Sotet, szakado esos reggel van. Tegnap este kaptam levelet, egy UKba, es egy Finnorszagba tavozott kismama ismerostol, nagyon jol vannak, ez meg inkabb melyiti a lelkiismeretfurdalasos erzesemet, hogy maradni kellett volna. Rel sikerult megint jokat veszekedni, es Bvel is rendesen osszeveszett. Nagyon nehez ez az idoszak, faradtak vagyunk, es ezer tennivalo van minden pillanatban, foleg mert egyik gyerkoc sem onallo meg, mondjuk oltozes, furdes szintjen sem. Letezhet az vajon, hogy nagy hatast gyakorol vki szemelyisegere, ha vezeto pozicioba kerul? Lehet ez az oka annak, hogy Rel ilyen nehezen jovunk ki mostanaban, vagy az EB? Vagy en? Nekem a lestrapaltsag melle muszaj uj celokat talalnom, legyen az akar vmi tanulas, vagy munka-penzkereset forras, mert lehet, hogy ez a bajom. En meg sokadik eve vagyok itthon, es nincs is ezzel baj, mert szeretek a gyerekeimmel lenni, de talan mar nincs jo hatassal ram. Plussz, a vita ami a porontyon folyik naponta, a hozzaszolasokbol arra kovetkeztetek, hogy a feketeleves majd akkor jon, ha munkat keresek majd, ill. a gyerekek intezmenybe hordasat oda-vissza osszhangba akarnam hozni a munkammal, mar ha egyaltalan ez lesz. Az onbizalmam a beka feneke alatt. Ha az UKban maradtunk volna, ettol nem felnek, tudtam volna eleg sokfele dolgot talalni ami osszeegyeztetheto az anyasaggal, de ugy ereztem ertelmetlenul telnek a napok, az eletunk ott, nem voltunk a helyunkon.

Egy regi kepet keresek ehhez az erzeshez.