Honvágy vissza vagy "always homesick"

Hét éve hoztam egy döntést. 

Nem tudom, hogy mi van velem, nem változott semmi, minden nagyszerű. Van három boldog gyermekem. Mindketten szeretjük a munkánkat. Éppen lakhatnánk nagyobb lakásban is utazhatnánk többet is. Sok-sok barát vesz körül itt minket. Mindketten (majdnem) szereztünk egy újabb, minket érdeklő diplomát. Jó sok szívmelengető, fontos élményben volt és van részünk. 

Nem tudom, hogy mi van velem, de valami elég fura. Mi lehet ez midlife crisis? Vagy mi? Vagy a "hét év" amit olyan jelentőségteljesnek mondanak? Mindenesetre, mintha egy lakattal lezárt láda lett volna, ahol az edinburghi emlékeink őrződtek, de felpattant a vaslakat és naponta villannak be emlékek, mindenféle. Sok sok jó ember, szép hely, lakás, kirándulás, táj, sok sok jó körülmény és lehetőség. Hirtelen, távolról és hűvösen tekintve vissza borzasztóan butaságnak tűnik, amit tettem. Hogy lehettem ennnyire.. buta? Miért nem állított meg valaki? Nem hagytam magam :( Visszanézve nem is értem magam.  Ha visszamehetnék most az időben másképp döntenék (amit szintén nem értek, hogy miért, amikor itt és most boldogság van..) Most valahogy úgy élem meg, mintha elvettem volna valamit a családtagjaimtól

Máskülönben is hajlamos vagyok önmarcangolásra, önvádra, ritkán engedem meg magamnak hogy elégedett legyek magammal.

Szóval kicsit össze vagyok zavarodva.

Szoktunk mélyeket beszélgetni a gyerekekkel. 

A múltkor megkérdeztem Esztert, hogy vajon miért lettünk mi anya-lánya, mit kell egymástól megtanulnunk és ő azonnal úgy rávágta a határozott válaszát, mintha ez teljesen egyértelmű lenne:

Nekem tőle, hogy szeressem magamat, (mert folyton szidom magam, néha hangosan is) Neki tőlem, hogy ne sértődjön meg mindig mindenen.

Benedek: neki tőlem, hogy örüljön az itt és mostnak és ne bánkódjon/vágyódjon a múltba vagy aggódjon/várja a jövőt (nem értem biztos, hogy tőlem, ezzel nekem is nagy problémáim vannak). Nekem tőle: az élet körforgását.

Ez egy decemberi, visszatartott bejegyzés..most már nem ez az állapot van azért, haladok, legalábbis valamerre a megértésben, érzésekben.