A tavaly nyári jelszó előkerült, mint egy versikét mondogatják lelkendezve többször egymás után: Velencei tó jaj de jó...Felfedeztük ezt magunknak, hogy alig egy óra vonatozás után kint vagyunk a nagyvárosból, fürödhetünk természetes vízben, a bőrünket víz, szél, fű, homok és nap érheti. Nekünk van benne némi stressz is, elkészületek, vonatozás, pakolgatás, és egyáltalán a gyerekekre való vigyázás, hiszen, hárman, aprók, bátrak, és bátran mennek messzire vízben, és szárazföldön egyaránt. Benedek egy kacsa, egyfolytában a vízben. Mint valaha én. Boldog volt, mindennek úgy örült. ( kiderült, hogy a kollázson szereplő alsó képről Robinak, és nekem is a Baraka egyik képkockája ugrott be :)
Napóra, működik, pontosan! Amikor megláttam, felbukkant egy régen elfelejtett, poros régi emlékkép, sosem jutott eszembe gyerekkorom óta. Szinte a gyerekkori érzést éreztem, ahogy gugolok, süt a nap, bot a kezemben, és napóra alkotásával próbálkozok, számtalanszor, nagyon sokszor, mindig sikertelenül, de mégsem kudarc volt, hanem jó játék. Megörültem tegnap, ennek a szép órának. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése