Benedekem újra fest, annyi kellett hozzá, hogy vettem ecseteket, régóta, nagyon szeret festeni, amikor a mai alkotásról megkérdeztem, hogy mi az, a következő mesét jegyezhettem le, nagyon gyorsan kellett írnom, szerencsére kérésre újra és újra elismételte.
Nyáron a piros tarisznyarákok kimennek a sziget aljába, hogy az ikráikat a vízbe tegyék. Az ikráktól fekete a víz, és az erős vízverésben még a levegő is fekete tőlük.
Erős, mérgező porokkal hinti be az ikráját és kisodródnak a nyílt óceánra és visszatérnek biztonságosan a szigetre.
Egy maszatsügér ugrik, hogy bekapja az első ikrát, egy nőstény piros tarisznyarák el akarja kapni, de nem sikerül, mert a maszatsügér túl magasra ugrott.
A második képen egy sátor előtt tűz látható, a hegyen, nem mondta, de tudom, hogy a Kaláka dal, azaz a Kányádi vers ihlette, sokat hallgattuk mostanában, hogy Az indián és a néger, tüzet rakni épp úgy térdel, mint a Hargitán a pásztor...
1 megjegyzés:
Nagyon jó, hogy lejegyzed a meséiket! Szuperjók! :)))
Megjegyzés küldése