Néhány történet a közelmúltból.
Éppen elkezdte az iskolát.. nagyszülők jöttek őszi szünetre, érdeklődtek, hogy milyen.. minden kérdésre csak hallgatás, csönd volt a válasz, majd egyszer lelkesen magától megszólalt, "képzeljétek a N. Luca az osztálytársam!"
-Iskolában farsangon menyasszony-vőlegénynek kellett öltözni, délután kérdeztem, hogy ki volt a menyasszonya. Jóval kevesebb fiú van, mint lány az osztályban. Mire ő: nem tudom, három is volt, de nem emlékszem hogy kik... hiába teszem fel újra és újra a kérdést, ő nem emlékszik.. majd egyszer lelkesen felkiált, de azt tudom, hogy ki volt Luca vőlegénye, és mondja a nevét.
-Meséli, hogy mennyire jól sikerült a dolgozata, övé lett a második legjobb az osztályban. Megdícsérem.. ő újra elmonda.. majd újra lejátszódik... végül bosszankodva mondja, meg sem kérdezed, hogy kié lett az első legjobb? Ekkor megkérdezem, mire ő, boldogan és büszkén. A N.Lucáé! :)
Természetesen én is megtapasztalom néha, milyen jó annak, akit Ábel szeret.
Egy nap mentünk valahová, megkérdeztem Benedeket, hogy megnézné e, hogy nem kenődött-e el a szemfestékem. Mire ő, tudományosan azt mondja, ehhez tudnia kellene, hogy hol kell feketének lennie és hol nem. Ábel érzékelte a párbeszédet és odaszól, "Anya! Gyönyörű vagy!"
Valamelyik nap emailt küldött nekem :) Hát persze még alig tud pötyögni, hiszen elsős. Nem járatos ebben. Ezt írta: szia Anyakölldeszvalamit
A piros golyóról kiderült, hogy gyémántnak gondolja :) Meghatódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése