Visszatérnek lassan a dolgok a hétköznapi kerékvágásba és ez most olyan jó
Ábel tudja mondani, hogy Eszter, (az ott a és az anya után ez a harmadik szó) ügyes kis 14 hónapos
Benedek, aki eddig, pótkerékkel kimondottan nem szeretett bringázni, félt tőle, most, egy pillanat alatt megtanult kétkerekűzni, és nagyon szereti, azzal kel, és fekszik, hogy milyen jó dolog a biciklizés. Tetszik neki az is, ahogy megy, és közben a levegő éri az arcát.
Tegnap elvitte őt Robi az ortopédiára, Benedek lába, lúdtalpa, bokasüllyedése elég komoly, ezért. Utána elmentek a Természettudományi Múzeumba, megnézték a Predátorok kiállítást. Benedek azóta is rajzolja a krokodilt, a cápát és a többi ragadozót.
Esztert mint mindig, most is meglehetősen megviselte az apja távolléte, elég hiszit még most is, tegnap és tegnapelőtt is a meseszalvétákon robbant ebédnél egy értelmetlen, rémálom hangos hiszti amire semmi nem hatott.
Szeretem itthon a különböző korszakokat, amikor pl. mindenki epret eszik, aztán van amikor mindenki friss borsóból főz eztazt, meg tökből, zöldbabból aztán jön a meggy, cseresznye, málna ribizli korszak, és most a lecsó folyton, ahogy halad a nyár jön majd a kukorica, a dinnye végül majd a szőlő.
Nagyon közel hozzánk, van egy kis állatfarmocska, nem is tudom minek nevezzem. Egy nagyobb, fás területen van kecske, birka, pulyka, kacsa, csibe, liba, nyuszi. Tavasszal volt mindenből picike. Ide járnak sokan kisgyerekek, idősek, és mindenféle állatszerető ember, hozzák az aktuális, háztartási zöldséggyümölcs héjjakat, itt is látható ez amit írtam, hogy van amikor mindenki borsóhéjat hoz, és majd nemsokára meg kukoricacsutkát, dinnyehéjat. Szeretem ezt. Ez egy olyan dolog, ami hiányzott kint nekem, ott, ahol mindig mindent lehetett kapni, nem volt idény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése