Lassan minden a helyére kerül

Azaz, ma mertem lógni, hogy Ábival lehessek egyedül csak vele, vele törődjek, rá figyeljek, megkostóljam azt ami lenne, ha nem mentem volna iskolába. De mentem, és ez jó is, de nem kahpat akkora hangsúlyt az életemben, nem egyetemista vagyok, akinek mellesleg van 3 kisgyermeke, hanem három pici anyukája, aki mellette egyetemre jár.

Muszáj lógnom, néha nem mennem és csak vele lennem, ez nagyon jó mindkettőnknek, és kell ez ahhoz, hogy később ne bántson, hogy nem figyeltem rá mig apróka volt. Egyre több szót próbál mondani, persze egyelőre én értem főleg, mások számára csak a nem szó érthető amit viszont éjjel nappal mond nagy élvezettel.

Eszter boldog a balettjával. Szerda előtt két nappal és utána két nappal gyakran mondogatja, hogy balett, balett, balett..

Benedek a tengeri állataival rendszeresen tengeri éttermet nyit, persze halászás után, és finomságokat süt főz nekünk Az étteremben Buena Vista Social Club muzsika szól, Eszter a táncosnő, Ábelnek a bohóc szerepet adták. Az elkészült képek óta továbbfejlesztett változat van, az Ikea irodabútor, nálunk éjjeliszekrény-ugye a gáztűzhely, arra kerül a doboz rácsos teteje, ami a grillező, ja és mostanság a kettő közé piros duplo kockák, ez jelzi az izzást, a tüzet, és a tetejére finom tengeri finomságok. Benedek mindenféle szószokat készít hozzá. Eszter néha cukrászdát nyit mellette.

Más: ha apás- anyás játékot játszanak, érdekes, hogy Ábis sosem lehet tesó, vagy gyerek, neki mindig a "papa" szerepét adják :)

Milyenek vagyunk...

Egyik este levágtuk itthon a fiúk haját. Hajnyíró géppel, amit nehezen viselnek, ezért, hogy ne izegjenek mozogjanak, az én feladatom volt, hogy lekössem őket. Szép és jó lett volna ha bábozok nekik, de ez csak most jutott az eszembe, akkor fáradt voltam, és a tévét kapcsolgattam (máskülönben-nem mentegetőzésképp, de szinte sosem nézünk tévét). Tehát kapcsolgattam, (ami amugy nem szokásom soha) és figyeltem, hogy mindhárom gyerkőcömet teljesen más hozza lázba, Benedek, a természetes, tudományos műsoroknál örvendezett és kérte, hogy hagyjam ott, Eszter ott, ahol tánc, zene, hangverseny volt, Ábel a tenisz és a foci láttán örvendezett hangosan. Ez ki is fejezi a személyiségük főbb vonásait. Hihetetlen mennyire mások hozzánk képest, és egymáshoz képest is.

Elkezdtem már a karácsonyi ajándékokat beszerezni. Nincs már szükség több játékra, de azért szeretek igazi vágyakat kifürkészni, megvalósítani. Amit Benedeknek vettünk, nem olyan nagy dolog, műanyag tengeri állatok, (különböző rákok, polip, teknős, halak, tengeri csillag, rája..) olyan jól kitaláltam, hogy naponta beszélt erről a vágyakozásáról, mi meg hallgattunk, egy nap Robi már nem bírta tovább, előjött azzal hogy adjuk oda. Hát engem sem kellett túl sokáig győzködnie. Odaadtuk, egyszerűen leírhatatlan milyen hatalmas örömöt szereztünk vele, komolyan annyira örül,t hogy a szemeink megteltek könnyel, olyan nagy pillanat volt, hogy csak na. Spontűn, igazi örömszerzés, beszél a vágyairól és egyszercsak ott terem...Olyan jó volt, és azóta olyan jókat játszik.
Ma teljesült egy másik vágy a kislányunknak is. Ma vittem el a balettra, ahová két éves kora óta vágyakozik. Nagyon tetszett neki, bement, már korábban csinálta amit a nagyobbak mutattak neki. Egyedül, azaz nélkülem bement, és végigtáncolta az ötven percet. Nagyon ügyes volt, nagyon akarja.
Nagyon pörgősek a napjaink, alig van lelassult idő együtt, csak az a szűk kis este, és akkor kellene mindent csinálni. A reggelek feszültek, rohanósak. Ez mindenkinél igy van? Vagy valamit rosszul csinálunk? Ha iskolás lesz egyikük még ilyenebb lesz? Szeretném, ha sok, lassú együttlevős időnk lenne. Én úgy emlékszem nekem olyan volt a gyerekkorom, de most nem értem, hogy hogyan.

Az elsőszülött joga..

Nem tudom, honnan találták ki a gyermekeim, de a születési sorrend bizonyos előnyöket biztosít, ezt mostanában folyton hangoztatják. Benedeknek jár minden először, az első szelet csoki, neki adni oda először a pohár innivalót, ő választhat előbb mesét, ő játszhat először akármivel-mert ő született először, majd Eszter hisz ő másodszor, és végül Ábel. A két "nagy" nagyon egyetért ebben. Ábel még kicsi, nem érti, tiltakozik a hátrány ellen, amíg sorra nem kerül mondja a magáét.


Az ősszel nem tudunk betelni, még ma sem vittem őket sehová, egy nappal meghosszabbítottuk a szünetet. Kint voltunk, játszottunk, gyönyörködtünk.

B: úgy sodorta fújta a leveleket a szél a földön, hogy úgy nézett, ki mintha a tenger hullámozna, a tenger sárga levél.

A gyönyörű kék égbolton figyeltük, ahogy a magas fákról ereszkedik lefelé a sok apró levélke, pörögve, forogva: " mintha apró ejtőernyős kis manók szállnának lefelé"

Őszi vidámság

Nincs szükségünk túl sok mindenre, hogy jól érezzük magunkat. Csodálatos napsütésben, aranyló őszi levelek között együtt lenni, nagyokat nevetgélni, játszani a gyerkőcökkel. Ezek a semmiségek töltik meg igazán örömmel a lelkünket.

Párnacsata és diafilm

Hatalmas párnacsata volt minálunk tegnap este, megtelt a lakás a gyerekek nevetésével.
Diafilmnézés követte, Laci és az oroszlán és a Harcsabajusz kapitány-nem tudom mi a titka ennek a mesének, de nekünk is ez volt a kedvencünk gyerekkorunkban.

Selyemhernyó és a többiek

Benedek ötletei, fantáziája gyakran szórakoztató néha bosszantó :)
-Selyemhernyókkal jött ment, egyre több lett belőlük, azaz fehér madzagokkal, vastag cérnákkal járkált, mondogatta, hogy selyemhernyók, tette őket ide oda, játszott a madzagokkal és a játékállatokkal együtt...a mi hibánk, hogy nem jutott eszünkbe utánajárni honnan jönnek ezek a "selyemhernyók" -Régóta van egy kárpitozott matracunk, amit, egyfajta vendégágyként, pótágyként használunk...hát ebből szedegette ki a madzagokat
-Nekünk, most, hogy jött az ősz, hűvösebbek a napok sem kell hideg kilincsekhez érnünk, Benedek ujjbábokat húzott a lakás kilincseire-kilincsmelegítőként, a legtöbb helyen polip van.
Legtöbbször sziveket, virágokat rajzol mostanában, Nekem, elhalmoz a szeretetével. Sokat ír számokat, ez foglalkoztatja mostanában. Nagyon féltékenyek egymásra ezen az ovis szünetes héten, küzdenek azért, hogy nehogy bármiben kevesebbet kapjanak, mint a másik. Eszter kruppos volt a múlt két éjjel. Máskülönben béke van, szeretjük egymást, szeretünk együtt lenni. Lassú nyugodt hetünk van, megpihenés még a következő, karácsonyig tartó hajrában. Jövő hét már nagyon mozgalmas lesz. Eszter talán kipróbálja a két éves kora óta vágyott balettet. Kíváncsi vagyok, hogy a valóságos találkozás során is annyira tetszeni fog neki.

Fejezetek

Már régen szerettem volna írni, de nem jutott rá idő, így összegyűlt egymástól eléggé különböző kis dolgok, amit szerettem volna leírni.

1. Medvecukor Benedek módra:

2, Az iskola rengeteg élménnyel gazdagít, ezekről szerettem volna írni bővebben, hogy most mégsem megy arról majd a legvégén. Tetszett, hogy voltunk görög ortodox templomban, zsinagógában hatottak rám ezek a dolgok. Láttam jó néhány gondolatébresztő filmet, pl. a Virdzinat, hallgattam előadást Mongóliáról. Az előadások nagyon jók. Jó megismerni a világ, a kulturak a vallások különböző arcait. (van megoldhatatlannak tűnő nehéz feladat is :) de remélem mégis, hogy menni fog. Nagyon jó filmajánlókat, könyvajánlókat, előadás és programajánlókat írhatnék.

3. Tegnap kirándulni voltunk. Csodálatos őszi nap volt, kirandulóidő, meseszép környezet. A gyerekek este édesen vették számba az élményeiket: a Morgó nevű gőzmozdony, hogy láttunk dalmata kutyát, barangolás az erdőben apával, köveken átmentünk a patakon, zenélt a Kolompos Együttes, felkapaszkodtunk a hegyoldalon a gyökerekbe kapaszkodva, ettünk finom mézet (medvehagyma, galagonya, selyemfű) szagolgattunk fűszernövényeket, tapogattunk terméseket, stb. Jó volt ezt leírni, mert nagyon jó nap volt, sok nevetéssel. Ezt a mostani hetet nagyon vártam, hogy sokat lehetek velük együtt csak rájuk figyelve lelassult időben. Kár, hogy épp e hét első napjára esett

4. A hallásvizsgálat, sok év óta újra először. Amibe kapaszkodtam, hogy talán az egykori balesetem (álkapocstörés) okozta a dolog, és nem romlott, hanem stagnáló állapot, ez megdőlni látszik. Sajnos a bal fülem is olyan már, mint a jobb volt, azaz romlott, ez azt jelenti nagy valószinűséggel, hogy tényleg otosclerosis. Reméltem nagyon hogy nem az, belehaltam annó mikor ezzel a diagnózissal mentem haza 2001ben, hogy én, aki társasági lény vagyok, kapcsolatokban élő, sokat beszélgető, másokat hallgatni tudó és szerető ember, szépen lassan elveszíytem a hallásomat. Most itt van újra, és a legrémisztőbb nem is az iskola, az most ebből a szempontból mellékesnek tűnik, hisz nem tudom, hogy mikor és mennyire fogom elvesziteni, milyen gyorsan, milyen lassan, és hogy meddig segithet a készülék. Annyira fáj, bárcsak tudnék sírni egy nagyot, most amig alszik ez a három édes gyerek. Szeretnék velük sokat beszélgetni, nevetni, és kamaszkorukban nagy beszélgetésekkel segíteni nekik. Aki ebbe a cipőbe kerül, a neten keresgélve látom, hogy mindenki igy szenved lelkileg, nagyon ehéz. Elnézést, ha valaki nem akart szomorút olvasni.

U.i.: Néhány óra múlva-Addig is míg..sütöttem sütőtököt és almát, fotóalbumokat nézegettem a gyerekekkel,és született néhány gondolat (fogadalom?):addig is, keveset figyelek belülre, hanem amennyit csak lehet, inkább másokat hallgatok, másokra figyelek (hisz ki tudja meddig) a számitógépet sokat tartom kikapcsolva, magamat bekapcsolva az életbe, (mert ráérek utána a gépen függeni és ott elégíteni ki a kommunikációs vágyaimat)megpróbálok arra figyelni ami van, nem arra ami nincs, és amig van megtölteni, kihasználni amig csak lehet,és remélem utána sem fogom hagyni magam, igyekszem ebből a leckéből is mindent megtanulni amit csak lehet, (volt már néhány kemény lecke)a két legfontosabb személy (anyám és férjem) (a gyerekeimen kívül) akikkel sokszor csatározásban állok ilyenkor kiderül, hogy nem véletlen ők vannak mellettem, mert ilyenkor, ha megrogyadozik a lábam hihetetlen erős határozott optimista támaszok birnak lenni, és annyi erőt tudnak adni nekem.Megyek gőzmozdonyosat játszani..

Tegnap volt a születésnapom. Vacak idő volt, de nagyon jó nap. Megengedtem magamnak, hogy lógjunk az oviból, bölcsiből iskolából Itthon voltunk és élveztem a gyerekek társaságát. Aranyosak voltak, ágyban sokáig mesét olvastam nekik, főztünk finomat, zenét hallgattunk táncoltunk, festettünk, rajzoltak nekem tortát, finomságokat.

Délután elmentem a 2 héttel ezelőtti rossz emlékek szinhelyére, a szemináriumra, váraltanul a készitett feladattal mindenkinek ki kellett mennie, előadnia, erre nem számítottam, olyan lámpalázas lettem, hogy csak na, majdnem kirohantam a teremből, de persze nem tettem, hanem kimentem és elmondtam, nem remegtem, nem féltem, sikerült. Ennek örültem.

A gyerkőcökkel még ma is bentről nézzük, ahogy a szél tépázza a fák lombját.

Érdekes, ha úgy gondolok az éveim számára, hogy X évvel ezelőtt kezdődött anyukám számára az anyaság, előtte szabad fiatal lányka volt, és ez az egész új volt számára, X évvel ezelőtt ismerkedett az anyaság érzésével, egy egynapos babával, minden akkor kezdődött el. (számomra)-így hihetetlen kevésnek tűnik valahogy, hogy ennyi évbe ennyi minden belefért. Ha meg konrétan a saját éveim számaként gondolok rá, akkor meg rengeteg, olyan sokféle különböző élet(szakasz) volt már benne. (és lesz még benne sok) Ami most van, az nagyon jó, három pici hálás, kedves kisgyerek édesanyjának lenni, érdekes, vágyott szakra járni, azaz magával az élet, a kultúrák különböző formáival ismerkedni. Aha, szóval mindenképpen sok év, csak anyu élete szemszögéből hihetetlen valahogy felfogni, hogy csak annyi év és ő nagyon máshol tartott.

Ezt a díjat kaptam Csillától http://csilla-firkak.blogspot.com/. Köszönöm szépen.

Ez a blogírás részemről titkos naplónak indult, illetve emlékmegőrzésnek. Valami más is lehetett benne, különben nem tettem volna nyilvánossá gondolom :) Viszont ismerőseim számára ismeretlen, nem árultam el senkinek. aki olvassa, személyesen nem ismer engem (egy kivétellel), hanem valahogyan, véletlenül rátalált. Én még egyelőre ott tartok, hogy nem szeretném, hogy befolyásoljon írás közben az, hogy tudom, hogy olvasnak, és valamilyennek kell lennem.

Örülök a díjnak, mert magam is sok blogot olvasgatok. Kifejezhetem, hogy néhány blogíró bejegyzését különösen várom. Nagyon nagyon szeretem Szösszeneteket Mártától: http://prodanmarta.blogspot.com/

Csodálatos világ az övé, tiszta, szép, valódi, nagyon szeretek hozzá látogatni. Picikét hasonlít a mi világunkhoz, nekünk is az a szép.

