Szóval ez a szombati nagyonjó nap ez úgy jött, hogy hetek óta, csak fárasztó, kicsit monoton malomkerék, 3 pici gyerek, segítség nélkül, és a férj este és hétvégén és mindig egy tanulmányt ír, (még mindig nincs kész) ami miatt már jó ideje sehová sem mozdulunk a szomszéd parkon túl.
Nagyon vágytunk már erdőbe kirándulni, de valamilyen rendezvényre is.
Ezek után a szombatunkba nagyon sok jó dolog fért. A Múzeumok Majálisára mentünk először, ez nagyon jó, régóta szeretem. Rengeteg múzeum kiállít egy kis sátorral, és bemutatja magát, illetve kitalál valamit, amit ott a gyerekek "alkothatnak", van nagyszinpad, kisszinpad, zenével, bábszinházzal, és van sok finomság. Itt nézelődtünk, játszottak a gyerekek, majd zenét hallgattunk.
Innen a Kulturális Antropológia Fesztiválra mentünk -ezt szeretnék tanulni, erről még írok-a hangulatba szerettem volna bekapcsolódni, ez a szomszéd utcában volt. Itt az udvaron hemperegtek a gyerekek óriási nagy párnákon, majd agyagoztak, én meg körbenéztem, figyeltem (hogy mennyire akarjam ezt az egész továbbtanulást). Innen a Károlyi kertbe mentünk (szintén közel volt ehhez) ez egy gyönyörű park, mindig elcsodálkozom rajta mennyire, és nagyon de nagyon jó játszótér. Érdekesség, itt összefutottam egy régi ismerőssel, aki időközben kulturális antropológus lett, micsoda véletlen..:)
Nagyon vágytunk már erdőbe kirándulni, de valamilyen rendezvényre is.
Ezek után a szombatunkba nagyon sok jó dolog fért. A Múzeumok Majálisára mentünk először, ez nagyon jó, régóta szeretem. Rengeteg múzeum kiállít egy kis sátorral, és bemutatja magát, illetve kitalál valamit, amit ott a gyerekek "alkothatnak", van nagyszinpad, kisszinpad, zenével, bábszinházzal, és van sok finomság. Itt nézelődtünk, játszottak a gyerekek, majd zenét hallgattunk.
Innen a Kulturális Antropológia Fesztiválra mentünk -ezt szeretnék tanulni, erről még írok-a hangulatba szerettem volna bekapcsolódni, ez a szomszéd utcában volt. Itt az udvaron hemperegtek a gyerekek óriási nagy párnákon, majd agyagoztak, én meg körbenéztem, figyeltem (hogy mennyire akarjam ezt az egész továbbtanulást). Innen a Károlyi kertbe mentünk (szintén közel volt ehhez) ez egy gyönyörű park, mindig elcsodálkozom rajta mennyire, és nagyon de nagyon jó játszótér. Érdekesség, itt összefutottam egy régi ismerőssel, aki időközben kulturális antropológus lett, micsoda véletlen..:)
Utána (hát nem vagyunk McDonaldsba járók, de most ez volt ott nyitva, és éhesek voltak) egy McDonaldsban vettünk egy-egy hamburgert, és kaptak mindhárman egy-egy lufit.
A buszmegállóban több közönyös hangulatú ember várakozott. Mi is ott vártunk a három gyerekkel, amikor is, az apukája nyakában ülő Ábel elengedte a lufiját a tartóról, és a lufi összevissza szállt az emberek feje körül közben eresztve ki magából a levegőt, jó volt, mindenki nagyon nagyon nevetett.
Elmentünk fagyizni, egy régi kedvenc helyre, majd, mivel a Szabadidőközpontban a táncházkezdésre még várni kellett, újra egy játszótérre, ahol nagyon jót játszottak a gyerekek. Mi meg olvastunk és jókat beszélgettünk. Hatkor bementünk a táncházba, ami hihetetlen jó volt. Felcsiki zene és táncház volt, Eszter napok óta ezt várta, most bemutatta, hogy a kis 2 és fél éves énje valóban komolyan gondolja ezt a táncolást, a fárasztó nap után, nem alvás után, hisz kimaradt a délutáni, rengeteget táncolt! Hála a sok ismerősnek, ismerős kisgyerekes családnak, a férjemmel nem csak felváltva tudtunk táncolni Eszter mellett, Ábel hol háti hordozóban volt, hol táncolgatott, hanem ketten együtt is nagyon jókat táncoltunk, mint még talán sose.
A zene, odavaló ahol ő felnőtt, a zene nekem a gyimesi tánctábort juttatta eszembe, ami nagyon nagyon boldog idő volt, csodálatos helyen élőzenére táncolás éjszakába nyúlóan.
Mivel sok ismerős volt, a táncház végén a gyerekek a kerthelységben játszottak, a felnőttek beszélgettek.
Hazasétáltunk, és az Euroviziós dalfesztivál eslő 5 perce után szerintem már mindannyian aludtunk.
Olyan jó nap volt :)
A buszmegállóban több közönyös hangulatú ember várakozott. Mi is ott vártunk a három gyerekkel, amikor is, az apukája nyakában ülő Ábel elengedte a lufiját a tartóról, és a lufi összevissza szállt az emberek feje körül közben eresztve ki magából a levegőt, jó volt, mindenki nagyon nagyon nevetett.
Elmentünk fagyizni, egy régi kedvenc helyre, majd, mivel a Szabadidőközpontban a táncházkezdésre még várni kellett, újra egy játszótérre, ahol nagyon jót játszottak a gyerekek. Mi meg olvastunk és jókat beszélgettünk. Hatkor bementünk a táncházba, ami hihetetlen jó volt. Felcsiki zene és táncház volt, Eszter napok óta ezt várta, most bemutatta, hogy a kis 2 és fél éves énje valóban komolyan gondolja ezt a táncolást, a fárasztó nap után, nem alvás után, hisz kimaradt a délutáni, rengeteget táncolt! Hála a sok ismerősnek, ismerős kisgyerekes családnak, a férjemmel nem csak felváltva tudtunk táncolni Eszter mellett, Ábel hol háti hordozóban volt, hol táncolgatott, hanem ketten együtt is nagyon jókat táncoltunk, mint még talán sose.
A zene, odavaló ahol ő felnőtt, a zene nekem a gyimesi tánctábort juttatta eszembe, ami nagyon nagyon boldog idő volt, csodálatos helyen élőzenére táncolás éjszakába nyúlóan.
Mivel sok ismerős volt, a táncház végén a gyerekek a kerthelységben játszottak, a felnőttek beszélgettek.
Hazasétáltunk, és az Euroviziós dalfesztivál eslő 5 perce után szerintem már mindannyian aludtunk.
Olyan jó nap volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése