Nem bantuk, meg sot mindennap orulunk mindennap, ertekelunk mindent, nagyon jo dontes volt, orulok, hogy nem kesobb leptuk meg.

A testverek szerintem nagyon jol fogadtak, Benedeket egy kicsit jobban megviselte, de ahhoz kepest, ahogy Eszter erkezesere reagalt ez semmi sem volt, es Eszterrel is nagyon jo testverek lettek, kivetelesen jok. Most, eltelt -meg csak 1 het,- es maris mondhatom, hogy kezd atlendulni, es elojonni belole a gondoskodo, szereto, torodo idosebb fiutestver, nagy orom ezt latni.

Biztosan az is nagyon jo lesz majd, amikor Abel mar reagal a testverei baratkozasara. De nem akarom surgetni az idot, hisz valoszinu, hogy utoljara babazok, ugyhogy igyekszem elmerulni az ujszulott babam illataban, mindentudo, mindenre csodalkozo tekinteteben, pihepuha hajaban, selymes boreben, hozzam valo ragaszkodasaban, es magaval azzal a felfoghatatlan gondolattal, hogy mondjuk 8 nappal ezelott meg a pocakomban volt ez a tokeletes kis emberke.

Olyannak latjuk, aki nagyon orul, hogy megszuletett, latszik rajta, hogy jol erzi magat, hogy milyen jo itt, hisz szeretik itt, torodnek vele, a furdetes, es az elotte utana valo torodes utan, hosszu idon keresztul csodalkozo, meghatott orommel nez, mint aki szo szerint el van varazsolva attol ami tortent vele.