Anyamadár, ha lehet ismeretlenül, blog által megismerni és megszeretni valakiket, akkor én őket nagyon :) Olyan, mintha ismerném őket, velük örülök, ha örülnek, és mérgelődök, vagy szomorkodok ha az van. Úgy olvasok róluk, mintha kedves ismerőseim lennének. http://hicudzsi.freeblog.hu/

Eszter blogja, http://mindennapraegyjatek.blogspot.com/ azért kedves nekem, mert nem vagyok igazán ügyes, az a kreativ boltból ügyeskedő, könyvből fejlesztő tipus. Eszter blogján igazán eredeti, nagyon jó, könnyen megvalósítható játékötletek vannak. Sokat kipróbáltunk már.

Végül egy régi és egy új kedvenc:

Az első blog, aminek rendszeres olvasója lettem:

http://blog.mamazon.hu/

És a legújabb, elbűvölő gyönyörűség, alig várom az újabb bejegyzést: Remélem, folytatódik, mert nekem nagyon tetszik ez a virtuális kirándulás:

http://tea-ido.blogspot.com/

Jó játék ez a blogvilág. Igazi, értékes emberi világokra lelhetünk általa.

Élvezem az őszi meleg napsütést, a gyermekeim varázslatos világát. Az apukájuk egy hétre Helsinkibe utazott, így először próbálok megbírkózni a helyzettel egyedül. A két kisebb rendesen náthás is lett, úgyhogy nehezített verzió, azaz nem kaphatom össze a lakást, főzhetek és bevásárolhatok, amíg oviba, bölcsibe vannak. Így viszont legalább sokat együtt lehetünk, már úgyis hiányoztak.

Születik, születik az új identitásom, és ez nem rossz, hanem jó, a 25 éves életérzésű anyukaidentitásból kiszületik lassan a valóság, hogy 35 éves nagyotthalló, háromgyerekes, kicsit szorongó (e szorongás csak az identitás átrendeződési folyamatának végéig tart) egyetemi hallgató vagyok. Nem is baj, hogy lassan kialakul a valóság. A kedvem jó, a három egészséges gyermekem, és az izgalmas, érdekes szép életünk mindennap örömmel tölt el. Jó volt ez a lelassult idő, amit itthon voltam velük. Nekem is újra olyan lassan teltek a percek, mint régen, kiskoromban. Én is újra nézhettem velük ahogy a nap felszárít egy harmatcseppet, vagy ahogy a hangyák leeszegetik a levéltetveket a bodzalevelekről.

Szóval, nem lesz egy egy szomorú, nyavajgós blog, csak épp egy átalakuláson megyek át, aminek előbb vagy utóbb itt lett volna az ideje. Folynak tovább az apró csodák, mert hát éljen az élet, mert olyan csodaszép és sokarcú.

Ábel

Szeretem :)

Szembesülés a gyengeségeimmel

Egy igazi vacak nap, ma már többször el kellett volna sírnom magam, akkor most jobban érezném talán magam, és nem a blogba engedném ki az ujjaimon át azt ami rossz volt, ami fájt, vagy csak bosszantott.
1. Bosszantott, hogy reggel az óvónéni olyan volt amilyen. Igazából apróság csak a stílusuk egyszerűen nem teszi olyanná az ovit ahol szivesen hagyom a gyerekeket..
2. Ábel ma sírt, nem akart elengedni, ma kapaszkodott belém, nem akart elengedni. És még hibáztam is, volt egy pont, amikor bementem az épületbe, le birtam tenni Ábit, mondtam, hogy csak betolom a babakocsit. Ő ekkor kint ücsörgött, csüggedten. A bölcsis néni azt mondta, menjek el az épületen keresztül, azonban én nem bírtam ezt megtenni, mert ilyen hülye vagyok, nem bírtam megtenni, hisz akkor azt mondtam neki, hogy még visszamegyek. Visszamentem és tényleg rosszabb lett az elválás. Utána körbementem és meglestem az udvaron, sírósan, gyámoltalanul volt továbbra is, igaz törődtek vele vigasztalták. Később még egyszer meglestem ugyanezt láttam.
3. Elhagytam egy hosszúújjúmat (mikor alig van normális ruhám) ugyanugy ahogy már nem először, a derekamra kötve.
4. A legrosszabb. Tudom néhány éve hogy hallássérült, nagyothalló vagyok. Elég kemény volt ráébredni, szembesülni a diagnózissal. Nincs hallókészülékem, mert az életem működött így is, a közvetlen emberi beszéddel jól boldogulok, hallom, ezért nem vágytam "géphangra". Az iskola kezdete óta már derengett, hogy a témát elő kell vennem, foglalkoznom kell ezzel. Nem voltam elég gyors, és ma egy tanár, a szak legkomolyabb tanára első óráján, erős kellemetlenségek, égések közepette kellett megtapasztalnom, hogy ....hát majdnem sírtam.
Ennek az embernek 3 órája volt, hamar rájöttem, hogy SEMMIT nem hallok belőle. Nem akartam mégsem hazamenni, hogy lásson, meg hát próbálkoztam, írtam a többiekről. A harmadik óra azonban szeminárium volt. Hamar körkérdésre kerlüt sor, elég elöl ültem, gyorsan lenyomoztam a többiektől, hogy mi a kérdés. Nevet kellett mondani, és, hogy ki milyen nyelven tud olvasni. Ez a másik, a nyelv nekem gyengeségem, sajnos nem hogy több idegen nyelvet, de valójában egyet sem beszélek vállalhatóan. Szóval a többiek több nyelve mellett már ez is nehéz volt, hanem, a tanár, hát párbeszédet próbált folytatni velem, úgy, hogy egy szavát sem hallottam. Borzasztó volt. később újabb kör következett, ahol mindenkinek feladatot adott, minden kérdést, minden mondatot, tolmácsolt, vagy leírt nekem a mellettem ülő. Szörnyű volt a felismerés a fogyatékosságomról, mintha hirtelen, egy csapásra lettem volna süket. Valahogy összeomlott bennem a világ, a sírás csak nőtt belül, ami reggel keletkezett mióta a síró kicsi Ábelt otthagytam.
Elhagytam a kényelmes játszóteres, itthonlévő anyukaéletet, a biztonságos nehézségeket, és szembe kell néznem magammal, hogy más területen meg nem vagyok egész: utálok szerepelni, rosszul hallok, sokmindenre nem érek rá, mert nem tudok egészen ott lenni, mert van három gyerekem
A nap végén, hazafelé békávézva találkoztam egy ismerős apukával: három kicsi gyerekük van, várják a negyediket, az újépítésű lakásuk nem készült el, a régit eladtak, harmincvalahánynégyzetméteres lakásban élnek átmenetileg. És a legnagyobb nehézségük, hogy a kicsikéjük cukorbeteg lett. A máskor szűkszavú apuka az együtt utazásunk alatt végig mesélte a nehézségeket, amiket a kisfiú betegségével megélnek. Inzulint kell beadniuk neki napjában többször, nagyon fegyelmezetten etetni, mozgására figyelni állandóan mérni a vércukrát. Pl éjfélkor és hajnalban is. Ha túl alacsony felkeltetni etetni. Minden elővigyázatosság mellett is gyakran túl magas, vagy túl alacsony az érték. Mivel éjszaka is kelni kell, fáradtak, kimerültek is.
Szembesülve a történetükkel a nap végén, látom, hogy lám, hogy szeretem sajnálni magam, és, vannak dolgok, amikhez képest semmi bajom, bajunk, egy boldog világ az enyém. Tudom hogy ezt kell éreznem, próbálkozom.

Szép napok

avagy egy érdekes és csodaszép hétvége

Egy nagyon hosszú vonatozás után (melynek felét a családommal, felét a csoporttársaimmal töltöttem-ide oda járkáltam közöttük) felét Ábrahámhegyen töltöttem a csoporttársaimmal, érdekesen éreztem magam, hiszen a tanár kivételével csak én nem voltam 22 éves :S nagyon vegyes érzéseim voltak. Nagyon hajnalig tartott a mulatozás, illetve a tábortűznél való beszélgetés. Őszintén, furcsán éreztem magam, de remélem, majd megszokom. Itt kellene az, hogy tényleg ne érdekeljen senki véleménye, hogy ki mit gondol, csak menni az úton amin szeretnék. Mennyi bizonytalan érzés, de a beszégetések alatt is, csak egyre azt éreztem, hogy dolgom van nekem az antropológiával.

Szombaton délben Balatonszepezden folytatódott a hétvége a családdal. Nagyon éles váltás volt két teljesen más életszakasz, életstílus, de nyilván ezt nem így kell felfognom, még dolgozok rajta.

Ez innentől kezdve csodálatos volt, feketeszedrezés, gesztenyegyüjtés, csodálatos idő, környezet, tűzön sütött finomságok, és a Balaton gyönyörű partja. A fiúk fürödtek is, mind. Amióta Benedek megszületett, 5 és fél éve, nem volt éjszaka, amit távolt töltöttem volna a gyermekeimtől, ez volt az első. A gyerekek örömét nagyon jó volt látni, ahogy folyamatosan játszottak a természetben, a természettel.

(a kép nagyobb méretben-tákattintva-szebb :)

Lámpaláz

Praktikus tanácsok nagyon lámpalázas, szorongó embereknek, akik utálnak kiselőadást tartani, egyáltalán, nyilvánosság előtt megszólalni
mert én ilyen vagyok, nagyon, a lámpaláz lerontja a teljesítményemet, de nagyon, nem tudok értelmesen beszélni, a testem sem működik velem együtt.
A sima megszólalástól is izzad a tenyerem, és, míg a vizsgastressz kihoz belőlem minden jót, addig a nyilvánosság előtt való beszéd, minden rosszat.
Örök hála Adri barátnőmnek, aki tudott nekem bőséges praktikus tanácsokkal szolgálni, míg a neten hiába kerestem, megosztom, hát azokkal, akik maguk is szenvednek a fent leírtaktól:

