Eszterről, Benedekről

A Diótörót néztük, a Nemzeti Táncszínházban, megyünk hazafelé, kérdezem, Eszter, neked melyik szereplő tetszett a legjobban? "Hááát, a karácsonyfa nagyon szép volt. "

Az előadás után Mikulás csokoládét adott a gyerekeknek, ő egy pillanat alatt kibontotta, és az egészet megette. Később mondom neki, hogy sietünk haza, pl. ebédelni, én nem ettem, meg sem kínált a csokijából. E: "Nem akartam, hogy elromoljon a fogad."

Felmegyünk a metrózásból, az aluljáróban egy bácsi hegedül, Eszter arca felragyog, nagyon lelkesen mutatja, és mondja nekem: Oda nézz anya, látod, hallod? (nagyon lelkesen, mintha az egész Diótörő nem hozta volna így lázba) A bácsi észleli a pillanatot, ránéz Eszterre és azt mondja: Mennyből az angyal, és elkezdi hegedülni...szép, kedves pillanat..mesélem a családnak, amikor hazaérünk...mire Eszter kiegészíti, szerinte ez úgy lehetett, hogy a bácsi biztos valamelyik ovistársának a nagypapája. Meglepődve kérdezzük, hogy ezt miből gondolja. Abból, mondja Eszter, hogy biztos látta őt az ovisműsoron amiben ő angyalként szerepelt.

Ma amíg a testvérei aludtak, mi meglepetéssütit sütöttünk. Nagyon tetszett neki, majd míg a süti sült, ő söprögetni kezdett, és beszélni: Meggondoltam, inkább mégsem táncosnő, vagy énekesnő leszek, hanem inkább söprögetőnő, éttermekben fogok söprögetni, nagyon tetszik neki, elmondja még sokszor különböző változatokban, söprögetőnő, söprögetőasszony, majd inkább meggondolja magát, és sütőasszony, sütőnő akar lenni, és Magyarország minden emberének akar finom sütiket sütni, mindig kiválasztja majd a legfinomabbat és azt adja nekik, és minden anyukának meg fogja dicsérni a gyermekét, hogy nagyon cuki.

Pár napja történt:

Eszter játszik két babával: "Anya nézd, nekem két Jézusom van, az egyik Jézusom barna bőrű, a másik meg fehér!"

Pár hete történt:

Körülnéztem a fagyasztóban, találtam egy tavaly HÓGOLYÓ-t!! :)) (igazit!, tavaly többet is be kellett tennem, amit Benedek egy számára kedves kislánytól kapott)

És még egy Benedekes:

Benedek (6é) csak fekszik az ágyon, és néz maga elé, kérdezem: mit csinálsz? B: csak gondolkozom az élet dolgairól , én, és például miről? B: például, hogy hogy alakult ki egy nép? milyen lehet egy kutatás? hogy építenek egy tengeralattjárót?-ilyenekről. Akkor jól van, mondom és gondolom én :)

Ma délután azt játszották, hogy Eszter Mária, a polója alá egy pici játékbabát tettek, és eljátszották a betlehemi történetet (Eszter az oviban, Benedek a bábcsoportban résztvevője volt a betlehemi előadásnak) nem is eljátszották, hanem ezt a témát játszották.

Pár napja a Diótörő, azelőtt a Vili a veréb volt szerepjátékaik ihletője. A gyerekeim szinte csak és kizárólag ilyeneket játszanak, történeteket, fantáziákat, semmivel, vagy kelléktárgyakkal. Tényleg azelőtt a Piroska mese játszása volt pár napig, mert a téli holmik előkeresésekor kézbe kerültek a jelmezek.

Rendes játékokkal, amiket valahogy kell játszani, aminek bármiféle szabálya van, szinte sosem játszanak. Ezért nehéz is játékot venni nekik. Illetve néha nem tudom, hogy nem kellene e.

Egyik nap rémálma volt Eszternek, éjszaka ébresztett riadtan, hogy vigasztaljam meg, nem számítottam rá milyen igazi rémálmot fogok hallani. Egy csontváz volt, beszélt és mozgott, és azt mondta neki reszelős hangon, hogy engem, az anyukáját el fogja vinni.

Akkor sikerült megnyugtatnom, azt mondtam neki, az ember sokszor álmodik olyasmit, amit érez, pl. ha ő aggódik értem, félt, hogy ne veszítsen el, (sok mesében meghal az anya vagy mert foglalkoztatja az öregedés, a halál)és azért álmodik ilyet.

Végül nappal elintéztük, reggel részletesen elmesélte az álmot. Elmondtam, hogy a csontváz valójában nem tud mozogni mert pont az élet hiányzik belőle, ami mozgatja. De ha mégis ilyen lenne, az apukája, testvérei úgyis megvédenének. Mindjárt tervet is szőttünk, a 3 fiú, és Eszter minden hódolója, Benedek minden barátja, a testvéreim felsorakoztak, karddal, puskával támadtak a csontvázra, majd rengeteg hógolyóval megdobálták (őket, mert mint kiderült volt egy kék boszorkány is, aki az összes ennivalónkat és pénzünket is elvarázsolta). Szóval a gyerekekkel közösen lehógolyóztuk Eszter rémálmát. Remélem sosem tér vissza, bár éppen ma jutott az eszembe, hogy Benedek is pont ilyen idős korában szenvedett egy ideig a rémálmoktól, igaz ő egyáltalán nem tudta elmesélni, felébreszthetetlen volt belőle.