Eljutottam moziba, annyira ritkán történik ez manapság meg, hogy hosszan olvasgatok előre a filmről, és utána is foglalkozom vele.
Erről a filmről egyszerűen nem sikerült olvasnom egy igazán jó kritikát, sem véleményt, mintha én lennék az egyetlen, na jó, meg Robi, aki érti a filmet. De legjobban én.
A címe Revolution Road magyar cím: A szabadság útjai, a cím amit mi adtunk neki: A Lázadás utca.

A film, a rendezés, a forgatókönyv, a megírt szerepek, a díszletek, a jelmez, tökéletes, a szinészválasztás, a szinészek játéka, a zene, tökéletes. Nem lesz sem kasszasiker, és ha ennyire nem értik még a kritikusok sem, akkor más nagy sikert sem jósolok neki.
Én viszont hosszan elvoltam, vagyok a film értelmezésével, az egyes szereplők jellemének, életútjának megértésével.
A történet egyedi, olyan szempontból, hogy ez az ő történetük, nem kell, hogy párhuzamot találjunk mindenkiével. Olyan szempontból lehet azonban általánosítani, hogy mindenkinek van egy önismereti szakasz az életében, amikor elképzeli, hogy miket szeretne elérni, hogyan igen, és hogyan nem szeretne majd élni, a kérdés, mindenkinek a földön, lehet az, hogy mennyire veszi észre, ha kényszerpályára téved, mer e azon változtatni, vagy megalkuszik gyávaságból. Na eddig az általánosítás.
Mert én úgy gondolom, hogy minden szereplő megjárta a maga egyszerűbb ilyen útját, amit a főszereplők. Ja és a filmnél nem feledkezhetünk el, a kortól és a helytől.
Azonban én a kritikusokkal ellentétben azt gondolom, hogy itt Aprilnek volt egy kéynszerpályája, rosszul választott partnert, rossz irányba hagyta futni az életét, a választott partnerbe bele akart látni dolgokat, és nem merte a saját vágyait felvállalni. Ő volt elégedetlen azzal az élettel, és a férfire tolta. Akinek kisebb krizise volt csak önmagával, az azonban meg is oldódott a film alatt. Na, még hagyom egy kicsit ülepedni, összerázódni a gondolataimat, de holnap még folytatom.