Játszótéri kreatív

Őskövület

Eszter elveszett babakocsija, ami 1 éves kora óta állandó kísérőnk volt.

Amivel nem tudok betelni. Mostanában ugyanarra a játszótérre járunk akár naponta kétszer is, pedig van a környéken elég sok. A társaság szinte állandó, gyerekek akik együtt nőnek fel, és nagylétszámú aranyos társasággá verődnek össze. a játékaik elbűvölnek engem. A teljesség igénye nélkül, csak az elmúlt néhány nap játékából leírok néhányat. Egyik délután a kisház hajó volt, először sétahajó, majd Noé bárkája lett belőle, volt dudaszó, kapitány, sok sok gyerek, vasmacska. Szedtek füvet, vittek az állatoknak ennivalót is az útra.

A mászókán pókok voltak, akik szőtték a hálójukat.

Szöcskét gyüjtöttek, a "nagyobbak" (4-5 évesek) a játszótér kerítésén túl, amit beadogattak a kerités rácsain belül várakozó kicsiknek, pl. a 15 hónapos Ábelnek, aki rakosgatta befelé. Telepítették a szöcskéket a játszótérre, ez a játék két napig a kedvenc volt.

Az egyik testvérpár (Lili és Dani), felvilágosította a többi gyereket, hogy melyik növény, (egy gyakori gaz) a gyíkfű, mellyel, ha bekenjük a talpunkat, nagyon gyorsan lehet tőle futni, hát ez a játék is az utóbbi napok kedvence.

A játszótéren van kút, pár gyereknek vizes lett a pólója (ez gyakran előfordul) váltópóló nem volt, így felül ruha nélkül maradtak, minden gyerek utánozta őket, hamarosan egy tucat gyerkőc volt a gumiszőnyegen, felül semmiben, mindannyian fókák voltak, fókamászással közlekedtek.

Tegnap az utolsó játék, nem volt olyan jó, versenyautók voltak a homokozóban, majd döbbenten vették észre, hogy köd van..

A kép, amit a témához tudok mellékelni, egy rák kövület, amit Benedek készített, egy bajai játszóterezés alkalmával.

A régi kedvencem, a játszóteres visszatérő játékaik közül a faültetés, (botokat a földbe, stb., a sátorkészítés, szintén botokat használva, és a madárkalács készítés, mindenféle természetes található dolog felhasználásával.

A fent leírt játékok egyike sem felnőtt ötletéből született, vagy irányított, fantasztikusak a gyerekek olyankor is, ha az anyukák egymással beszélgetnek.

(mai szomorúságom Eszter babakocsija, amit még Skóciából van, és régóta kedvenc társunk, mindenhova visszük, tegnap este kint maradt a játszótéren, és sajnos ma reggel már nem volt ott. Olyan rosszul esik, hogy elvitték.)