"egyreszt legzestechnika, meg kell tanulnod lelegezni
a testnek vannak bizonyos pontjai amiket el lehet lazitani
gyakorolni kell a beszedet emberek elott
gyakorolni, gyakolroni, ha nincs ember, akkor kiteszel babakat, macikat kozonsegnek igen
test
vallat leengedni, es a
terdet kilazitani
az utobbi nagyon fontos, ha a terd bemerevedik a stressztol, lemerevedik az egész test
eleg csak megroggyantani a lábad
labad
vall, karok lazan
a testsulyod helyezd mindet labadra
MELYEKET lelegezz
a legjobb a hasi de azt nehez ha nem tudod eleve
MINDIG figyelj ezekre:!!!!!!!!
nem csak a kezdeskor!!!!!!!!!!
szemkontaktus iszonyu fontos.
eloszor is keszits atlathato jegyzetet, nyilakkal, szamokkal, filcekkel szinezve, logikus es szelllos hogy bele tudj nezni
ha felbol beszelsz
es!!
szemkontaktus a legfontosabb, a kovetkezokeppen
egy-egy emberre nezel egy, vagy ket, vagy nehany mondat erejeig. aztan
masra nezel
sose pasztazzon a szemed!!
akkor nem fogod meg oket
nezz a szemebe tobb embernek!
de!
ne sorba menj...
hanem innen -onnan valassz mindig tudatosan egy hallgatot!
ha pl. felirsz valamit a tablara es utana ujra megmutatod
hagyd ott a kezed egy pillanatra
NEKIK nem egyertelmu talan amit mondassz, TEHAT ido kell HOGY FELFOGJAK
meg valami
ami nehez de nem lehetetlen
erezd oket!
erezd hogy jonnek-e veled
kovetnek-er
a CSEND beszel
: ezert hagyj hatasszunetet!
GYAKOROLNI KELL
kerd meg a gyerekeket es Robit, meg baratnoket hogy hallgassanak meg
: NAGYON TUDD amit mondani akarsz!!!!!
hogy ne kelljen ott gondolkodni
mint egy verset
es az majd megnyugtat!
: ha nagyon tudod, az megnyugtat
nezd, mivel olvastad a konyved
szakerto vagy a tobbiekhez kepest
erted?
ha valamit kihagysz, az se baj...................
de ha nem ott FOGALMAZOD MEG A MAGAD SZAMARA IS amit mondani akarsz, akkor nincs baj
hasbol, keszuletlenul csak azok tudnak beszelni vlamairol akik NAGYON lezserek
nem ereznek stressz egyaltalan
a tudas az alap
vedd komolyan fizikai reszet!!
a tudas az alap
vedd komolyan fizikai reszet!!
hol szoktal stresszes lenni? vallad vagy terd?
oke, vall leereszt, es mozgasd a karod elotte, emeld fel, es engedd el hogy visszazuhanjon
sokszor
mig nem vagy laza
Es
NE BIRALD MAGAD KOZBEN!!
: majd utana
akkor rontjuk el, amikor hirtelen KOZBEN porbaljuk magunkat birnalni
kezdheted idezettel is, ha valami megragad.
ne ragasztgass!!!
irj vazlatot, irj le minden pontot szavakban, amirol beszelni akars
: kulcsszavakat
es ne felj attol, hogyan reagalnak, neha talan hulyen fognak mert nem ertik, MINDEGY, szemed se rebbenjen!!!!!!!!!
tart szunetet egyes egysegek utan
elegezz tudatosan egy-egy mondat utan
a gesztusaid lezserek legyenek!
ne picik, mert az foleg nagy teremben nem latszik
nem kell!!!!
ennek nincs akkora tetje mint hiszed
250 oldalbol RENGETEGET lehet beszelni
jol fog sikerulni"

Eltelt egy hét

ami nagyon más volt mint eddig. Iskolába jártam, sokat voltam távol a gyerekeimtől. Furcsa érzés volt, első napok erős lelkiismeretfurddalásban teltek, majd kezdtem érezni a saját önmagamat újra, nem csak mint anya. Érzem, hogy jó, hogy ez most megléptem, mert már nagyon a gyerekek mögé bújást szoktam volna meg. Érzem ezt abból is, hogy picit nehéz felvenni a pörgést, és sok szituációban kicsit bizonytalanul érzem magam. A képességeimben, az önmagamban való bizalom eléggé lecsökkent, jó lesz hát újraépíteni. Nagyon fáradt voltam minden estére. Ez még csak az iskolába járás, ez még nem is a vizsgaidőszak korszaka, amikor is majd kiderül, hogy tényleg birom e. A fele óráról kb. muszáj hiányoznom a gyerekek miatt.
Érdekes, azt érzem nincs miről írnom. Rengeteg dolog történik, történt, valóságban és belül is de nem birom leírni. Azt már érzem, hogy amikor a gyerekekkel vagyok, jobban tudok tényleg rájuk figyelni, jelen lenni, mint mikor szinte egyfolytában ezt csináltam, akár hónapokon át szünet nélkül és szomjaztam, hogy a figyelmem pihenhessen egy kicsit. Furcsa most minden, furcsa az egyetemen lenni, furcsa elképzelni, hogy képes leszek erre, furcsa kimenni a játszótérre, bemenni az óvodába.

Robinak ma annyira hiányzott Anglia hogy elment moziba és megnéz egy nagyon angol filmet.
Ábel a héten udvarolt egy Bíborka nevű kislánynak, a korosztályát többnyire kerüli, nagyobbakkal játszik szivesen, ám e kislány mellől el sem mozdult, nyugodtan homokozott mellette hosszú időn keresztül, sőt kavicsokat is ajándékozott neki.
Úgy néz ki, hogy Benedek óceánkutató vagy tengerbiológus lesz, Eszter pedig balerina, mármint a dolgok jelenlegi állása alapján.
Hogy belőlem és az apjukból mi lesz ha egyszer végre nagyok leszünk, még nem tudom, a társadalomtudományok vonz mindkettőnket, engem továbbra is a kulturális antropológia, majd most kiderül, hogy mennyire komolyan, R.,t pedig a kissebségpolitika.
Egy kis önostorozás: lámpalázas vagyok, és nem tudok előadni, de muszáj lesz, a nagyothallásommal muszáj lesz foglalkozni, mert azelőadások egy részét nem hallom, rengeteg olvasnivaló, és írnivaló is lesz, nem tudom, hogy bele fog e férni. De most utoljára írtam ezt le, innentől az ellenkezőjét fogom bizonygatni magamnak, a kétségbeesés, és szerencsétlenség érzés helyett a pozitiv bizakodás töltsön el.

Miért szeretsz?

-Jaaj úgy szeretlek

-De miért szeretsz?

-Háát, mert Te vagy az Eszter, azért.

-Ha más nevem lenne, nem Eszter?

-Akkor is szeretnélek, mert Te vagy Te.

-És hogyha egy másik kislány lenne, és Eszter lenne a neve?

Próbálgatja a különvöző varriációkat, hogy ki ő, és ki az akit én, mi szeretünk. Pár naponta előjön, és különböző variációkban teszi fel a kérdést. Olyan nehéz jól megfogalmazni, hogy ki is az a kis tündérlány, akiért úgy odavagyok.

U.I.: valamelyik nap a szomszéd néni mondta, hogy mennyire szereti Esztert, birja mindenét, ahogy megy, a járását stb...-meséltem Eszternek, E: és olyankor is szeret, ha megállok?

Ábel a rengetegben - tudtam, hogy nehéz lesz

Tudtam hogy nehéz lesz, de tényleg nagyon nehéz.

Eszter beszoktatása, iskolakezdés, Ábi beszoktatása.

Teljesen rosszul vagyok, lelkileg, de úgy, hogy fizikailag is. Várom, mikor múlik el, mikor leszek a régi, reménykedek, hogy hamar találok magamnak belső válaszokat, amit el tudok fogadni.

Minden rendben, minden jól megy (majdnem) mégis nagyon fáj, hogy magam lemondok Ábinak erről a csodálatos időszakáról, ennek a pici embernek a nyiladozásáról. Épp most még lassú lehetne az idő nekem és elmerülhetnék abban, ahogy felfedez mindent, és felpörgetem a napokat, bonyolítom az életet. És nem tudom, hogy ez jó vagy rossz lesz? Megéri, vagy sem. Ez egy ajándék az égiektől számomra, vagy egy kisértés. A halasztásról lecsúsztam, most belevágok, úgy érzem kár, hogy nem jött egy akadály, amiért nem jött volna össze, mert dönteni nehéz.

Nem is akartam írni addig, amig össze nem szedem magam, ki nem jutok ebből a kis gödörből. Remélem egy-két hét múlva kirajzolódik hogy lesz, és jobban leszek. Remélem, ha kell fel merem rúgni, ha nem bele merek vágni. (de írok, mert ez a blog, nekem ezért is van, az aktuális érzések, hangulatok magamból kiírásának)

Csak ne lennék ilyen érzelmes, ne lennék ilyen rossz döntésekben, tárgyvesztésben, változás viselésében, mérlegelésben. Bár lehetnék olyan, mint a gyermekeim, hogy a jelen percet élem meg százszázalékosan.

(Az iskolában elég sok óra van, igen sok délután, ami bár megoldható lenne, igy több napon 12 órákat nem találkoznák a gyerekekkel, -mert Robi menne értük, lehet hogy megszoknák, de nem akarok elhúzni az életükből-először azt gondoltam halasztok, aztán azt, hogy lehet, hogy nem megyek be a délutáni órákra, és Ábit csak akkor viszem bölcsibe, amikor muszáj, azaz 4 nap, és akkor is késő reggeltől kora du.ig (3)-de ez igy fél gőzzel suli, fél gőzzel gyerek, vagy nem?-aztán hallgattam, hogy klubdélutánok, meg hétvége Badacsonyba, ez mind nagyon klassz, ha most lennék egyedülálló fiatal, lelkes diák lennék, most csak lógós lehetek, mert nem kérdés, hogy a gyerekek az elsők nekem)

Ha őszinte vagyok magamhoz: A fő bajom: 1. kevesebb idő a gyerekekkel, a figyelmem más felé is fordul, (ami nem biztos hogy rossz, mert erre már volt igényem 2. Ábitól elválás, amikor még olyan pici 3. Kudarckerülő vagyok, nem sikerorientált, így a sulitól is berezeltem kicsit, hiszen oly rég óta vagyok itthon, lehet hogy az önértékelésemen is van mit javitani, anyuka szerepben vagyok már 6 éve..

