Eszter az éjszaka jobban lett felébredt, megszólalt, és egy idő után már tudott inni. Reggel az éjszakai ügyeletes orvos felhívta Robit! és érdeklődött, hogy van Eszter, azt kérte, mindenképp mutassuk meg ma is orvosnak! Úgy látszik a magyar egészségügyet, orvosokat érdemes dícsérni is, mert vannak igazán lelkiismeretes orvosok. Az ügyeletes, és a háziorvos is, lelkiismeretes hozzáállással fordult a kis beteg felé. A doktornőnkel ma is beszéltünk telefonon, majd ki is jött már, megvizsgálta Esztert.

Voltunk kint sétálni, játszóterezni, postán. Az új biztonsági őr, megint segített fel és levinni a babakocsit, és bent Esztert szórakoztatni, ez is nagyon jó dolog.

A környékün csupa csupa zöld, sok fa sok virág, virágos fák, virágok, és orgonabokrok mindenféle szinben. Nem tudom mi van velem, de idén tavasszal a gesztenyefák bűvölnek el, hatalmas, büszke tökéletes termetükkel, üde zöldjükkel, elegáns virágukkal. Gyönyörűek.
Ma megint, mint az utóbbi napokon, a két nagy alszik, Ábelke, a legkisebb meg itt jön megy tesz vesz, hihetetlen, ennek a picikének kevesebb az alvásszükséglete mint a nagyoknak? Pedig többet mozog, hogy lehet ez?