Ma más nap van. Lassan lecseng a szétesettség érzése, legalábbis bennem, belül. Viszont sajnos a lakáson azért láthatóak a nyomai, rendetlenség MINDENHOL, bármerre nézek.
Ajándék perceket élek, alszik mindhárom csemete. Most lazítok, hogy képes legyek rájuk figyelni, ha felébrednek. Ajándékokat böngészek az interneten, mániákusan, pedig már rég megvannak az ajándékok.

Sötét, nedves, egyforma napok. A tél, a napfény hiánya rosszul hat rám. Nem akarok egy nyavajgós blogot, de most igazán megtapasztalom, miért viseltem olyan nehezen Skóciát, minden szépsége ellenére. Ezt az időjárást, hangulatot, az ilyen napokat itt is nehéz elviselni. Mehetnékem van, mindig, nagyon, és közben mozdulatlannak kell maradnom. A türelmet tanulom, a várakozást, hiszek benne, hogy tavasztól minden jobb lesz. Jönnek kirándulások, utazások.

Jó itthon lenni, de szívesen élnék még majd valaha, valahol, valamennyit külföldön.

Tegnap este eljutottam kávézni egy barátnővel, jó volt, mert nem voltam egy kicsit itt, de nagyon mások vagyunk gondolatilag. Ilyenkor én idomulok, és magamból nem is mutatok sokat. Jó lenne valaki, akivel bemennék mondjuk forralt borozni a Vörösmarty térre:) Ez van ma.... semmi egyforma, mint a többi nap, csak belül más mindegyik, hol jobb, hol rosszabb. Ma felugrott délelőtt egy barátnő, az jó volt. És alszanak a kölykök ez is jó. Naés R.el is jó volt a reggel. Csak visszatalálok egyszer magamhoz. A héten végülis túljutottam egy krizisen anélkül, hogy tulságosan belemélyedtem volna. Tudtam, hogy a tanus, a kihallgatásos ügy hamarosan megjelenik pszichoszomatikus formában, meg is jelent legyőztem, ügyes vagyok.