Tegnap este lebuktam :( R rajott, meglatta, es dobbenten kerdezte, te irsz blogot? jajj, hat nem akartam, melyen titkoltam mindenki elott, nem is tudom, hogy miert irom, nem azert amiert a tobbseg, hogy minel tobb embernek megmutassam hogy elek, mi van velem, sot nem arulom el senkinek, hogy irok, talan mert az irom le, amit nemigen mondok el senkinek, most magam is keresem a valaszokat, hogy akkor meg miert? Jobb megis, hogy kiirom magambol, olyan mint egy naplo csak utalok kezzel irni es jol esik fotokat valogatnibele, nade igy megiscsak elolvashatja barki, es bar kicsi a valoszinusege de akar olyan is aki ismer. Felvetetettem, hogy lehet, hogy azert irok, mert keveset beszelgetunk, azert regebben vele osztottam meg az erzeseket gondolatokat, dem ostanaban a sok egyeb miatt erre nincs ido. Raadasul o most nagyon sikerre fut, en meg hervadok belul, ahelyett, hogy virulnek, hiszen ott elek ahol jol erzem magam, es van harom csodalatos gyermekem. Megis aggodalom, elegedetlenseg, veszekedes, dilis vagyok Meg kell tanitani magam optimizmusra, elvezni a jelent, boldogsagerzesre, ami valaha megvolt, de valahol az uton elveszett, es most csak morzsakat talalok belole.