Az elkészült mandalákból (a szobába zártság miatt kialakuló mozgáshiánytól való felpörgés ellen kiváló megnyugtató hatású színező, látványos volt, ahogy a tűzvörös mozgékonyból, fokozatos rajzokon át, eljut a lassabb zöldig, kékig :).
A kiállítás igazi volt, málnaszörppel, és süti is lett volna, ha nem hiányzott volna itthonról a sütőpor.
Várjuk a véleményeket, kinek melyik 3 tetszik a legjobban. Hogy melyiket ki színezte, a sportszerűség kedvéért titok :)
A kiállításmegnyitó után békát ugrasztunk mindenhonnan, mindenhová, és nagyokat nevetünk.
Végül seprűn is lovagolt a három kis csibész :)
Ha leszámítom azokat a kis időket, mikor egymást nyúzzák, azt mondhatom, egész vidáman elvannak.
Ábel pedig, még betegen is úriember, megmosolyogtató, micsoda stílusa van, a kis komoly fiús fiamnak! (akinek még az álmai is fiúsak, Eszter: Képzeld anya az Aranyhajról álmodtam, mire Ábel, én pedig valami fiúsat..)
(Közben a szakma, az egyetem és a munka hívogató, lehetőséget kínáló dolgaiból számtalanból kimaradok, néha néha oda is kukkantok, ugye jól sejtem, hogy azok a dolgok megvárnak, és később is lesznek, amikor jobban ráérek abban elmerülni?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése