2009. június 19., péntek

Derüs pillanatok







Az első nap, a régi kerékvágásban
Erős boldogságérzetem van, olyan jó nekem, szeretek velük lenni, nagyon jó.
Jó volt ma velük a játszótéren, sarazni, csepegtetni, várat építeni, jó velük beszélgetni, lenni, nevettetni őket
Jó, hogy az előbb ehettem egy nagy tállal a kedvenc gyümölcsömből a cseresznyéből, most hogy mindhárman jóízűen alszanak
A cseresznyét Évi hozta (szemben lakik, és a két gyerkőce Benedek csoportjába jár) elhozta Benedek anyáknaki rajzát is, mellett volt egy szivecske, beleírt szöveggel, amit elvileg a gyermek diktált, végülis hihető, mert sokaknál volt ilyen, hogy azért szeretem anyukámat, mert...elvisza McDonaldsba ebédelni,. vagy mert mindig beteszi nekem a filmet amit kérek, bekapcsolja nekem a tévét, vesz motort, ezt csak azért írom, mert talán nem az ovonénik találták ki a gyerekek helyett a szöveget, ugyanis a Benedek szövege alapján azt gondolnám: (olyan nagyon idealizált)

Azért szeretem anyukámat, mert ölelget, ölbe vesz, játszik velem. Mindig segít nekem, ha valami rossz történik. És mindig segít nekem felöltözni, ha én nem tudok. Nagyon finomakat főz. Este altatódalt énekel nekem.


Hát csak néztem. Én altatódalt? és hogy játszom vele? hááááát, nem inkább csak kiabálok és veszekedek folyton? Nem vagyok olyen, mint a fenti sorok mutatják, szerintem a szemében sem. Az öltöztetés is, inkább csak veszekedtem vele mindig, miközben a két kicsit próbáltam terelni az oviban, hogy öltözzön már át, mert nem tudok segíteni.
Azt mégis el tudom képzelni, hogy ő fogalmazta így, ilyen jóra, mert Benedek ilyen, ilyeneket bír gondolni, és mondani. Tegnap a nagy Kaláka hallgatás, éneklés után előállt azzal, hogy a cinegének vidám az ének, mert lett kiscipője, szóval valahogy átköltötte, hogy a cinegének is jó legyen.


4 megjegyzés:

Cassandra írta...

Bonca, azt gondolom, hogy Benedek megfogalmazta, amit szeretne. Hát hajrá! Nagyon kicsike még ő is. Csak a kisebbek között tűnik nagyfiúnak. Neki éppen annyi jár, mint a picikéknek, hiszen, mint mondtam, egy picike ő, a picikék között.
Öröm olvasni nagy-nagy szeretetedről, lelkiismeretességedről, gondosságodról. Szerencsések ezek a gyermekek, hogy ilyen anyukájuk van. Gondoltál már rá, hogy milyen jó is lenne kislányodnak lenned?

Ewus írta...

Szia!
Köszi, hogy benéztél hozzánk :)

Nagyon aranyos, amit Benedek írt, árad belőle a szeret, és hidd el, egy ekkora gyerkőc nagyon őszinte....ami, a szívén, az a száján :)

márta írta...

A gyerekek fantasztikusan nagyvonalúak. Ugyanúgy elfelejtik (akarattal) azt, amire nem vagyunk büszkék magunkkal kapcsolatban, mint mi az ő kis rosszalkodásaikat. Az ember tényleg csak a jóra emlékszik. Családban ez már csak így működik.:)

erika.vari@gmail.com írta...

Köszönöm a soraitokat! Márta, amit írtál nagyon szíven talált, hogy elfelejti nekem, mint neki én a kis rosszaságait, tényleg valahogy így lehet ez családon belül, és valójában pedig jónak látjuk egymást.