2011. április 9., szombat

Ábel, a legkisebb királyfi

az elkezdett piszkozat mégis, úgyhagyva
Valahogy, azt nagyon nagyon régóta tudtam, hogy egyszer lesz majd egy Ábelem. Szinte láttam magunkat előre, ahogy a tükörben nézem magam, és ölelem, a kis Ábel babámat.
Amikor Benedek megszületett, láttam, hogy ő nem Ábel. Majd Eszter érkezett. Eszter születésétől kezdve alig vártam, hogy várhassam, a harmadikat. Kicsit tartottam attól, ha ő nem Ábel lesz, akkor hogyan tovább, hiszen negyediket már nem terveztük.

Ábel érkezett, a várva várt kicsi fiú. Vele az üzenet is, hogy az élet értelme, hogy valahol otthon legyünk benne. Ábel mire ideért, én nagyon fáradt lettem, és a három kicsivel, az ügyes, nagyon lelkes anyuka énem hirtelen erőtlen lett.
Ábel mégis, a legkiegyensúlyozottabb, legszófogadóbb, lovagiasan kedves, vicces, energikus, sportos, gondolkodó kisfiú.

Nincsenek megjegyzések: