Az egyik közeli játszótér mellett, tegnap délelőtt vízszerelés folyt. A játszótéren egy aprócska tócsa keletkezett. Megengedtük a gyerekeknek, hogy belemenjenek, sőt, mi is levettük a szandálunkat, beleálltunk. A vízszerelő bácsik, észrevették, hogy a nagy hőségben örülönk a víznek. Fogták a csövet, és jó vastag sugárban növelték a kis pocsolyánkat egy aprócska tóvá, látszott örülnek, hogy micsoda hangos vidámsággal fogadják a gyerekek. Nagy játék kerekedett, hol azt játszottak, hogy flamingók, és álldogáltak a vízben, hol azt, hogy krokodilok, majd teknősbékák és négykézláb mászkáltak. Majd voltak még sasok, és járt a (játék)fagyis autó is, ez utóbbi persze homokból, és lettek kis szigetek is. Annyira jót játszottak a gyerekek pusztán, vízzel, és némi fantáziával, hogy szerintem egyike lesz azoknak az emlékeknek amikre majd nagykorukban is emlékezni fognak. Mi meg a szokásos napirendet elhagyva hagytuk őket sokáig játszani, nem tödődve az ebédidővel, a vizes-saras ruhákkal. Nagyon jó volt nézni, mennyire jól érzik magukat.
(egy személyes öröm, hogy egyik legjobb barátnőmmel, akit már kb. 5 éve nem láttam, mert Kanadába költözött, hazalátogattunk, és újra eltölthettünk együtt némi időt, mitől van az, hogy van akivel 5 év után is követlenül ugyanott folytatod, a másikkal meg, aki szintén jó barát egy hét is távolságot tud teremteni? Mindenesetre jó volt látni Katát Torontóból, remélem ezentúl sűrűbben hazajön :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése