Es vettunk Benedeknek lepkehalot szombaton. Delutan azt jatszottuk, hogy kimentunk, es az elkapott allatokat nagyitoval megneztuk-dongo, legy, lepkek majd szabadon engedtuk. Vittunk a kecskeknek salatat.

Vasarnap, nagyon sokaig "lustalkodtunk" lassan ebredtunk. Varatlan vendegeink erkeztek, veluk beszelgettunk, jatszottak a gyerekek. Kesobb allatkertbe mentunk, ahol nagyon nagy tomeg volt. Gyerkoceink iszonyu faradtak voltak. Eredeti terv az volt, hogy ott ebedelunk, de lehetetlen volt. Igy nehany pereccel, fagyival kellett beernunk.

A kepekhez, a piros madar foleg engem nyugozott le, talan mert en a hazak tobbsegebe nem jutottam be Abel miatt, kivetel az Afrika haz, de azt meg is bantam a forrosag es a tomeg miatt.

Masodik kep, pontosan tegnap volt Abel ket honapos, a teve mogott lathato epuletben szuletett, amikor bejottek latogatni, a gyerekek mindig a teveket neztek az ablakbol. Ket honap eltelt ott setaltunk a tevek mellett a harom gyermekunkkel, es olyan volt mintha minimum ket ev telt volna el azota, hogy fontrol neztuk a teveket.

Harmadik, hat a szurikatakat nem hagyhattam ki! A gyerekek kedvence ezer eve.

A kis golyocskakbol allo fagyi meg a nagy kedvencunk a ZOOban.