Erdőben Úton megérzések és végül I.

I.

Kirándultunk. Erdőben jártunk, gyönyörűben, az út szélén erdei epret csemegéztünk. Egy fapadon uzsonnáztunk, majd kastélyt láttunk, végül fáradtan hazatértünk. Nagyon szép volt. Kalandos. Sokat vonatoztunk, három napon át.

II.

vándor dolog, megérkezés úton levés fizikai értelemben kezdett el gondolkoztatni, de hamar átvittem szimbolikus jelentésre: azaz, rájöttem szeretek úton lenni, és az volt jó ebben a kényszerű vándor életben, hogy mindig mentünk valami felé, hogy még benne rejlett minden lehetőség, és, amikor az ember megérkezik, akkor az van, ami van. egyrészt mi most már megérjkeztünk, és megéálltunk, aztán gondoltam az utazásokra, a nyaralásra, hogy az ember megy valami felé akkor az még midnen lehet, sokféle stb. aztán arra jutottam, hogy az embernek az életben, nem is szabad megérkeznie, valamilyen értelemben úton kell lennie az utolsó percig, akkor rossz, ha már nem keres, figyel, tervez, formálódik, fejlődik, ha megáll, ha nem halad, érted? Nehéz ezt leírni, tehát rájöttem, jó itt nagyon, de ez nem jelenti azt, hogy vége az útnak, ez még az út! amiben sok minden van, ime:

Hosszú az út, és messze a cél,
de te csak menj, és legyél
türelemmel!
Csak mikor elérsz oda,
fogod föl eszeddel,
hogy maga az út a vándor otthona
(Arnulf Pverland: Úton

És még egy:
Madách Imre: Az ember tragédiája

A célt, tudom, még százszor el nem érem.Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?A cél, megszűnte a dicső csatának,A cél halál, az élet küzdelem,S az ember célja e küzdés maga.

III. Megérzések

Az azonosságokról: Nem is tudom még, hogy mit gondoljak, olyan új ez az egész nekem. Ismertem már régen, egy-két embert, akiknek voltak megérzései, és én is szerettem volna ilyen lenni, de nem voltom, soha, semennyire. De ilyen volt pl. anyu, velem kapcsolatban, távolról is. Robi, aki valami hihetetlen módon működik, kimondta a gondolataimat, és ha arra gondoltam, hogy hívjon fel, egyszerűen csörgött a telefonom, történt ez akkor is így, ha nagyon messze voltunk egymástól, és csak előre megbeszélt időpontokban telefonáltunk amúgy.
A nagymamámmal szoros és mély volt a kapcsolatom, mégis még gyerek voltam, amikor én megbeszéltem vele, hogy amikor meghal, meg utána nekem majd küld jeleket, hát nem küldött. Még amikor először éltem Edinburghban, akkor halt meg. Semmit nem éreztem meg aznap. Viszont Robi, körbehívta a családtagjait, úgy érezte baj van, majd kiderült, hogy nálunk van.


Mióta gyermeket hoztam a világra, mindez megváltozott, döbbenetesek a megérzéseim, de minden szinten. Megálmodtam valamit, pár hét múlva megtörtént ugyanaz, teljesen ledöbbentem. Hihetetlen, hisz az álmot el is meséltem mindenkinek, napokig foglalkoztatott, és amikor az egy hónapos Eszter babával beléptem a kórház kórtermébe, ott volt az egész jelenet, a helyszin, kiráz a hideg most is.
Mielőtt kinyitnám az emailjeim, megérzem, ha valaki nagyon régi ismerős ír, a postaláda tartalmát, nem mindig, de elégszer ahhoz, hogy meglepjen.

IV. és végül

Somvirág, somvirág, aranysárga a világ.Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó!Fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni,Árkon-bokron által, háton hátizsákkal,menni, mendegélni, este hazatérni.