lassan rajovok, hogy nem is olyan dramaian veszes a helyzet, csak en vagyok tulerzekeny, vagy faradt-kimerult, vagy szules utani depresszios. Lehetseges, nagyok a vagyak bennem, ezzel szemben nincs idom magamra es amikor esetleg megis, mar nem is tudok mit kezdeni vele. Legujabb, hogy utazok a blogokkal, kulonbozo vilagok, kulonbozo eletekbe. Olyan elkepeszto ez a sokfeleseg. Abel ma mosolygott es beszelt is hozzam.
Hetvegere kellene valami nagy pihenes, es valami klassz kikapcsolodas. Milyen jo lenne, ha nem nekem kellene ezt megszervezni, kitalalni.
Vajon miert van az, hogy mas idopontokat ir a bejegyzeseimhez mint a valosag?