Eszter olyan kislány aki nagyon várja hogy hosszú haja legyen, de a haja vékony szálú és igen lassan nő, ugyanakkor enyhén hullámos és egyszer fiúsra volt rövidre volt levágva, mindezek eredményeképp most összevissza állt, annyira összevissza hogy nem vállalkoztunk házi hajvágásra, egy szombat délelőtt kézen fogtam, és fodrászhoz idnultam vele. Találtunk egy üzletet nyitva, beléptünk, köszöntünk, Eszter elkezdte mondani, én nem ebbe akarok jönni anya, hanem a halványrózsaszínbe (az utca túloldalán egy halványrózsaszín fodrászüzlet)halkan probálom meggyőzni, sikertelenül, ő csak ismételgeti hangosan, én nem ide én a halványrózsaszínbe..., elnézést, mondom az üzletbe, és távozunk, a halványrózsaszínhez sietünk, zárva van, vissza az első helyre, nagy mosollyal fogadtak, nem volt jó a halványrózsaszín? Leveszem Eszter sapkáját, elkezdem mondani mit szeretnénk, Eszter hangosan megszólal, de csak formára vágják, csak formára szeretném, nem rövidre, amíg a frizura elkészült, még sokszor elhangzott tőle ez. Sokat mosolyogtak a pöttöm, ámde igen határozott, öntudatos kislányon a felnőttek. Mivel azt mondtam neki, hogy mig várakozunk magazinokat nézegetünk majd,-de erre nem került sor, mert azonnal mi jöttünk, a frizura elkészültével kellett leülni és átlapozni pár ujságot.-Máskülönben sokszor azt érzem kötélidegek kellenek hozzá, mondjuk, amikor ugyanilyen öntudatos a buszról leszállás, vagy az úton átmenés közben.
A történet néhány héttel ezelőtti.
(Holnap lesz Benedek óriási zsúrja :)
A tarisznyarákok jól vannak, és nagyon izgalmasak mindennap történik velük valami új, folyton figyeljük őket.
A munkalehetőségemnek végülis nagyon örülök, hatalmas szerencse, vagy áldás.
1 megjegyzés:
Nagyon szépséges a lányzó és nagyon tetszik ez a "csak formára" szöveg. :)))
Megjegyzés küldése