Apróságok

Fényképezés nélkül nincs igazi ihletem írni, nagyon szeretek hozzá illusztrációt választani. Így jövök rá, hogy ez egy kicsit hobbi nekem. A gépünk viszont fura betegségben szenved, folyton lemerül benne az elem, 1-2 kép után már. Cseréltünk már elemet, elemtöltőt, nem tudom mi lehet a baj.

darabka írások:

Két időtálló dolog:
Keménykalap és krumpliorr, nézzük a gyerekekkel, és nem tudom megunni, nekik ugyanúgy vicces, mint nekem gyerekkoromban, és én sokadszorra is nevetek mindenen.
Papírbaba, hozzá kivágós, szinezős papírruhák, én is játszottam vele ksilánykoromban, de azt nem gondoltam volna, hogy egy hétig betölti a gyerekek szórakozásának tárgyát, vágnak, szineznek játszanak vele, mennek a Velencei tóhoz velük, korcsolyázni stb.
Hatamlas hó esett, óriáshóemberekkel volt tele a park, mi hatalmasakat szánkóztunk nagyon jó volt.

Láttam egy gyönyörű, és nagyon mély, elgondolkoztató filmet: Tavasz, nyár, ősz, tél, és megint tavasz.

Emlékek:

nem tudom miért jutott eszembe mostanában párszor, hogy amikor először költöztünk fel Budapestre, és látatlanban béreltük ki egy barát lakását, hogy amikor először bementem, kicsit sírtam, mert annyira szörnyűnek láttam azt az omladozó falú, körfolyosós bérházat, a fura lakóival, úgy éreztem, hogy én ilyen szörnyű helyen még nem is jártam, és én itt lakjak?-majd eljött a december, és a szomszéd lakásban lakó útépítőmunkás Mikulásruhát öltött magára és meglátogatta a ház kisgyermek lakóit..addigra már szép volt a hely nekem is, egy érdekes báj, amit messziről nehéz meglátni.

Benedek mondta ma, hogy emlékszem e, hogy régen mindig úgy rajzolt embert, hogy minden embernek az egyik kezében labda a másik kezében palacsinta volt. Igen, kb. egy év volt, míg minden emberrajza igy nézett ki. Imádom a gyerekrajzokat, hiszek is benne, hogy sokminden megfejthető belőle, ennek a mélyjelentésére nem jöttem rá.

egy kicsit rébuszokban is: szerintem: az ember életét egyik legjobban meghatározó döntése: a párválasztás:és az, hogy nézd meg az anyját vedd el a lányát nem közhely.