Most néztem vissza, nem irtam arról, hogy mi nem tévézünk egyáltalán, viszont a tehetségkutatókat, x factor, megasztár, társulat, szeretjük. Az idei megasztár borzasztóan gyenge volt, mégis az volt az egyetlen, amit néztünk. Így tapasztaltuk meg, milyen nagy hatással van a gyerekekre a tévé.

A nekünk nem is tetsző személyeket játszották el állandóan, a mi véleményünk nem is számított, ők rajongva játszották, és osztották, hogy ki kicsoda, Tóth Lüszi, Mester Tamás, Sándor, Fekete Dávid stb. Utáltuk, hogy a legóból készitett mikrofonba Csokkirályt énekelnek, vagy a buszon megszólalnak, hogy mikor lesz a Megasztár. Most már jó pár hete vége a műsornak. A két tökmag, 2 éves és 4 és fél a mosdóban ültek, a kisebb a bilin, a nagyobb a wcn. A kislány végzett, hosszabb ideig hívogatott minket, mindketten azt hittük, hogy megy a másik. Khm...azért merem folytatni, mert ismerve őket, aranyos volt a folytatás, más meg emberfia úgysem vetődi erre olvasni. Szóval Eszter azt mondta, (mert odavan Tóth Lüsziért, bármennyire is próbáljuk lebeszélni róla) magának, hogy mindjárt jön a Fenyő Miklós és megtöröli a Tóth Lüszi popsiját.

Szegény Robi is hiába kéri ki magának, hogy ő nem Fenyő Miklós és nem is kedveli őt, sőt.
Tegnap még este kitalálták, hogy Ábel, Sándor. no comment.