva így azt, hogy fantáziával, bármiből lehet báb, illetve érdemes hagyni a gyerekeket akármivel játszani. A Hófehérkét és a hét törpében minden szereplő gyertya volt, a törpék, hét különböző kicsi szines, Hófehérke csavaros fehér, a Nyúl és a Sün-ben a sünik mosdókefék, a nyuszi pumpa, Volt még a Csipkerózsika, amiben a bába (szemüveg) azt ajánlotta, a gyermekre vágyó királyi párnak (kötőtű és egy guriga cérna) hogy költözzenek közelebb, szeressék egymást, és ne aludjanak :) Szerepelt még régi vasaló. A Piroska és a Farkasban csupa konyhaidolog szerepelt, vöröshagyma volt az anyuka, paradicsom a Piroska, a nagymama krumpli, a farkas egy régi reszelő. (a nagymama hálóingje a krumli héja :) Ezt elég zagyván írtam le, van akinek tetszik az ilyesmi, van akinek nem. Én látok benne sok, jó fantáziát. A végén elmondta az előadó, hogy ilyeneket tudnak a gyerekek is játszani, ha játszhatnak így használati tárgyakkal.

Gyurma

2009-06-26T14:05:00.004-07:00

Végre! Annyi sok kudarc után..ahányszor eddig különböző ajánlott recepteket kipróbálva só-lisztgyurmával próbálkoztam, az izgatott várakozásból mindig csalódás lett, Nekem nem sikerült. Ezzel a lendülettel álltam neki kipróbálni, mondtam is, hogy utoljára egy ajánlott receptet...és hurrá, hatalmas volt az öröm, mert tényleg sikerült, igazi, jó minőségű gyurma lett belőle, és nagy élmény volt, hogy mi készítettük:

"20dkg liszt 10dkg finom só 3dl víz 1ek étolaj 1kk citromsav Színezéshez a vízben feloldottam egy maradék tojás festéket, de lehet temperával, textil festékkel is. Az egészet egy lábosban összekeverjük és addig főzzük folyamatos kevergetés mellett lassú tűzön, amíg az egész összeáll egy gombóccá és elválik az edény falától. Kb. 2 perc az egész. Zárható dobozban, hűtőben sokáig eláll. Az állaga olyan, mint a most kapható, jó minőségű gyurmáké, nem ragad, megszárad, könnyű takarítani. "
Végig bennem volt, hogy használhatatlan lesz. Nagyon meglepett, hogy egy tényleg nagyon jó gyurma lett belőle.
Ezt nem lehet elrontani, ha mindent a recept szerint csinálsz.

Tojásfestékkel festettük, ha tudtam volna előre, hogy ilyen sok lesz, és ilyen jó, több részletben, többféle szint készítettem volna. Eszter cukrászdát játszott, és apró sütike,t gombócokat készített, Benedek tengeri állatokat, Ábel a teljes idő alatt ribizlit evett. Azt hiszem sokszor készítünk még ilyet majd.

Álmosító sötét

2009-06-26T05:40:00.000-07:00

Alszik mind a három gyerkőc. Ez a feltöltődési időm minden nap. Bármilyen fáradt vagyok, ilyenkor szinte sosem alszom, hanem keresgélek, írok, olvasok, beszélgetek itt az interneten. Ma olyan sötét, esős idő van, hogy azt hiszem odagurulok a kis Ábi mellé megszagolgatom a kis izzadt buksiját és alszok én is.

Benedek számára a napok még mindig a bringázás körül folynak. Legalábbis a gondolatai, állandóan menne, soha meg nem unja. Azt hiszem azért van ilyen nagy jelentősége az egésznek, mert mintha változott volna ezzel a képe önmagáról. Eddig kicsit félénk, szorongós ügyetlen-nek látta magát szerintem, -amig pótkerékkel ment, mi beszéltük rá időnként, hogy jöjjön bicajjal, de csupa stressz voltm, nem akarta, nem szerette, félt. Most meg a kétkerekű nagyon gyors megtanulása óta, hatalmas az öröme, hogy ő erre képes, egyedül! Látom, hogy ügyesebbnek, vagányabbnak, fiúsabbnak érzi magát. Szerencsére a mellettünk lévő, kedves, nagy zöld parkban, még kis kreszpark is van gyerekeknek, körforgalom, táblák, utak, kanyarok, elég nagy, és sok fa, csicsergő madarak veszik körbe.

