Olyan jól esett..

Olyan nagyon jól esett nekem, a lelkemnek, hogy tegnap esett a hó. Érdekes volt megtapasztalni, ahogy megnyugtat, örvendeztet. Látni ahogy a szürke, rosszkedvű nagyvárost beborítja a hófehér tiszta paplan, minden, minden csupa fehérség. Az ágak, a lámpák, a bokrok, az utak. Felvidítottak a nagy hópelyhek, és hogy minden tisztának, fényesnek, újnak és ragyogónak látszott. Annyira örült mindenki, felnőtt, gyerek és kutya, akire csak ránéztem. Az első hónak valahogy mindenki örül.
Amikor az iskolának vége lett, az ajtón özönlött kifelé a sok gyerek. Szinte mind ugyanazt csinálta, ragyogó arccal az égre nézett, és a nyelvét kinyújtotta. Eltartott néhány percig mire rájöttem, hogy mit csinál ez a sok kinyújtott nyelvű kisgyerek. Mindannyian a hópelyheket várták, hogy odapottyanjon.
Szempillák és hajak tele lettek fehér kis csillagokkal.

Ledobtuk az iskolatáskákat, és irány a szomszéd park, a katlan. A legtökéletesebb, nagy szánkópálya! Nagyvárosban élünk, de azt kell, hogy mondjam, hogy ott volt mindenki, az egész falu :).
A környéken élők, sok sok jó barát, akinek már más-más iskolába járnak a gyerekei, ritkábban futunk össze, de most itt volt mindenki együtt. Órákon át tartó játék kezdődött, szánkózás, óriás hóember építése. Hatalmas óriás hógolyó készítése felgörgetése majd legurítása, szánkó nélküli lecsúszás..

Mára elolvadt, maradt a szürke, borús, megszokott, januári reménytelen idő. A tegnapi hó fénye azért még valahol megvan.

"Emlékszem az idei télre, egy szép csütörtök délutánra esett."(idézet egy baráttól )

+ 1 tanulság: Ha aznap mondjuk azt mondtuk volna, hogy inkább hazamegyünk, mert másnap iskola, és majd pénteken játszunk a hóval, akkor kimaradt volna ez az élmény, mert másnap már nem volt. Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra, elteszem magamnak ezt a gondolatot, és minden lehetőséget igyekszem kihasználni maximálisan, mindent beleadva, akkor, amikor van. Az időről időre című nagyszerű angol film tanulsága is ez.