Zoo and Pho

Napsütésre ébredtünk és csodaszép kék égboltra. Egy nagy kiránduláshoz azért elég hideg volt mégis, ezért a nagy sétánk helyszínének az állatkertet választottuk. Ez nagyon jó ötlet volt, télen még sohasem jártunk itt. Nagyon tetszett nekünk  a hóbagoly, a a kengurut simogatni jó dolog, a mackóbemutató előadás és az időgép is. A férjemmel nem vagyunk egyébként nagy állatkert rajongók, mindig sajnáljuk az állatokat akik bezárva élik az életüket. Még úgy is, hogy a Pí életében egész meggyőzően érvelnek amellett, hogy ez jó az állatoknak. Az évek során megtanultuk visszafogni magunkat és nem sóhajtozni az egész állatkerti séta alatt. A gyerekek nagyon örvendeztek az állatoknak megcsodáltak mindent, állatokat, növényeket. Természetesen legislegjobban most is azt élvezték, hogy etethették az állatokat, zárás előtt, a holnemvolt parkban, a lámákat, kecskéket az ottfelejtett szénával.

Gyorsan repültek az órák a végére fáztunk, fáradtak és éhesek voltunk. Egy vietnámi étterembe mentünk, amit az utóbbi időben nagyon megszerettünk. Korábban már rendelve teszteltük, hogy a gyerekeink bírják e a phot. Jól esett most  mindannyiunknak a friss, forró leves.

Ui.: Igyekszem mostanában sűrűbben írni ide. Keresem a szépet, a jót, az örömet. Utolért az érzés, a kétség, hogy el kell e innen menni, ahogy sokan mások teszik. El kell e menni..hisz az ember a gyerekének a legjobbat szeretné. De hogy mi a legjobb, az igencsak összetett. Az emberi kapcsolatok is számítanak, annak a mélysége, melegsége. Számít az is, hogy tud e boldog lenni, ki tudja e bontakoztatni a benne lévő talentumokat. És számít a tágabb környezet, annak hangulata, milyensége, a társadalom, a mikrokörnyezeten túli világ is. Számít még az iskola, az oktatás. Dilemmáim, vívódásaim közben azért törekszem észrevenni a mindennapjainkban azt, ami jó.