egyedül maradtam egy kicsit a gyerekekkel, anyu el, Robi repül haza
butaságok járnak a fejemben folyton, a felesleges előre izgulás, aggódás, mérlegelés
milyen órarendem lesz, mi van ha így, mi van ha úgy, van e ennek az egésznek értelme, nem e kellene továbbra is csak és teljesen anyukának lennnem, nem fogom e megbánni, hogy magamtól odaadom ezt az időt amikor tényleg és igazán csak Rám lenne szükségük, és élvezem és szeretem is, csak, csak,...leépül a kommunikációm, az önbizalmam, kiürülök,de közben meg Ábi olyan cuki és ez a másfél és 3 közötti időszak a kedvencem a gyerekkorból, nem kellene e csak erre koncentrálnom, nade közben meg már nem megy, útálom ezt az állandó mérlegelést magamban
olyan feleleges ez az egész, ugysem most és ugysem a fejemben fog eldőlni semmi, hanem az órarend, iskola, Ábi és bölcsöde, Eszter és óvoda dolog alakulásán, mégis tudom, hogy nem vagyok képes határozottan eldönteni, egész nyáron ez fog menni a fejemben, egy érv ide, egy érv oda
Azt hiszem a megoldás, egy mozgalmas, élménydús klassz nyár, azzal kell elfoglalnom magam, hogy jól érezzük magunkat együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése