Elkezdődött a tavasz. Mindennap örülünk a virágoknak a madaraknak. Minden nap szépségének, és főleg békéjének örülök. Annyira változó most minden, az országban és a nagyvilágban, hogy valami szorongó sejtelem örül minden normál napnak. Hajlamos vagyok a túlpánikolásra, és most is, valahogy attól tartok, minden, amilyennek az életet ismerjük a mi szerencsés életünbe talán meg fog változni, nem jó irányba, kicsit félek, szorongok ettől. Szeretnék a gyerekeimnek jó életet, nem szeretnék nekik szenvedést. Ma beszélgettem néhány jóbarátommal erről. Ők is ugyanezt érzik, ez jobban megijesztett, tehát nem csak a saját irreális szokásos félelmeimről lenne szó. Hessegetem magamtól a Nostradamus filmet amit gyerekként láttam. Hessegetem a trendkutató előadását, amit nemrég megnéztem. Sodródik a világ. Csak hadd maradjon szép, azt nem bánom ha változik, ha szegényebb lesz, nehezebb az élet, csak háború ne jöjjön. Istenem.