2009. november 4., szerda

Milyenek vagyunk...


Egyik este levágtuk itthon a fiúk haját. Hajnyíró géppel, amit nehezen viselnek, ezért, hogy ne izegjenek mozogjanak, az én feladatom volt, hogy lekössem őket. Szép és jó lett volna ha bábozok nekik, de ez csak most jutott az eszembe, akkor fáradt voltam, és a tévét kapcsolgattam (máskülönben-nem mentegetőzésképp, de szinte sosem nézünk tévét). Tehát kapcsolgattam, (ami amugy nem szokásom soha) és figyeltem, hogy mindhárom gyerkőcömet teljesen más hozza lázba, Benedek, a természetes, tudományos műsoroknál örvendezett és kérte, hogy hagyjam ott, Eszter ott, ahol tánc, zene, hangverseny volt, Ábel a tenisz és a foci láttán örvendezett hangosan. Ez ki is fejezi a személyiségük főbb vonásait. Hihetetlen mennyire mások hozzánk képest, és egymáshoz képest is.

Elkezdtem már a karácsonyi ajándékokat beszerezni. Nincs már szükség több játékra, de azért szeretek igazi vágyakat kifürkészni, megvalósítani. Amit Benedeknek vettünk, nem olyan nagy dolog, műanyag tengeri állatok, (különböző rákok, polip, teknős, halak, tengeri csillag, rája..) olyan jól kitaláltam, hogy naponta beszélt erről a vágyakozásáról, mi meg hallgattunk, egy nap Robi már nem bírta tovább, előjött azzal hogy adjuk oda. Hát engem sem kellett túl sokáig győzködnie. Odaadtuk, egyszerűen leírhatatlan milyen hatalmas örömöt szereztünk vele, komolyan annyira örül,t hogy a szemeink megteltek könnyel, olyan nagy pillanat volt, hogy csak na. Spontűn, igazi örömszerzés, beszél a vágyairól és egyszercsak ott terem...Olyan jó volt, és azóta olyan jókat játszik.
Ma teljesült egy másik vágy a kislányunknak is. Ma vittem el a balettra, ahová két éves kora óta vágyakozik. Nagyon tetszett neki, bement, már korábban csinálta amit a nagyobbak mutattak neki. Egyedül, azaz nélkülem bement, és végigtáncolta az ötven percet. Nagyon ügyes volt, nagyon akarja.
Nagyon pörgősek a napjaink, alig van lelassult idő együtt, csak az a szűk kis este, és akkor kellene mindent csinálni. A reggelek feszültek, rohanósak. Ez mindenkinél igy van? Vagy valamit rosszul csinálunk? Ha iskolás lesz egyikük még ilyenebb lesz? Szeretném, ha sok, lassú együttlevős időnk lenne. Én úgy emlékszem nekem olyan volt a gyerekkorom, de most nem értem, hogy hogyan.

Nincsenek megjegyzések: