Álmosító sötét

Alszik mind a három gyerkőc. Ez a feltöltődési időm minden nap. Bármilyen fáradt vagyok, ilyenkor szinte sosem alszom, hanem keresgélek, írok, olvasok, beszélgetek itt az interneten. Ma olyan sötét, esős idő van, hogy azt hiszem odagurulok a kis Ábi mellé megszagolgatom a kis izzadt buksiját és alszok én is.

Benedek számára a napok még mindig a bringázás körül folynak. Legalábbis a gondolatai, állandóan menne, soha meg nem unja. Azt hiszem azért van ilyen nagy jelentősége az egésznek, mert mintha változott volna ezzel a képe önmagáról. Eddig kicsit félénk, szorongós ügyetlen-nek látta magát szerintem, -amig pótkerékkel ment, mi beszéltük rá időnként, hogy jöjjön bicajjal, de csupa stressz voltm, nem akarta, nem szerette, félt. Most meg a kétkerekű nagyon gyors megtanulása óta, hatalmas az öröme, hogy ő erre képes, egyedül! Látom, hogy ügyesebbnek, vagányabbnak, fiúsabbnak érzi magát. Szerencsére a mellettünk lévő, kedves, nagy zöld parkban, még kis kreszpark is van gyerekeknek, körforgalom, táblák, utak, kanyarok, elég nagy, és sok fa, csicsergő madarak veszik körbe.

Tegnap este eljutottam barátnővel kávézni, nagyon nehéz volt elmenni, elindulni, mert azt éreztem, rengeteg dolgom van, úszok a tennivalókkal. Végül valahogyan meggyőződtem, hogy menjek. Jót tett. Finom kávé, finom süti egy jó könyvesboltban.

A gondolataimat továbbra is át át szövi a szeptembertől induló változások elképzelése. Ez olyan hatással van rám, hogy minden percét élvezem a jelennek. bármilyen nehéz, végeérhetetlen feladatok vannak, nagyon jónak élem meg, Ábelt pedig nagyon cukinak.

Az autó, Benedek műve, nagyon birom ezeket a kreatív játékötleteit.

Mostanában azt játszák, hogy Benedek Morzsi kutya, Eszter Cicamica és Ábel pedig Buksi :)