Tejfog

Amikor néhány hete mozogni kezdett Benedek foga, meglepve tapasztaltuk, hogy meghatódtunk, én is, apukája is, a nagyszülők is. Mintha valami nagy dolog, jelkép, vagy mérföldkő lenne..Az utóbbi napokban már állandóan foglalkoztatta, nézegette, beszélt róla, egyre jobban mozgott. Ma végül kiesett az első tejfog. Újra meghatódtam most még jobban, eszembe jutott, ahogy valaha néhány éve, az első kisbabámnak (azaz neki) kibújt ez az legelső pici fogacskája, és az volt a nagy hír. Eszembe jutott a kicsi Benedek az első kis fogával, hogy mutattuk neki folyton, hogy rágja meg a dolgokat, hogyan próbáltuk tanítani rágni. Magam előtt láttam azt a szép, édes kis pofit az egy fogával. Eszembe jutott még, milyen puha édességgel kényeztettem néha, amig nem volt rágófoga..

Nem tudtam mi legyen a foggal, nem vagyok egy ilyen gyüjtögető tipus, hogy első hajtincs meg ilyenek, meg hát tejfogból is lesz még néhány. mindenesetre ezt az első fogacskát gondoltam elteszem. Egy gyufáskatulyába tettem. Benedek azt mondta szeretné levinni a játszótérre megmutatni a kis barátainak. (már tegnap a felnőtteknek azt mutogatta, hogy mozog a foga, nagyon foglalkoztatta) Levittük. Épp beszélgettem amikor hozzámszaladt, legörbült szájjal, sírdogálva. A következő történt: A lelkes érdeklődő barátok köréje gyűltek, Benedek nagy lelkesen nyitotta a dobozkát, és a fog kirepült.. a homokozóban álltak. A szomorkodásból hamar komikus jelenet lett. Hamarosan minden gyerek, és szülő a homokozóban kapirgált, mindenki Benedek kis fogát kereste. De mennyi mennyi apró kis fehér kavics volt ami hasonlít egy fogra. Egyik apuka fagylaltot ajánlott a megtalálónak. A felnőttek még sokáig szitálgattak beszélgetés közben, és böngészték a szita tartalmát. A gyerekek hamar játékra váltottak, és különféle fadarabokat, meg egyebeket vettek fel, és kiáltották, itt van Benedek foga, megtaláltam! Ez Beninek nem tetszett olyan nagyon.
(A játszótérre ezentúl mondhatjuk, oda megyünk, ahol Benedek otthagyta a fogát/ majd egy szép napon valaki talál egy apró fehér kavicsot és azt mondja majd, nézd anya ez pont úgy néz ki mint egy fog)

Hazafelé már azon aggódott, hogyan vigyázzon majd az új fogára, hogy ne kelljen egyáltalán fogorvoshoz mennie.

jelenetek a tenger mélyéről

5 éves tengerbiológustól lejegyezve (rajzhoz fűzött magyarázat volt ez)

"Egy kalamár utolsó része tűnik el a mélységben, de újra eljött az idő. A mélytengeri tintahalak a felszín felé igyekeznek. Maguk után szürke csíkot hagynak. Az első nőstények a fenéken le is rakták az első ikrákat. Ez a vörös kalamár csomóval vonja be az ikrákat a ragadozók ellen egy mélyedésben temeti el, aztán az egészet beszövi.

Ez a fél miliméteres rák az algelevelek közé hálót sző, neki különösen fontos a védett otthon, hisz nemrégiben anya lett. Egyik kisrák előmerészkedett az algalevélre algát enni. Az anyarák a többi kicsinyét is kiengedi falatozni, de azok inkább a hálóba ragadt algákat ették, nem voltak olyan bátrak, hogy kimenjenek.

Cápák jelennek meg a nyílt tengeren, egy makrélahalraj rezgését érzékelték. A dajkacápák is csatlakoztak ők viszont homárt esznek, de ők most nem enni tartanak, egy különleges vizi átjáróval igyekeznek egy szaporodási helyre."

Minden olyan tökéletes, és visszaszámlálás

Már csak egy olyan napom lesz, mint az összes eddigi sok volt, azaz: délelőtt reggel nagy játszóterezés, a gyerekek szabadon, vidáman játszanak, majd ebéd, alvás, nekem pihi, és délután újra ki játszani. Szerencsére ez a rengeteg gyerekzsúr, asűrű programok teljesen lefoglal, alig tudok gondolkozni, csak élvezem a percet, és ez most jobb is így. Nem várom az ovikezdést. Úgy tűnik szeretem a változást, de még annál is jobban szeretem az állandóságot. Kapaszkodok bele, és meglátok benne minden szépet. Szeretem a szabadságot, és rosszul viselem a kötöttséget. Az eddigi napjaink, teljesen szabadok voltak, ilyen szabadság legközelebb, majd jövő nyáron lesz. Majd utánzom a gyerekeimet és a következő szakaszvan is örülök a szépnek, a szines leveleknek, az esti őszi illatnak, a szép naplementéknek, a gesztenyegyűjtésnek.

Egy fergeteges gyerekzsúr vár ma ránk :)