Eltelt egy hét

ami nagyon más volt mint eddig. Iskolába jártam, sokat voltam távol a gyerekeimtől. Furcsa érzés volt, első napok erős lelkiismeretfurddalásban teltek, majd kezdtem érezni a saját önmagamat újra, nem csak mint anya. Érzem, hogy jó, hogy ez most megléptem, mert már nagyon a gyerekek mögé bújást szoktam volna meg. Érzem ezt abból is, hogy picit nehéz felvenni a pörgést, és sok szituációban kicsit bizonytalanul érzem magam. A képességeimben, az önmagamban való bizalom eléggé lecsökkent, jó lesz hát újraépíteni. Nagyon fáradt voltam minden estére. Ez még csak az iskolába járás, ez még nem is a vizsgaidőszak korszaka, amikor is majd kiderül, hogy tényleg birom e. A fele óráról kb. muszáj hiányoznom a gyerekek miatt.
Érdekes, azt érzem nincs miről írnom. Rengeteg dolog történik, történt, valóságban és belül is de nem birom leírni. Azt már érzem, hogy amikor a gyerekekkel vagyok, jobban tudok tényleg rájuk figyelni, jelen lenni, mint mikor szinte egyfolytában ezt csináltam, akár hónapokon át szünet nélkül és szomjaztam, hogy a figyelmem pihenhessen egy kicsit. Furcsa most minden, furcsa az egyetemen lenni, furcsa elképzelni, hogy képes leszek erre, furcsa kimenni a játszótérre, bemenni az óvodába.

Robinak ma annyira hiányzott Anglia hogy elment moziba és megnéz egy nagyon angol filmet.
Ábel a héten udvarolt egy Bíborka nevű kislánynak, a korosztályát többnyire kerüli, nagyobbakkal játszik szivesen, ám e kislány mellől el sem mozdult, nyugodtan homokozott mellette hosszú időn keresztül, sőt kavicsokat is ajándékozott neki.
Úgy néz ki, hogy Benedek óceánkutató vagy tengerbiológus lesz, Eszter pedig balerina, mármint a dolgok jelenlegi állása alapján.
Hogy belőlem és az apjukból mi lesz ha egyszer végre nagyok leszünk, még nem tudom, a társadalomtudományok vonz mindkettőnket, engem továbbra is a kulturális antropológia, majd most kiderül, hogy mennyire komolyan, R.,t pedig a kissebségpolitika.
Egy kis önostorozás: lámpalázas vagyok, és nem tudok előadni, de muszáj lesz, a nagyothallásommal muszáj lesz foglalkozni, mert azelőadások egy részét nem hallom, rengeteg olvasnivaló, és írnivaló is lesz, nem tudom, hogy bele fog e férni. De most utoljára írtam ezt le, innentől az ellenkezőjét fogom bizonygatni magamnak, a kétségbeesés, és szerencsétlenség érzés helyett a pozitiv bizakodás töltsön el.