Tegnap este eljutottam barátnővel kávézni, nagyon nehéz volt elmenni, elindulni, mert azt éreztem, rengeteg dolgom van, úszok a tennivalókkal. Végül valahogyan meggyőződtem, hogy menjek. Jót tett. Finom kávé, finom süti egy jó könyvesboltban.

A gondolataimat továbbra is át át szövi a szeptembertől induló változások elképzelése. Ez olyan hatással van rám, hogy minden percét élvezem a jelennek. bármilyen nehéz, végeérhetetlen feladatok vannak, nagyon jónak élem meg, Ábelt pedig nagyon cukinak.

Az autó, Benedek műve, nagyon birom ezeket a kreatív játékötleteit.

Mostanában azt játszák, hogy Benedek Morzsi kutya, Eszter Cicamica és Ábel pedig Buksi :)

Mai mese és más apróságok

2009-06-23T05:40:00.001-07:00

Benedek mai napon is készített egy mesét, azaz, rajzolt egy képet, és, a válasz most is egy jó pár soros kis történet lett. Lejegyeztem ma is (hátha később még elemezgetem, plussz szereti, ha visszaolvasom neki, büszke magára:):

Egy parányi földdarab van a tenger közepén. Egy nagy kaktusz áll rajta, látszik a képen, hogy mindjárt egy hatalmas szigetté fog változni, mert a víz alatti vulkán felnyomja és szétteríti. Látni lehet azt, hogy fák fognak itt gyökeret verni. Látszik az is, hogy madarak fognak rakni fészket, mert ha felnézünk, viharmadarak száguldanak el afejünk fölött.
A sziget évről évre mozogni fog. Mielőtt szigetté alakult volna, látható, hogy egy nagyhatalmas törmelékfészekben halászósas fiókák fészkelnek a kaktusz tetején. (kérdésre, akkor még csak egy parányi földdarab volt ott, azon volt a kaktusz!)

Budapest utcáin ilyenekre bukkanhat az ember, ha lassan sétál, és mindenre figyel. Ananászt falatozó kis csiga, Benedek talált ezen kívül még szép kavicsot, egy csavart, és egy 10 fillérest is. Ilyenek történnek velünk a napokban. Egyébként jól feltalálják magukat, pikniket rendeznek az állatoknak, pléddel, és mindenféle ennivalókkal. ilyeneket hallok: ki kér kakaspaprikást? itt van halászlé, van sajt nálam Morzsi kutya.

Nincs bajom végül is a napok óta tartó esőzéssel, bezártsággal, csak ne lenne ilyen alacsony a vérnyomásom sok kávé után is, hogy olyan érzésem van, mintha ébren aludnék.

Ma adtam mindhármuknak egy nedves szivacsot, míg a gombócokat főztem ők mindenféle ajtókat tisztítottak: anyaaaa, nem hagy nekem koooszt! - így panaszkodtak egymásra.

Esik az eső

2009-06-23T05:34:00.000-07:00

Bentről csúnya, kint meg szép :)

Benedek-mese

2009-06-22T06:51:00.000-07:00

Benedekem újra fest, annyi kellett hozzá, hogy vettem ecseteket, régóta, nagyon szeret festeni, amikor a mai alkotásról megkérdeztem, hogy mi az, a következő mesét jegyezhettem le, nagyon gyorsan kellett írnom, szerencsére kérésre újra és újra elismételte.

Nyáron a piros tarisznyarákok kimennek a sziget aljába, hogy az ikráikat a vízbe tegyék. Az ikráktól fekete a víz, és az erős vízverésben még a levegő is fekete tőlük.

Erős, mérgező porokkal hinti be az ikráját és kisodródnak a nyílt óceánra és visszatérnek biztonságosan a szigetre.

Egy maszatsügér ugrik, hogy bekapja az első ikrát, egy nőstény piros tarisznyarák el akarja kapni, de nem sikerül, mert a maszatsügér túl magasra ugrott.

A második képen egy sátor előtt tűz látható, a hegyen, nem mondta, de tudom, hogy a Kaláka dal, azaz a Kányádi vers ihlette, sokat hallgattuk mostanában, hogy Az indián és a néger, tüzet rakni épp úgy térdel, mint a Hargitán a pásztor...

Kerékpár mánia és pihenős, semmittevős hétvége

2009-06-20T13:14:00.000-07:00

Benedek annyira megkedvelte a kétkerekűzést, hogy csak na. Tegnap, nem túlzok kb. 5 órát bringázott egyhuzamban. Az apák napi apuka meg boldogan olvashatott mellette a parkban. Nagyon ügyes Benedek, és olyan szépeket mond a kerékpározásról. Ez a legszebb nap, mondta amikor a család kíséretével elbringázhatott a képen látható tóhoz. Persze a kislány is ragaszkodott hozzá, hogy kerékpárral menjen, igaz négy kerékkel, így tőle sem volt ez kis teljesítmény.
Tekintettel a rossz időre a bringázást leszámítva itthon "loptuk a napot".
Sokat hallgattunk zenét, táncolgattunk, énekelgettünk együtt. Így bukkantunk ezekre a szép dalokra, és erre a szimpatikus mozgalomra:
Song Around the World
http://www.youtube.com/watch?v=tAjFnJuk1Aw
http://www.youtube.com/watch?v=4xjPODksI08

Nagyon jókat játszanak együtt ezekben a napokban ahogy a lakásban kényszerülünk tölteni az időt. Olyanokat játszanak, hogy osztálykirándulás, vagy a szöcskének születésnapja van, vagy zenei együttes próbál, vagy épp most megint hentesbolt :) (most épp ezt hallom, most kérek lovacskahusit.
Ujabban csupa nevetés velük az élet, tegnap vacsora közben is folyton nevettettek minket. Tegnap reggel, Ábel az ölemben közben egy piros fakockát próbál folyamatosan a számba tenni, mikor szóvá teszem, Eszter felkiált: Az plankton! azt játsza hogy bálna vagy és etetni próbál.

Derüs pillanatok

2009-06-19T05:09:00.000-07:00

Az első nap, a régi kerékvágásban

Erős boldogságérzetem van, olyan jó nekem, szeretek velük lenni, nagyon jó.

Jó volt ma velük a játszótéren, sarazni, csepegtetni, várat építeni, jó velük beszélgetni, lenni, nevettetni őket

Jó, hogy az előbb ehettem egy nagy tállal a kedvenc gyümölcsömből a cseresznyéből, most hogy mindhárman jóízűen alszanak

A cseresznyét Évi hozta (szemben lakik, és a két gyerkőce Benedek csoportjába jár) elhozta Benedek anyáknaki rajzát is, mellett volt egy szivecske, beleírt szöveggel, amit elvileg a gyermek diktált, végülis hihető, mert sokaknál volt ilyen, hogy azért szeretem anyukámat, mert...elvisza McDonaldsba ebédelni,. vagy mert mindig beteszi nekem a filmet amit kérek, bekapcsolja nekem a tévét, vesz motort, ezt csak azért írom, mert talán nem az ovonénik találták ki a gyerekek helyett a szöveget, ugyanis a Benedek szövege alapján azt gondolnám: (olyan nagyon idealizált)

Azért szeretem anyukámat, mert ölelget, ölbe vesz, játszik velem. Mindig segít nekem, ha valami rossz történik. És mindig segít nekem felöltözni, ha én nem tudok. Nagyon finomakat főz. Este altatódalt énekel nekem.

Hát csak néztem. Én altatódalt? és hogy játszom vele? hááááát, nem inkább csak kiabálok és veszekedek folyton? Nem vagyok olyen, mint a fenti sorok mutatják, szerintem a szemében sem. Az öltöztetés is, inkább csak veszekedtem vele mindig, miközben a két kicsit próbáltam terelni az oviban, hogy öltözzön már át, mert nem tudok segíteni.

Azt mégis el tudom képzelni, hogy ő fogalmazta így, ilyen jóra, mert Benedek ilyen, ilyeneket bír gondolni, és mondani. Tegnap a nagy Kaláka hallgatás, éneklés után előállt azzal, hogy a cinegének vidám az ének, mert lett kiscipője, szóval valahogy átköltötte, hogy a cinegének is jó legyen.