Néha előfordul, hogy a játszótérre, valaki egy új, a többiek számára nem ismert játékot hoz ki, általában valamilyen gyerekjármű, és kicsit az határozza meg, az aznapi játékokat. Hát tegnap egy kisfiú egy puskát hozott ki, aminek ha meghúzta a ravaszt, vagy megnyomta a gombot, lövöldözés hangos hangját hallhatta az egész játszótér, illetve különböző, lövésre buzdító angol jelszavakat. Sok rohangászás után a kisfiú, csak unottan ücsörgött az egyik játéklovon, és nyomogatta a gombokat, folyamatos ratatatát hallottunk így. Eszter és az egyik kis barátnője eleinte zavartan mosolygott, majd a hangra, a ritmusra édesen táncolni kezdtek. Szép volt, ahogy a rondaságot próbálták vidámmá, és széppé tenni.
Eszembe jutott, mennyire meghatott, mikor Eszter még a pocakomban volt, és elmenünk az orovosomhoz, ott a szivhangvizsgálaton Benedek és Robi volt velem, Benedek Eszter szívhangjára táncolni kezdett.
Este megkérdeztem Esztert, mi volt a legjobb, és a legrosszabb. A legjobb az uzsonna volt, (barack és keksz, ki tudja miért) és a legrosszabb a puska, válaszolta. Ezzel a válaszával újra meglepett, mert akkor semmi nem látszott ebből, legalábbis én nem vettem észre rajta, hogy többet érzékel a puskából, minthogy egy hangos játék.
2 megjegyzés:
Sosem engedtem volna a fiaimnak puskát vinni a játszótérre.
Te készítetted a fenti képet? Fantasztikus!
Nézz be hozzám, díj vár.:)
Az én fiam egyelőre nem érdeklődik a fegyverek iránt. Engem az lepett meg, hogy a lányomban így is rossz érzést keltett, hogy talán azt sem tudta, igazán, hogy mi az. Vagy csak én gondoltam, hogy nem tudja.
Igen, a kép saját, köszönöm a díjat is.
Megjegyzés küldése