Egy másik nap

Tegnap végül, miután más módon sikerült kielégítenem a más kultúrák közé utazás vágyát, azért sikerült észrevennem a nagyváros csúnyaságában is a szépséget. Hiába, sokat tanulok Benedektől :)

Ábel tegnap egy hős volt, egy pisszenés nem volt, egy icipicit sem sírt, amikor az oltást megkapta. Hihetetlen volt. Elmentünk utána a könyvtárba, ez egy olyan családi program, amit mind az öten nagyon szeretünk. Az én választásaim: Vándorok kultúrák között -ezt már olvasom is, nagyon jó!!, Vissza Afrikába, Eső (magyar, svéd, zsidó kultúráról, regény), Kőbe vésett történet (kanadai), Nővérem, India. Ennyit arról, hogyan elégíthetem most ki, ezt a nagy más kultúrák iránti éhséget, ami van bennem. A jövőt meg majd meglátjuk, mindketten nyitottak vagyunk még új utakra. Benedek rengeteg könyvet választott az óceánok, a tengerek élővilágáról. Eszter kivett egy csomó Mártis könyvet. Első alkalom, hogy kölcsönöztünk Ábelnek is könyvet, az éhes kis kukacról szóló klasszikust. Robiét már nem is sorolom.

Benedeken felfedeztem egy ételallergiát. Másodszor jöttek ki az arcán csúnya vörös foltok, teljesen véletlenül vissza tudtam emlékezni, hogy miket evett azokon a napokon, és így jöttem rá, hogy ami azonos, egy bolti Gnocchi, eltettem az összetevőiről a cetlit, de átböngészve, utánaolvasva a szorbinsavra-tartósítószer- gondolok. Most amúgy rosszul is van, étvágytalan, sápadt, azt mondja, olyan rosszul érzi magát hogy legszívesebben egész nap sírdogálna. Sírt is sokat ma délelőtt, most pihen. A hasa fáj.

Eszternek közeledik a születésnapja, nagyon nehéz kitalálni ajándékot, mert a szobájukban kisérletezve a rend létrehozásával-nem megy-úgy érzem, már nincs szükség sem újabb játékokra, sem újabb mesekönyvekre. Nehéz így ajándékot találni. Rengeteg főzőset játszanak, de úgy érzem, ha játékkonyhát, vagy tartozékot vennék, (mármint még többet) csak a fantáziájukat rontom. Ruhazsebkendőt használnak palacsintának, duplóból készitett rúd a kolbász, azt szeletelik játékkéssel, a doboz csíkos teteje a grillező, amig nem vettem játéktortát, addig azt is ötlettel helyettesítették. Ami eddig eszembe jutott, roller, (de van már motor, bringa, babakocsi), vagy egy balettos könyv, esetleg valami ovis dolog. De, amit eddig a legjobb ötletemnek tartok, egy baba lenne, szines bőrű, így ahogy ezt keresgélek tapasztalom, lehet, hogy ezt nem is lehet kapni itthon?

Ábel rengeteg örömet okoz nekünk mostanában. Egrészt egyszerűen egy nevetős, vidám élénk baba akit jó dögönyözni, eléggé huncut is. Elég sok dolgot kezd mondani már, elég nehéz szavakat is, de csak saját kedve szerint. A mesekönyvezést is nagyon élvezi, a földobálást is. Minden rá irányuló figyelemre, játékra mókára nagyon hálásan vevő. Induláskor mindenkinek hozza a szandálokat. Ha szomjas, hoz egy poharat és a kezembe nyomja, az első néhány ilyen alkalomnál, ha túl messze volt a csap-nem tudta hova megyek a pohárral- és nagyon mérgesen karatyolni kezdett, pontosan úgy, ahogy a Menő Manó csinálta amikor mérges volt a rajzolójára. Szeretem, hogy botokat gyüjt, galambot kerget, repülőt mutat, rajzolgat. Ma a bekerített játszótérről ki kellett mennem Eszterrel, (pisilnie kellett)-Ábel átmászott a kerítés alatt és utánunk jött :)

Talán nem mellesleg éjjel azt álmodtam, hogy újra Edinburghban járunk. Jó élmény volt.

Ma sikeresebb napomvan, főztem zöldségcurryt, összeszereltem egy ventillátort és még szerkeszteni is megtanulok jippijáé, és még el is altattam 3 gyereket! Igaz, nem merek kimenni egy pohár vízért nehogy felébredjenek :)