szülésdalról:
Háromszor szültem, elsőre háborítatlanul. Az orvos a három szülés között eltelt idő alatt nagyon sokat változott, az elsőnél még igazán háborítatlanul szülhettem, csodálatos volt, életem leghatalmasabb és legszebb élménye, és ez kórházban, az örök hálámat nyerte el ezzel, még akkor is, ha másodszorra már csak a saját talpraesettségemen, határozottságomon múlt, hogy olyan lehetett majdnem ahogy én akartam, harmadszorra meg már nem volt elég a határozottságom, a doktorúr ellen, sajnos. Mégis, maradt a hála, az első miatt, meghogyazért mégiscsak ott volt mindháromnál, segített. Szóval a szövegben ez a doktorúrhonnan tudja, és az így kell szülni úgy kell szülni nekem olyan irónikus, gyúnyos hangulatot kelt, mintha azt mondanánk, nem tud, nem tudhat (nak az orvosok semmit) mégis meg akarják nagyon mondani-ez igaz, és nem hagyják, hogy úgy ahogy neked akkor jól esik, olyan pozicióban, főleg nem a kitolási szakasznál, ha azonban valaki picit is aggódik az előfordulható anyai és újszülötti sérülés miatt, akkor belemegy, belemehet ebbe.
Messze nem vagyok elég racionális, és túlontúl emocionális énemmel, csak így tudtam megfogni, hogy a fülbemászó, aranyos női dal után, miért maradt bennem egy kicst vegyes érzések, és hogy majd erről is jöhetnek az ősanyacikiző írások, esetleg a nőgyógyászok jobbik felében is kellemetlen hatást kelt.