Huu, es fuu ilyen zizi napot, eso, oltas, eso, siros gyerekek, mindharman, vendegeskedes, ez kivul, belul novekvo szorongas a letbizonytalansag miatt, amugy is csak miattunk plussz erzekelem hogy keszul vmi valtozas, ami erinteni fog anyagi szempontbol, jajj keresem a megoldasokat fejben, mindenesetre ez a diofa szep az erkelyrol, meg esoben is. A gyumolcsleves meg finom lett. Lemegyunk a parkba, bar sotetedik, de remelem mindenkit helyrehoz, bar a gyerekek most epp elvannak, jatszanak, hihetetlen magas tornyot epitenek legobol, Eszter azt mondogatja, vigyazz Bebe, Abel meg vegre alszik, az agyaban! Lehet, hogy vetek ezt megzavarni, hmm.. Arra jottem ra ma, hogy minden, de legalabbis sokminden belul dol el, legfokepp az elegedettseg, hogy mitol, mennyitol vagy az. A lakokornyezet, anyagi helyzet, rend, tisztasag, etkezes, a napjaid elmenyeivel valo elegedettseg egy kepesseg, es annyira mas szintek leteznek kulonbozo embereknel. Jo annak, aki konnyen elegedett, meg ha sokkal kevesebbje is van barmibol, mint annak, aki mondjuk tehetos, megis sosem elegedett. Jo lenne, ha kepes lennek ezt a kepesseget fejleszteni.

Felek, hogy majd nem talalok munkat, felek a megmerettetestol amikor majd keresnem kell, hogy nem olyat talalok ami osszeegyeztetheto az altalam nagyon fontosnak tartott anyasaggal. Felek, hogy megalkuvasokat kell tennem szamomra nagyon fontos dolgokba. De milyen nagy butasag ez, hiszen meg minimum vagy 2-3 ev, mire ez eljon a francba miert ilyen vagyok, hogy elore felek, ahelyett, hogy elore buzditanam magam a sikerre.

(ez egy titkos blog, azt irom le, amit nem mondok el masnak, probalok rajonni, hogy hogyan bukkanhat barki erre a blogra-en senkinek sem arultam el-de nem tudok rajonni)