A menni kéne.. érzéshez visszatérve, miután elolvastam a Vándorok kultúrák között c. könyvet, és annyi féle külföldi létről, és kultúráról olvastam, rájöttem, engem nem úgy egyáltalán a külföld vonz, hogy csak még egyszer akárhová, hanem konkrétan Anglia és Skócia, rengeteg dolgot szeretek ott, oda szeretnék még valaha, valamennyi időre visszatérni. (irodalom, filmek, zene, tájak utcák, vidék és város stílusa, lakberendezés, még az étkezés is! a kávé is! a tea is.

Eszter ajándékböngészése közben érdekes dolgokra bukkantam. Lemaradtam a babavilág fejlődéséről. Elképedtem, hogy mik vannak?! Mert hogy sétálóbaba, meg beszélő, ez már a gyerekkoromban is volt. De manapság, van könnyező baba, olyan is, ami nemcsak beszél, de meg is tanulja, amit hall! Van olyan baba, ami ha kifáradt, békésen alszik és szuszog! Van, amelyik mászik, van, amelyik úszik. Van zenélő baba irányfénnyel, hogy ez mi lehet? Van világítófejű! Az egyi, ami a legjobban meglepett: A baba, amelyiknek foga valóban növekszik, ezért sok törődést igényel, mert az előbújó fogak ugyanúgy megviselik, mint egy igazi gyereket. Továbbá van, amelyik speciális ételeket képes enni. Van olyan, ami "betegbaba", azaz: Ha sír, mérd meg a lázát! Nézd, szegény babának még az arca is kipirult! Etesd meg a kanalából a gyógyszerével, és hallhatod, ahogy kortyolja azt. Nem fokozom, de van még amelyik gőgicsél, kacarászik, van amelyiknek szívdobogása van, van amelyik hangra fordítja a fejét.

Benedek kis rosszulléte nagyon rossz volt pénteken, orvoshoz vittük, kapott Fenistil cseppeket, az allergiás reakciók hamar csökkentek, azaz a nagyon erős rosszullétből, testszerte rózsaszín kiütésekből, néhány óra múlva újra csak az arcon lévő vörös foltok maradtak. Meg kellene tudnom egy szakértőtől, hogy érdemes lenne e további vizsgálatokat folytatni vele allergia ügyben. (nyavaják vagy nyavalyák?-melyik a helyes, nekem így leírva egyik sem tűnik annak, de itt a neten böngészve látom, hogy nem is egyértelmű-nekem-hogy melyik helyes.)

Alig múlt el ez a gond, jött egy másik. Bár Robiról igyekszem keveset írni, mert nem szereti-érti a blogolást, nagyon erős derékfájása lett, nem jellemző hogy szólna ha fáj valamije, de most nagyon erősen rossz volt a helyzet. Lehet akár komolyabb baj is, persze orvoshoz eddig még nem ment. A nehéz még az volt a dologban, hogy a gyerekek beleélték magukat, hogy vasárnap Tropicariumba megyünk. Fél vasárnap ezzel telt, hogy Robi mozogni sem tudott, Benedek meg a maga módján nyafogott.. Végül elmentünk mégis. Gondoltam Ábel majd jót alszik a babakocsiban, hát nem, ugyanúgy akart nézelődni mint a többiek. Rája mánia indult Benedeknél. Azóta csak a rájákról szóló történeteket hallgatok.

Két hasonlat ami ugyan semmit sem jelent, csak megfogalmazódott bennem.

Ha hallgatsz valamilyen szép zenei művet, és az összhangból megpróbálod kibontani, hogy milyen hangszerekből áll össze, hasonlít ahhoz, amikor egy remekül elkészített finom étel összetevőit próbálod kitalálni. (gondolatok egy finom töltött padlizsán evése és egy szép zene hallgatása közben) (előtte egy vihart volt szerencsém a családtól kissé elzáródva megfigyelni-elmentem ajándékkeresőbe, és néhány órára egy bevásárlóközpontban ragadtam amihez ezúttal semmi kedvem nem volt)

Ha igyekszel vigyázni a környezetedre, ettől független mégis el kell szenvedned annak a következményeit, hogy régebben az emberek, és a jelenben a többség nem ezt teszi, ezek a negatívumok ellenére kitartani a környezetre vigyázó életmód mellett, ez még könnyebb mint, a következő ami pedig hasonló példa: ha a gyerekedet igyekszel arra nevelni, hogy elfogadja a más embereket, hogy tolerálja, ugyanolyan esélyt, jogokat adjon neki, hogy ne legyen előítéletes mondjuk a szinesbőrűekkel szemben, tapasztalhatod, hogy a régebbi emberek, akik nem ezt tették, illetve a jelen emberek egy része nem ezt teszi-ennek a negatív következményeit megtapasztalhatod annak ellenére, hogy te magad másra tanítod. Ki kellene tartani mégis, különben sosem változik semmi. (a példa úgy jutott eszembe, hogy egy ismerős, külföldön élve, a kisfiát a fentiekre nevelte, aztán a kisfiút mégis éppen egy más csoport bántotta, ma már a közelükbe sem mer menni, bármit mond a szülő-az eset elgondolkoztatott, így jutott eszembe a fenti hasolnat.