Megnéztük a bécsi újévi koncertet, együtt, a család. Esztert annyira elvarázsolták a táncok, hogy a kedvéért újabb és újabb felvételeket kellett keresnünk az interneten, amelyeket szintén szájtátva nézett végig. Végül tegnap délután, már csak a zenét kérte, és táncbemutatót, balettelőadást tartott nekünk. Hihetetlen volt, aranyos, pici ügyes kislány, rengeteg mozdulatot ellesett, megtanult a látottakból.
Ábinak névnapja volt tegnap. Rendeztünk neki egy pici családi ünnepelést. Volt almás pite, hozzá tej, és gyertyagyujtás, éneklés, ajándék. Kis szerszámosládikát kapott, játékszerszámokkal,-Eszter nagyon benne volt az elején az ünneplésbe, éneklés, ölelgetés, puszi, de ahogy az ajándék következett, egyre rosszabbul viselte, hogy nem ő az ünnepelt. Minden játékot el akart venni Ábeltől (pedig több darabból állt, de neki mindig az kellett ami Ábelnél volt) végüls szivszaggatóan sírni kezdett, elvonult, és suttogta, hogy világgá megy. Odamentem hozzá, ölbevettem, és kérdeztem, miért akar világgá menni. Eszter azt mondta, hogy azért mert Ábel nem engedi hogy játszon a játékokkal. A zene szólt hangosan, és Ábel jóval arrébb játszott, azt hittem nem is figyel ránk, de a következő pillanatban elkezdte az ajándokjáték darabjait egyenként odahordani Eszternek, és mindet, de mindet odaadta neki, nagy mosolyogva, elsőnek aztamiért a legjobban veszekedtek. Pici másfél éves fiú, hihetetlen figyelmes, önzetlen, és szereti a testvéreit. Meghatódtunk :)
16.
-
1944-ben Alfred Delp katolikus pap nem egy templomban tartotta meg az
adventi miséket, hanem egy berlini börtönben írt szép ünnepi szövegeket,
akárcsak p...
37 perce



1 megjegyzés:
jo kezdet
Megjegyzés küldése