ezek a kepek illenek ahhoz a melabus erzeshez, ami bennem van, novekszik, hianyzik Skocia, vagy az, hogy mindig tartottunk valamerre, most megtalaltuk a helyunk, es itt jo,bant, hogy lehet, hogy tul koran adtam fel azt, amiben tobb lehetoseg volt, tudtam, hogy hianyozni fog, minden hely hianyzott, hianyzik, ahol valamennyit eltem, pl. Becs is szokott

de London is jo lenne.

Rossz erzeseim vannak onmagammal szemben, rossz "palyat" valasztottam, olyan mintha nem ertenek semmihez, a hazmunkahoz sem, ugyanakkor vagyom mindenre ,mindenfele, de amikor el kellene donteni, megis mire, akkor nem is tudom, mindenfele erzesek koszalnak bennem, amik nehezen oltenek targyat, repulni szeretnek, vagy valahogy a testemben erezni a szabadsagot, mivel repulni nem tudok, repulon nem is szeretek, talan usznom kellene, vagy vmi. Bevallom itt, szeretnek meg valaha ujra kulfoldon elni, meg akkor is, ha az azzal jaro szervezes, koltozes, pakolastol kiraz a hideg, de indulni, menni igen!

Talaltam egy Skociai anya blogjat, egybol felismertem a helyet a kepekbol, es az irasat olvasgatva latom, megis letezik az a vilag, ertekrend kint is, amit nem talaltam az ottletunk alatt. Erdekes.

Mas. A gyerkocok kohognek. Abel meg egyre jobban gogicsel, mint egy klasszikus kisbaba, nagyon elvezem, a tesoi nem tettek.

Ma lattam a porontyon szulesvideokat, orulok, hogy tul vagyok rajta.