2007.04.17.
szep ez a varos, de en haza akarok elni, es Magyarorszagon szeretnem majd felnevelni a gyerekeket, ezt meg mindig igy erzem.
En beszelek valamennyire angolul, iskolaban sosem tanultam, es tanfolyamon sem, csak regebben eltem itt tobb mint egy evig, es gyerekekre vigyaztam, akkor ragadt ram valami. batran beszelek es sokat, gondolom hibasan, de igyekszem a nyelvtudasom ellenere barmilyen mely temarol is beszelgetni, nem csak felszinesen. Benedek nem beszel angolul, Eszterke meg meg sehogy. Nincs gyerektarsasag, csak ritkan, mert minden vele egykoru mar regesreg oviba jar ilyenkor, sot az Eszter koruak is. Nehez "becserkeszni oket" de nem adom fel, a multkor jatszott egy igazit egy csodaszep kislannyal. Legjobbakat a kb. nala egy evvel idosebb kislanyokkal tud jatszani. Olyan jo volt latni. Kicsit felek, hogy a nyelvtudas hianya miatt esetleg bizonytalan lesz,esetleg ezert piszkaljak majd. Jaaaj feltem en mindentol Ugy szeretnem, ha boldog emberek lennenek
en Bajarol szarmazom, viszont Gyimeskozeplokon tobbszor is jartam (a ferjem egyebkent csikszeredai, de ez nem fugg ezzel ossze, meg megismerkedesunk elott jartam ott, tobbszor is) szoval sok helyen megfordultam mar, sok szp helyen, de nekem az a HELY ami olyan igzibb, tisztabb, bekesebb, mint barmi amit valaha lattam, olyan, mint valami balzsam a leleknek, en gyonyorunek latom, remelem meg tobbszor eljutok oda (eleinte nemzetkozi neptanctaborba mentem oda, kesobb mar csak azert, hogy ott legyek
en itthon vagyok, nem lenne surgos az ovi, de kenytelen vagyok beiratni, mert kulonben nem talalkozik gyerekekkel,
visszaterve Gyimeskozeplokba, szoval szep monduk Isztambul, vagy Becs, de Gyimeskozeplok, valami annyira megnyugtato es gyonyoru, mintha kicsit valahogy a multba utaznek vissza, amikor meg mashogyan eltek az emberek, es erdekes mert Erdelyben az emberek eppen mas helyeket szoktak felkeresni, masok a "turistalatvanyossagok" es azokon a helyeken is voltam,ehhez kepes Gyimeskozeplokon nincs is tulajdonkeppen semmi,
de ahova meg legnkabb honvagyam van...az meg az Ohegy park Budapesten
Persze hogy nem tudatositom vele az aggodalmaimat, csak tegnap a jatszoteren megiscsak osszefutottunk gyerekekkel, az volt az utolso tavasziszunetes nap, kicsit elszaladtak, mire odaertem az egyik kisfiu megdobalta ot fuvel, o meg csak allt es hagyta, mar egy csomo fu volta fejen, rossz erzes volt, meg csak nem is vedekezett...
en boldog tudok lenni...de akkor is valami azt sugja belul..hogy minden jo ellenere otthon kellene elni...ha tudom, hogy hazamegyunk, ugy boldog tudok lenni, most itt is, ha ugy lenne, hogy orokre itt maradunk, az bizony fajna sajnos, es nehez lenne belenyugodni