Szép napok

avagy egy érdekes és csodaszép hétvége

Egy nagyon hosszú vonatozás után (melynek felét a családommal, felét a csoporttársaimmal töltöttem-ide oda járkáltam közöttük) felét Ábrahámhegyen töltöttem a csoporttársaimmal, érdekesen éreztem magam, hiszen a tanár kivételével csak én nem voltam 22 éves :S nagyon vegyes érzéseim voltak. Nagyon hajnalig tartott a mulatozás, illetve a tábortűznél való beszélgetés. Őszintén, furcsán éreztem magam, de remélem, majd megszokom. Itt kellene az, hogy tényleg ne érdekeljen senki véleménye, hogy ki mit gondol, csak menni az úton amin szeretnék. Mennyi bizonytalan érzés, de a beszégetések alatt is, csak egyre azt éreztem, hogy dolgom van nekem az antropológiával.

Szombaton délben Balatonszepezden folytatódott a hétvége a családdal. Nagyon éles váltás volt két teljesen más életszakasz, életstílus, de nyilván ezt nem így kell felfognom, még dolgozok rajta.

Ez innentől kezdve csodálatos volt, feketeszedrezés, gesztenyegyüjtés, csodálatos idő, környezet, tűzön sütött finomságok, és a Balaton gyönyörű partja. A fiúk fürödtek is, mind. Amióta Benedek megszületett, 5 és fél éve, nem volt éjszaka, amit távolt töltöttem volna a gyermekeimtől, ez volt az első. A gyerekek örömét nagyon jó volt látni, ahogy folyamatosan játszottak a természetben, a természettel.

(a kép nagyobb méretben-tákattintva-szebb :)