2015. február 27., péntek

Amiket szeretek itt,
A sok sok nagyon jó barátot, akire lehet számítani. Sokan vannak, közel vannak, mind jó fejek, mindnek a férje is jó fej, és barátszerű az enyémmel, a gyerekeik a gyerekeimmel. Itt van vagy 40 vagy még több család, akiknek dús, tartalmas közös élményeik, programjaik  vannak. A szánkózástól a korizástól a strandolástól a kirándulásig. Férjek összejárnak, együtt elviszik korzni a gyerekeket. A lányok usziba. Apukák este meccset néznek. Együtt járunk sok-sok jó fej emberkével zumbázni, összeszervezve a fuvarokat. Osztály-számháború, szülőkkel, szilveszteri buli, farsangi buli. Sok sok tartós jó barát, közös élmények, biztonságérzet, minden megoldható, számíthatunk egymásra. Tartalommal, melegséggel tölti meg a napokat, sok sok gyerek akik együtt nőnek fel, és ha iskolai ünnepély vagy más szereplés van, a gyerekek háromnegyedén meghatódom hiszen születésüktől kezdve ismerem, ismerjük, ezer emlék kötődik.
A másik pedig a munkám, ami érdekel, szép helyen van, eszméletlen rugalmas, jól egyeztethető az életemmel. Okosak és aranyosak a munkatársak.
És közben olyan elegem van mégis, a közeli, a mikrovilágom nagyszerű...de nem bírok megfeledkezni a tágabb környezetről, ami fojtogató. Ez a mai magyar hangulat, a szomorú, reménytelen arcok mindenfelé, az elképesztő hírek napi szinten. A gyerekeim iskoláin keresztül az életünkbe nyúló, beosztó, megmondó, beszabályozó, buta értelmetlen rendszert.
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy tenni, hogy lépni tudjak. Így csak erősen igyekszem bevonzani egy változást, nagyon vágyom.

Nincsenek megjegyzések: