Töprengek azóta is a dolgot, nem is ezen az egy szituáción, hanem azon, hogy valószinű, ez még csak a kezdet, lesz még ilyen nagyon sok. Talán iskolában komolyabb is lesz. Azt mondja, hogy ő csak annyit értett, hogy locsóló kell, neki nincs aztán ki kellett mennie a mosdóba..mert belement valami szempilla a szemébe...azaz szerintem sírt :( azt mondja az ovónő küldte ki..de már nem tudom mit higgyek. Máskor is volt már, hogy ha sírt ott, azt mondta, valami belement a szemébe.Egy biztos, nagyon jól kell iskolát választanom, olyan tanítónő kell, aki érteni érezni képes a lelkét, olyan aki szereti a gyerekeket.
2 megjegyzés:
Mondd, kedves Bonca! Lehetséges, hogy Benedek - kétszer kellett már beletörődnie abba, hogy osztozkodnia kell Rajtad, aki világának Napja vagy -, úgy ÁLTALÁBAN MELLŐZÖTTNEK ÉRZI MAGÁT, és ezt vetíti ki az adott szituációkra? Félreértés elkerülése végett: a valóság, tudom, más, de hiába más, ha ő ÍGY ÉRZI. Az is elgondolkodtatott, hogy mondod, semmit sem kér, semmit sem kíván, nincsenek ajándékvágyai. Én olyankor érzem, hogy "semmi sem kell!", amikor nagyon-nagyon rossz kedvem van. Lehet, hogy tartósan szomorú ez a kisfiú? Mi Benedekünket nagyon megviselte a testvér érkezése, leheletnyit bánatos azóta, amit csak én veszek észre, pedig hatéves volt; más gondolatvilággal, mint egy kétéves. De lám, az érzésvilág nagyon hasonló.
Ha terhedre vannak töprengéseim, szólj, Bonca! Üdv. Klára
Nincs terhemre, és logikusan is hangzik, viszont azóta Benedeknek már igencsak vannak vágyai, kérései, mint egy kisfiúnak szoktak lenni: dinoszaurusz, repülő, kisautó stb.
Ez a félénkség rám kicsit, és később volt jellemző (főiskolán utáltam mások előtt beszélni, voltam egyesület elnök, elég jól csináltam és azért mondtam le, mert a közgyülés megtartása is nehezemre esett), anyukámra meg nagyon. Anyu örömmel fedezi fel Benedekben a saját gyerekkori félénkségét, én viszont, szeretnék mindent megtenni ahhoz, hogy ez zsugorodjon a legkisebb problémává. Amúgy jókedvű, vidám kisfiú.
Megjegyzés küldése