Úgy vettem részt eddig, ezen az élet nevű "partyn", mint akinek a bejáratnál, aki beengedte elmondta, hogy őt ide nem hívták, nemvárták, próbáljon meg nem sok vizet zavarni, ha már itt van. Aki beengedte, mérges volt, hogy ő jött, szomorú volt, a beengedő partyját elrontotta az érkezésem.
Így éltem hát, hogy ezt el is hittem neki. Igyekeztem meghúzni magam, a többiekhez képest úgy tekintettem magamra, mint hívatlan vendégre, és ha megkínáltak valami vonzóval és finommal, vagy invitáltak valami jó, izgalmas játékba, nem mentem, mert úgy gondoltam, az nekem nem jár. Néhányszor be is tévedtem, valami szuperjó szobába, tele ajándékkal, de általában azonnal mentem is onnan kifelé, hiszen az nem az én helyem.
Ilyenek a nemvárt gyerekek..homlokukon a titkos üzenet, jobb esetben a dac, a mégis-morál..
Én talán most ébredtem, talán. Remélem, hogy még van hátra a buliból. Sajnálom a lehetőségeket amiket visszautasítottam, amit nem fogadtam el, de remélem, hogy még lesz alkalmam ezen változtatni.