Saját idő

Írom az egyik esszémet:

"A civilizált világban a munka gyarkan mindennapi taposómalom, rendszeresen ismétlődő. A törzsi társadalmakban epizodikusabb véltozatosabb, és összességében kevesebb időtartamot foglal magába. A családi gazdaságok szükségletei korlátozottak, keveset kívánnak, így a munka nem válik rohanó kényszerré. Vélhetően kevesebbet dolgoznak, többet pihennek mint mi. Ami a legfontosabb, a törzsi munka nem elidegenedett munka. Nincs elidegenítve a termelési eszköztől és a terméktől. Az ember mint férj és apa, mint társadalmi lény végzi munkáját, nem különül el ölállóan a munkás státus. „A munka nem válik el az életétől.” Nincs olyan tér és idő, ahol az ember az élete egy részét nem önmaga minőségében tölti, a munka és az élet viszonya nem eszköz és cél, azaz nem elszenvedi a munkát a munkaidőn kívüli élet miatt. Nem azt tekinti saját idejének ami a munkaidőn kívül marad, a pihenőidőt. A törzsi embernek a munkatevékenységgel töltött idő is saját idő, saját élet része. Az ipari forradalommal, a kettő különvált. "

Itthon vagyok, órám lenne, de most épp Eszter és Benedek beteg.
Szóval a fenti szöveg mosolyogtat egy kicsit, áhááá ezért van hát hogy jó néhányan igen jól érezzük magunkat ebben a 2-3-4-5-6 évben amikor itthon lehetünk. Ugyan egyfelől, a látszat, mintha semmit sem csinálnánk, pl. én, ma: csak ágyaztam, öltöztettem, lázat mértem, orrot szippantottam, tejbegrízt főztem, mosogattam, játékszobát rendberaktam, pelenkáztam, körmöt vágtam, gumicsizmákat mostam le, porszívóztam, főztem gyümölcslevest és spenótos rizottót, és persze meleg mézes teát, gyereket fésültem, folytassam még?, gyereket altattam, és most esszét írhatok, olyan érzésekkel, hogy milyen kerek, jó, rendben lévő a világ (ugyan suliba ma sem jutottam el) de a saját időmben éltem, tényleg, a munka amit tettem része az életemet, nem veszekedtem gyereket öltöztettem, oviba vittem gyereket öltöztettem, és irodában ülök és végzek valamilyen idegen munkát hogy legyen ellátmány az életünkre...-nem tudom sikerül e értelmesen leírnom, de értem már, tényleg miért szereti a nők egy része ezt, mert közel áll a természetes állapotokhoz is, (persze tudom, modern nők is vagyunk, és visszavágyunk egy idő után, ill. nincs faluközösség, nagycsalád sokunk körül, hogy a segítség és a társaság is meglegyen, és a munka amit fent leírtam nem is számít munkának a tudatunkban, hisz nem is az tényleg, hanem csak az élet:)

Az idézett szöveg Vadászok Törzsek Parasztok c. könyv alapján íródott