Március 15

Először is. A buszon az ünnepi családi játszóházba tartunk, egy megállóban felszáll egy férfi, kisiskolás fiával. Ruházatuk, rendezett, tiszta, de a szegénységet látni belőle. Az apa leül, a fiú melléáll, átölelik egymást, odabújik a fiú az apjához és mesélni kezdi a szive fajdalmát. Az iskolában a gyerekek árulkodtak rám. Azt mondták a tanárnőnek, hogy összetapostam a zászlót és azt mondtam, hogy ez nem az én zászlóm. Nahát, monda az apa, és mit mondott a tanárnő. Gyerek, hogy mi vagy te román vagy magyar? Ezt kérdezte. Melyik tanárnéni vol? A Kati néni, meg az Éva néni is. Majd bemegyek, beszélek velük mondja csendesen, de felháborodottan az apa. A gyerek újra és újra mesélni kezdi, hogy rászálltak, hogy ezt talállták ki ellene, hogy ő összetaposta a zászlót és azt mondta, ez nem az ő zászlója, de ő ilyet nem csinált, és újra és újra hallom a szájából a kérdést amit a PEDAGÓGUS intézett hozzá: Hát mi vagy te magyar, vagy román?
Megyünk az ünnepélyre, és tele a könnyel a szemem, sajnálom a szülőt, hogy nem tud enyhíteni szegény gyermek fájdalmát.
2.Az ünnepély végére értünk oda, és láthattam, hallhattam, életem legszebb himnuszát. Gondolom néptáncosok táncolhattak előtte, mert most ott áll, a csepergő esőben előttem minden népviseletből egy pár, egy fiú és egy lány egymást átkarolva sok gyönyörű szines, különböző ruha, mind olyan más, de mégis mind összetartozik. A zenészek húzzák a himnuszt, és az emberek pedig éneklik. Hát gyönyörű volt.
3. csak egy sörreklám, de érdemes kattintani:
http://www.youtube.com/watch?v=VJq9GwxHJQk