Eszembe jutott...
Antikváriumok..könyvek
Mikor még nem volt gyerekem, egy sem, az egyik kedvenc dolgom az volt, hogy a Kálvin térről induló antikvárium soron végigsétáltam, úgy hogy mindegyik antikváriumban jelentős időt eltöltöttem, böngésztem, kerestem, találtam.
Máskülönben is ez egy kedvenc környékem volt a Szabó Ervin könytvár miatt, ahol szerettem lenni, lenni, keresni, találni, kávézni, találkozni beszélgetni.
Amikor megszületett az elős gyerekünk, egy darabig még próbálkoztunk, egyikünk játszóterezett vele a Károlyi kertben, a másik böngészhetett.
A könyvtárbam gyakran láttunk kisgyerekes családokat, ahogy a család minden tagja soksok könyvet összeválogatott, úgy álltak csillogó szemmel a kölcsönzéshez..arról beszélgettünk a kedvessel, hogy egyszer mi is ilyen család leszünk..ilyenek lettünk, a gyerkekre átragadt a könyv szeretete.
Mikor Skóciában először éltünk, két magyar köny volt kint nálam, nem tudom, miért pont ez, Madác: Az ember tragédiája, és Tamási Áron: Ábel a rengetegben. Mindkét könyvet minden kint élő magyar ismerős kölcsönkérte, újraolvasta.
Nem a kedvenc könyvem, viszon, amelyiket ki tudja miért a legtöbbször olvastam. Gárdonyi: A láthatatlan ember