Gondoltam, az előző bejegyzéstől mostanáig, míg egy babát álomba ringattam, milyen képet tennék az előző bejegyzésemhez. Hát, ahhoz illő képem még nincsen. Tenném a sikolyt, és ha az megvan, akkor egy nagy mély, végtelen óceánt. Ehelyett teszek egy pici fát, amit a keresztelőre kaptunk, sajnos azóta már nincs ilyen jó állapotban. Ezt úgy értem, hogy kisikitom magamból amit érzek, inkább kikiáltom, de úgy ahogy a festményen van, a következő érzés egy mély, kék, végtelen óceán. A Fa pedig...talán nem is véletlen, hogy ezt a képet találtam, ehhez a tegnapi érzéshez..épp azt a küszködést, eredménytelenséget szimbolizálhatja amit mostanában érzek, hogy a rámbízott kis csodálatos életből nem bírom a legjobbat kihozni, nem bírok jól gondoskodni.

Aztán itt van még 1 játszótéri kirakó, a saját megörökített alkotásom.