Kukacok és gyerekek

Néhány hete történt..

Egy nap a játszótéren, már kissé sötétedett, a gyerekek még vidáman játszadoztak amikor Eszter hirtelen odajött hozzám, és kérlelni kezdett, hogy menjünk haza. Éreztem, hgoy ez nem a szokásos, nyafogás, hiszti, valamitől nagyon meg van rémülve. Kiderült, hogy a kis barátnője azt mondta neki, hogy valami kukac bemászott eszter nadrágjába. A kislány már bánta tettét, nem gondolta, hogy Eszter ennyire komolyan veszi, és próbálta mondogatni, hogy már kimászott. Elég nehéz volt megnyugtatni.

Másnap az volt a történet, hogy a barátnő nadrágjába mászott be.

Harmadnap a barátnő édesanyja mesélte, hogy valamelyik padra nem engedte a kislánya hogy leüljenek, mert ott kukacok vannak.

Akkor még semmit sem értettük. (milyen kukacok tartják rettegésbe lányainkat)

Kkövetkező nap a játszótéren Eszternek pisilnie kellett, felkaptam, kivittem a játszótéren kívülre és kezdtem volna pisiltetni, mikoris ő nem tette le a lábát, hanem rémülten csimpaszkodott föl rám, és igazán iszonyatosan megijdeve mondta, hogy ide ne, itt kukacok vannak, felmásznak rá...-és akkor lenéztem és láttam, hogy tele van a fáról lehullott kukac formájú vmivel a föld. Kérdeztem, ti erre hittétek hogy kukacok? áht ez a fáról esett le, a fának volt a része, növény, nem tud mozogni. Eszter láthatóan fellélegzett, megnyugodott, és azonnal szaladt a barátnőjéhez, beszélt vele pár szót majd futott hozzám vissza. Képzeld elmondtam a barátnőmnek anya, és ő azt mondta, azt hitte, hogy lelőtték a vadászok ezeket a kukacokat azért nem mozognak már.

Te jó ég, bele sem gondol az ember mennyi ismeretlen dolog van gyerekkorban. Látja hogy tele a föld kukaccal, fogalma sincs, hogy mi az, nem kérdezi meg, mert érzékeli, hogy mindenki természetesnek veszi, próbálja ő is, de iszonyodik, undorodik, és nem az az első, hogy megkérdezi, hogy anya, mi ez, hanám magában próbálja megfejteni.